„A legtöbb lakberendezési könyv készen tálalja a stílust és az alkalmazandó színkombinációkat. Enteriőrtervezőként én viszont abban hiszek, hogy a téralkotás nem a tárgyak elhelyezésével, hanem egy belső motivációval kezdődik” – vallja Barcsik Barbara képzőművész. A Vesper Royale dizájnermárka alapítója első könyvében, a Nem bézsnek való vidékben ennek megfelelően nem csak színeket és karakteres enteriőröket mutat be. Barbara szerint fontos felismerni, hogy „ki beszél belőlünk”, amikor választunk – az otthon ugyanis nem logisztikai feladat, sokkal inkább egyfajta vizuális önmeghatározás.
Miért félnénk önmagunk lenni?
„A bézs abban a kontextusban, amelyben én használom, nem egy szín, hanem az önmagunkról való lemondás szimbóluma. A »jó lesz az úgy« világába való belesimulásé, a vágyaink elnémításáé. Meg kell tanulnunk újra bízni a zsigeri reakcióinkban – azokra a pillanatokra figyelni, amikor egy formára nem ésszel, hanem lélekkel mondunk igent. Ez gyakorlást, türelmet igényel – és igen, munka is. Amikor valami karaktereset választunk, akkor egyúttal kimondjuk azt is, hogy ez vagyok én. Ez pedig egyszerre felszabadító és ijesztő. De az önismeret útja kezdetben ritkán kényelmes – részletezi a szerző, aki képzőművészként is megtapasztalta már ezt a dinamikát. – Attól a pillanattól kezdve, hogy tudjuk, mit szeretnénk érezni a térben – legyen az erő vagy játékosság –, a színek már nem fenyegetést jelentenek, hanem eszközzé válnak.”
Hogyan válik egy tér valódi otthonná?
Kérdésünkre, mitől érződik egy lakókörnyezet valódi otthonnak, Barbara elárulja, attól a perctől, amikor már nem úgy mozgunk a térben, mintha díszlet volna, hanem önazonosan létezünk benne. „Legyen szó egy nagymamától örökölt, patinás csészéről vagy egy monumentális kortárs alkotásról, ha a tárgyaink energiája rezonál a bensőnkkel, a tér észrevétlenül megtart és megnyugtat. Néha érdemes egy idegen szemével is végignézni a lakásunkon, és feltenni a kérdést: ha valaki nem ismerne, vajon a környezetem alapján látna-e engem önnön valómban?”
Valódi vágy vs. design fast food?
Nehéz a vizuális zajban megtalálni azt, ami valóban minket tükröz, de Barbarának erre is van bevált receptje: tanuljunk meg különbséget tenni a valódi vágy és a „design fast food”, vagyis a gyorsan fogyasztható, trendvezérelt dizájn között. Az előbbi nem egy gyors kattintás, hanem egy visszatérő motívum az életünkben. Mint mondja, leggyakrabban attól félünk, hogy holnapután már nem fog tetszeni, amit ma választottunk, ám ez valójában tapasztalat és önbizalom kérdése. „A vágyott hangulat ad biztos támpontot. Amikor például mi otthon feketére festettük a lugas alatti terasz falát, az bátor döntés volt, de bíztam a megérzésemben. És milyen jól tettem: amikor a lilaakác virágzik, a visszavert fény tündérkertet varázsol arra a fekete háttérre. Az ehhez hasonló döntések olyan hívások, amelyekhez újra és újra visszatérünk…”
Szöveg: Rajna Nóra Fotó: a képek a művész egyedi digitális alkotásai
