Egy ideje úgy érzem, hogy az ősz vége, a tél nagyon megvisel, ezért inkább elmegyek Ázsiába, ahol meleg van, a helyiek kedvesek, és ha egyszer ott van az ember, akkor az élet is igen olcsó. Míg tavalyelőtt Thaiföld volt a befutó, 2025 telén Vietnámra esett a választás. De hát kinek van kedve újabb és újabb Facebook-csoportok tapasztalatait végigolvasni, a Redditen elmerülni a tippekben és tanácsokban, amikor ott van egy kattintásra minden tudás forrása, az AI. A Google Flight szolgáltatást egyébként is használom – szól, ha egy megadott desztináció esetén csökken a repülőjegy ára. Hasonlókat nyújt a Google Hotels is, ez a szálláshelyek árának változásakor küld értesítést.
Mivel Vietnámon belül is több helyre szerettünk volna eljutni, ráadásul belföldi járatokkal, ezért extrán úgy éreztem, hogy ezekkel a lehetőségekkel megfogtam az Isten lábát, hátradőlök, beütöm a kívánalmakat, kattintgatok.
És nem is volna igaz, ha azt állítanám, hogy a mesterséges intelligencia használata nem könnyítette meg a szervezést, de attól még messze vagyunk, hogy elég volna csak úgy kattintgatni a különböző foglalásokhoz. Nem azért, mert az AI nem elég tájékozott, hanem mert olyan részletesen kellene instruálni, hogy annyi idő alatt én is pont megkeresem az adott dolgot. Mert hiába mondja el az ember, milyen hotelt szeretne, az AI nem fogja végigbogarászni a fotókat, és észrevenni, hogy az egyébként gyönyörű hotel ablakai egy hatsávos útra nyílnak, csak úgy fotózták, hogy a sarki sikátor látszódjon a képeken, vagy máshol az nem derül ki a galériából, hogy a szállodában összesen csak két szobának van terasza, de azt a két szobát már 2027 decemberéig lefoglalták. Szóval, én legalábbis azt tapasztaltam, hogy a melót nem lehet megúszni. (Nekem végül még így is sikerült olyan szobát kivenni, amiben nemhogy terasz, de ablak sem volt – de nem, senkit nem beszélnék le az AI használatáról, mert igenis sokat segít.)
Bárki így járhat…
Ami nagyon fontos: egészen pontosan határozzuk meg, hogy mit és hogyan szeretnénk. Akarunk. Nincs értelme csak úgy azt mondani neki, hogy „Hé, Gemini, tervezz meg nekünk egy huszonegy napos thaiföldi körutat”, de jól promptolva ilyen finomságokat fog felkínálni: „Ha szeretnéd, adok egy kész, pipálható, excel-logikájú napi költési táblát (napok 1–21 sorokkal), amit csak bemásolsz Google Sheetsbe.”
Ha szállásjavaslatot szeretnénk tőle, ott is érdemes (kétszer is) a körmére nézni, mert gyors keresés alapján meggyőzően állította például, hogy van úszómedence egy adott szállodában, aztán kiderült, hogy van, de nem ott, ahová mi készülünk, hanem a szállodalánc más városban lévő hoteljében. Ha pedig sokat kell ellenőrizni, akkor visszajutunk oda, hogy jobb, ha az ember maga választ szállást, nem?
Az pedig kész tény, hogy nem szabad csak rá támaszkodni, mert akkor bárki úgy járhat, mint mi Hanoiban, amikor megkértük, hogy keressen olyan turistahajót, amely körutat tesz a Nyugati-tavon, indulási időkkel együtt. Meg is kaptuk, oda is mentünk a megadott koordinátákat követve. De hamar kiderült, hogy ott sosem járt semmilyen hajó, nem létezett megálló, sőt kikötő sincs arrafelé. Pedig a válasz kimondottan meggyőző volt.
Szöveg: Zimre Zsuzsa Fotó: Getty Images
