- Egy nyíregyháza-orosi kertben kezdődött minden, egy diófa alatt, ahol egy kislány először álmodott a világról.
- A kíváncsiság ösztöndíjakhoz, külföldi tanulmányokhoz, majd a légiutas-kísérői pályához vezette, amely az utazást életformává tette számára.
- Szabó Ildikó ma íróként és előadóként adja tovább tapasztalatait.
Angol nyelvű könyve, a The World Is Your Playground, amely megjelenésekor több utazási kategóriában is élre került az Amazonon, és rövid idő alatt bestseller lett, nem teljesítménylista, hanem személyes útmutató arról, hogyan válhat egy vidéki lány álma nemzetközi történetté – és hogyan lehet a világ valóban játszótér azoknak, akik mernek elindulni.
Szudán: amikor rájöttem, mennyire kicsi a világ
Afrika mindig lenyűgözött. Van benne valami nyers, kiszámíthatatlan energia, mintha bármelyik pillanatban történhetne valami váratlan. Szudán előtt mégis volt bennem bizonytalanság. A legtöbben csak a hírekből ismerik, pedig itt több piramis áll, mint Egyiptomban, és a sivatag homokja alatt ősi királyságok nyomai rejtőznek. Látni akartam mindezt a saját szememmel.
A szudáni meroéi piramisok
Kartúmban Midhat, egy halk szavú utazási irodás segített megszervezni az utamat a meroéi piramisokhoz. Midhat az egyik napon az európai útjairól mutatott fotókat. Németország, Svájc, Olaszország, majd egy reptéri tábla: Ferihegy. Aztán a nyíregyházi templom… A gyerekkorom tere. Nem értettem. Mit keresett ő ott? Egy szudáni férfi az én kisvárosomban?
– Egy rokont kerestem – mondta.
Ott lefagytam. Kiderült, hogy Észak-Szudánban él a Magyarab törzs, akik több száz évvel ezelőtt odakerült magyar katonák leszármazottainak tartják magukat. A történetük a 16. századi Oszmán Birodalom idejére nyúlik vissza, amikor a hódítások során magyar katonák is a birodalom hadseregébe kerültek, és a Nílus menti területeken telepedtek le.
Midhat közéjük tartozik, és évekkel korábban elindult, hogy megkeresse a gyökereit. Így jutott el Nyíregyházára. Az én városomba.
Ott ültem Kartúmban, egy kis irodában, teával a kezemben, és próbáltam felfogni, mennyire kicsi a világ. Hogy a történelem nem könyvekben él, hanem emberekben. Hogy egy szudáni férfi és egy magyar lány útja évszázadokon átívelve összekapcsolódhat.
Akkor értettem meg igazán: az utazás nem csupán helyekről szól, hanem kapcsolatokról. Láthatatlan szálakról, amelyek összekötnek bennünket – csak el kell indulni, hogy észrevegyük őket.
„Minden ország megtanított valamire – a félelem elengedésére, a kíváncsiságra és arra, hogy bárhova megyünk, végső soron mindannyian egyek vagyunk.”
Döntésekből könyv
Amikor ma visszanézek az útra – a lekésett buszra az ausztrál outbackben, a sötét dzsungelre a Cook-szigeteken, a teherhajóra Szokotra felé, vagy arra a kartúmi irodára, ahol rájöttem, milyen kicsi a világ – nem rekordokat látok. Döntéseket látok. (Ildikó az ausztrál, a Cook-szigeteki és a szokotrai kalandjairól a Marie Claire legfrissebb számában mesél – a szerk.)
Minden egyes ország egy kérdés volt: maradsz biztonságban, vagy lépsz egyet az ismeretlenbe?
Ezekből a döntésekből született meg később a könyvem. Nem azért írtam meg, hogy megmutassam, hány pecsét van az útlevelemben. Hanem azért, hogy megmutassam: a határok legtöbbször bennünk vannak.
A The World Is Your Playground című könyvön túl Ildikó kalandjait az Instagram-oldalán is követheted
A világ nem a bátraké.
A világ azoké, akik félnek – és mégis elindulnak.
Fotó és szerző: Szabó Ildikó
