Képzeld el, hogy egy erdő közepén állsz: látod magad körül az erőt sugárzó fákat, a zöldellő lombokat, hallod a madarak csicsergését, a falevelek zörgését, a tüdődbe beáramlik a friss levegő, a tarkódat kellemesen csiklandozzák az ágak között átbújó napsugarak, néha egy szellő is megsimogat. Csend lesz az elmédben is. Érzed, hogy jó – itt és most.
Ezer és egy dolgot felsorolhatnánk, hogy miért is van szükségünk a természetre, miért kell óvnunk az erdőket. A mentális feltöltődés csak egy ezek közül. Amikor tele van a fejünk a mindennapok nehézségeivel, a ránk zúduló ingerek szinte összenyomnak, akkor kell felállni és útnak indulni. A legjobb, ha egyedül tesszük. Intenzíven emlékszem, amikor tavaly ősszel, egy nehéz munkahét utáni szombaton fogtam magam, kinéztem, hol van a legközelebbi olyan erdő, ahol még nem jártam, és nincs sok turista: így jutottam el az újpesti Farkas-erdőig. Ha becsukom a szemem, még most is pontosan fel tudom idézni, hogy mit éltem meg akkor és ott. Hogyan töltött fel az alig egyórás séta, mennyire tisztult ki a fejem, és hogyan kezdtem el újra azt érezni, hogy minden rendben van. Ne mondd – ahogy én is tettem –, hogy nincs időd, hogy nem vagy az a kirándulós fajta, hogy nem szeretsz annyit sétálni. Akkor keress egy közeli parkot, ülj le az egyik padra, és válassz ki egy fát: csak nézd, és szívd magadba az erejét. Ígérd meg, hogy egyszer kipróbálod!
Mostani lapszámunkat átjárja a természet, Go Green és Travel mellékletünkben több aspektusból is megvizsgáljuk a kérdést, mit ad nekünk az erdő. Idei Go Green nagykövetjelöltjeinket is ezen rendezőelv alapján választottuk ki. Hat olyan nagy hatású nőt mutatunk be, akiket munkájukban a természet szeretete és tisztelete vezérel, mindennapjaikat pedig nemcsak élmény, de hasznos is követni – a szavazás már elkezdődött a marieclaire.hu-n.
