Mi a személyes szabadságod?
Fotóriporterként dolgozom, de a pályázatra egy hobbianyaggal jelentkeztem. A munkámban az a szabadság, hogy úgy valósíthatok meg egy anyagot, amiben az én egyedi elképzelésem abszolút felszínre kerülhet. Általánosan pedig az a szabadság, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek és nem korlátoznak ebben mások.
Mi inspirálta a galambos sorozatodat?
Ezt a sorozatot néhány éve készítettem egy monori szegénytelepen. A galambászat már régebb óta érdekel engem, –egy munka kapcsán voltam először a fotósorozat helyszínén, majd többször visszamentem a telepi emberekhez és a galambokat fotózni. A galamb és a madárlét önmagában is a szabadság jelképe, azoknak az nehéz anyagi körülmények között élő embereknek pedig, akik a galambászattal foglalkoznak, óriási szabadságot jelenthet a galambröptetés.
Hány fotóból áll a teljes sorozat és mi alapján szűkítetted le őket ötre?
10-15 fotó alkotja a teljes sorozatot. Nem volt egyszerű ezeket leredukálni. A repülés és az elvágyódás adja meg az ívet ennek az öt képnek. Érdekesség, hogy az ötödik kép kilép az ember perspektívájából hogy a galamb nézőpontjából is bemutassa a repülést.
Izgalmas technikai kihívás lehetett ezt elkészíteni!
Igen, amikor ez készült, még a drónok sem voltak ennyire népszerűek. Megkértem egy pilóta ismerősömet, hogy körözzünk a terület felett, így készült a madár szemszögét bemutató kép. Egyébként ez egyáltalán nem volt könnyű menet, mert a monori légtér védett, még Ferihegy is odaszólt nekünk egyszer, hogy gyorsan húzzunk el területről. (nevet)
