Gyerekként melyik volt az első film, ami megragadott?
A rajzfilmek. Mondjuk, a Macskafogó vagy a Disney-féle Robin Hood. Otthon óriási VHS-tárunk volt, és a közelben egy szuper videotéka is működött. Ezek alapozták meg a képről való gondolkodásomat. Bár, be kell valljam, az Alient kicsit túl korán láttam.
Kommunikációt, politológiát és jogot is tanultál – aztán végül mégis a filmnél kötöttél ki. Mi ennek a története?
Úgy neveltek, hogy kell egy „rendes szakma” is az embernek. A szüleim (Csákány Zsuzsa vágó és Jancsó Miklós filmrendező – a szerk.) nem akartak kitenni mindannak, amin ők keresztülmentek. Sokáig orvosnak készültem, de mivel az anyukám családjában sok orvos van, azt mondták, nem jó ötlet, keressek más hivatást. Így kezdtem kommunikációt és politológiát tanulni, és bár nagyon hasznos volt, hamar kiderült, hogy nem ez lesz a jövőm. Miután megvoltak a diplomáim, odaálltam a szüleim elé, hogy… „Jó, oké, akkor menjél!” – ennyit mondtak. (Nevet.) Így még a CEU-n jártam jogra, de keresztfélévben már átrohangáltam a vágó szakra.
Mi az, amit szeretnél, ha mindenki tudna a vágásról?
Ó, hát semmit! Szörnyű lenne, ha lehullna a lepel. Azt szeretném, hogy a nézők élvezzék a filmeket. A vágás ráadásul az egyik legmisztikusabb része a filmkészítésnek, még a szakmán belül is csak kevesen tudják, mit csinál egy vágó.
Miért, mit csinálsz?
Hát ülök egy sötét szobában, aztán jönnek emberek, és véleményezik, amit a képernyőn látnak. Kb. ennyi. (Nevet.) De valójában a vágó munkája a legizgalmasabb! Oké, nem csilivili, nincs minden héten vörös szőnyeg, de ott a kezemben az eszköz, amely meghatározza, milyen legyen a film hangulata, milyen érzéseket adjon át… ez a legfantasztikusabb számomra. A színészek akár tízszer is eljátszanak egy-egy jelenetet, de a vágó választhatja ki, hogy melyik változat milyen hosszúságban kerüljön bele a filmbe, hogy melyik tekintetet hogyan használja arra, hogy a következő gondolatot behozza.
Jancsó Dávid az Oscar-gálán, akit A brutalista film vágásárt jelöltek a díjra
Annak idején miért éppen ezt a területet választottad?
Nagy előny volt, hogy anyukám miatt tisztában voltam vele, mit jelent a vágás. Ráadásul abban az időben, amikor ő dolgozott, még sokkal érdekesebb volt az egész, hiszen fizikailag is hozzányúltak a filmhez: ragasztották a szalagot, behúzták a hangot, majd megnézték a nagyvásznon, hogy milyen hatást kelt.
Mi a legnehezebb a vágásban?
Hogy egész egyszerűen tervezhetetlen – ellentétben például a forgatással, mert ott meghatározott számú forgatási napod van, előre egyeztetve a színészekkel és a teljes stábbal. Ott nem lehet csúszni, a vágás viszont tulajdonképpen bármeddig elhúzódhat. Aztán az is nehéz, hogy a film készítésébe rengetegen beleszólnak. Különböző véleményeket kell összehangolni. Na meg ott a zene, amely jó esetben az egész film alaphangulatát meghatározza, de persze ezt sem kapod meg előre, a zeneszerző gyakran elakad, variál. Ezek mind-mind módosítanak a már összeállt anyagon. Később jönnek a digitális trükkök, azokat is meg kell várni, és beilleszteni a film szövetébe… Manapság már nincs is olyan produkció, amelyet tizenöt-húsz hét alatt megvágnának.
Hogyan tudsz befejezni, letenni, elengedni egy projektet, amelyen ilyen sokat dolgoztál?
Ma már utólag is tudunk finomítani ezt-azt, de a bemutató előtt tényleg abba kell hagyni egy adott ponton. Sokszor nem könnyű. Legutóbb például egy filmes lámpa maradt az egyik jelenet hátterében. Ilyesmi persze mindig előfordul, vannak technikai hibák, amelyekkel az ember kénytelen együtt élni.
Egyébként a vágó tényleg olyan, mint a fociban a kapus, hogy csak akkor feltűnő a munkája, ha nem elég jó? Például pár éve óriási felháborodás volt a Bohém rapszódia miatt…
A vágó sokszor kénytelen olyat is bevágni, ami nem igazán tökéletes – egyszerűen azért, mert nincs más anyag. Rettentően nehéz megítélni, mi történik a vágószobában, hiszen gyakorlatilag rajtunk kívül senki sem látja a forgatott anyagokat, sokszor a rendezőnek és a producereknek is már egy elővágott anyagot mutatunk csak meg. Egyébként a Bohém rapszódia kifejezetten jó volt vágói szempontból.
Biztos vannak azért tipikus hibák…
Persze, csak ezt nagyon nehéz úgy megítélni, hogyha valaki nem ismeri magát a forgatott anyagot és a forgatókönyvet. A vágó ugyanis valójában a sztorit próbálja kisimítani – például akkor, ha valami le volt írva, de nem sikerült jól felvenni. Tulajdonképpen ez nem más, mint szerkesztés. Az angol editor szó ezt elég pontosan kifejezi, magyarul viszont vágónak hívjuk, ami nem a legszerencsésebb, mert valójában ez egy szerkesztői munka.
Számodra mitől lesz jó egy vágás?
Nos, ha a vágásra figyelsz, akkor nem a filmre figyelsz. Minden, amit mi csinálunk, az a színfalak mögött, a rivaldafényen kívül történik. Csak füst tükrökkel. Varázslat. Az a lényeg, hogy ne azt lásd, amit mi látunk!
Fotó: Adrián Zoltán/24.hu
