A megható és olykor rémisztő történetek az apró, koraszülött babákról általában óriási riadalommal kezdődnek, majd az életmentő speciális kórházi osztályokon folytatódnak. És többnyire addig szokták mesélni őket, amíg a kisbabákat végre hazaengedik a kórházból. Pedig a szülők utána sem lélegezhetnek fel. A következő időszak sok nehézséget, de sok lehetőséget is tartogat.
A koraszülés – akár számolnak az eshetőségével a családoka terhesség alatt, akár nem – teljesen felforgatja a szülők életét még akkor is,ha azon szerencsések közé tartoznak, akiknek a gyereke nem szenved maradandókárosodást. Túl az életmentő beavatkozásokon, túl a hetekig, sőt hónapokigtartó, aggódással teli kórházi látogatásokon, a szülők teljesen kimerülve – éskiszakadva a normál hétköznapok világából – egyszer csak otthon találjákmagukat egy (ikrek esetén több) kisbabával, aki a fejlődésben nem tartott, ahol a kortársai. Orvosi segítségre többnyire már nincs szükségük, dearra lenne, hogy valaki eligazítsa őket a fejlesztőmódszerek világában, éssokan lelki támaszra is szorulnának.
Göröngyös út
„Amikor Normát hazahoztuk a kórházból, még csak a fejétforgatta, míg a többi, 3–4 hónapos gyerek már megfordul. Egészséges volt, senkinem mondta, hogy bármiféle kezelésre szorulna, mégis szerettem volna, hamegnézik egy olyan helyen, ahol koraszülött-fejlesztéssel foglalkoznak” –meséli Sipos Flóra, akinek a kislánya 890 grammal született, a terhesség26. hetében. Több szakembernél is jártak, míg végül egy, a Dévény-módszerrel dolgozógyógytornásznál kötöttek ki, aki megállapította, hogy a kisbaba nyakánál túlfeszesek az izmok, és ha nem kezelik, akkor mozgásfejlődésében el fogmaradni a kortársaitól. „Norma hetente egyszer végigordította a kezeléseket, denem zavart, mert tudtam, hogy jót tesz neki” – meséli az anyuka.A 16 hónapos koráig tartó kezeléseknek köszönhetően Norma most márnem ügyetlenebb a többiek-nél, három és fél éves korára csak testsúlyban maradel a vele egyidős gyerekektől: még csak 11,5 kilós.
„Nem tudom megmagyarázni, miért, de nem féltem. Tudtam,hogy göröngyösebb lesz az út, de türelmesen vártam – mondja az édesanya, akielismeri, hogy voltak nehezebb pillanatok is. – Ha egy nagy pocakos terhes nőtlátok, a mai napig inkább elfordítom a fejem, annyira bánt, hogy nem tudtamkihordani a kislányomat.” Az amúgy is törékeny Flórán még szinte nem islátszódott, hogy várandós: 34-es nadrág helyett 36-osat hordott, amikor akislánya megszületett. Egy anatómiai elváltozás miatt veszélyeztetett terhesvolt, ezért az utolsó hetekben már feküdnie kellett, és azért drukkoltak, hogya szülés minél később induljon meg. „Amikor először megláttam az inkubátorban,egyáltalán nem tartottam ijesztőnek, hogy olyan pici. Gyönyörűnek láttam.Onnantól végig mosolyogtam, és talán ezeket a pozitív hullámokat átadtamNormának is.” A kislány szépen fejlődött, nem lépett fel komplikáció. „Kevésvolt a tájékoztatás a kórházban, de elfogadtam, hogy ha nem szólnak,az azt jelenti, hogy nincs baj.”
Önszorgalomból pszichológust is felkerestek, és bár Normaértelmi fejlődésével nem volt probléma, azóta is járnak hozzá. Ma már leginkábbazért, mert a túlzott féltés, aggódás elkényeztetéshez vezetett. „Közösenfigyeljük Norma értelmi fejlődését, és ha netán valami gond lenne, együttkeresünk rá megoldást” – mondja Flóra. Néhány év múlvaaz iskolakezdés lesz a következő kihívás: akkor derül ki, hogy milyen akislány finommozgása, képes-e koncentrálni elég hosszan, és a koránakmegfelelően önál-ló-e. „Ha ez is rendben lesz, teljesen megnyugszunk.” Másodikgyereket viszont biztosan nem vállalnak. „Még egy ilyen időszakot nem tudnékvégigcsinálni. És azt sem szeretném, hogy Norma kevesebb figyelmet kapjon.”Erre senki sem készít fel
Koraszülés előfordulhat olyankor is, amikor erre semmielőjel nem utal, ilyenkor a szülők talán még nehezebb helyzetben találjákmagukat. „Még éppen csak terveztem, hogy megnézek egy szülőszobát, elkezdekkészülni a szülésre. A kilenc hónapról szóló könyvben is csak a hetedikhónapnál jártam… Aztán a 30. héten rosszul lettem, és az egyik este elfolyt amagzatvíz” – meséli Degrell Kata. Eredetileg egy magánklinikán szült volna, dea vészhelyzetben ott nem tudták ellátni, ezért azonnal egy másik budapestikórházba szállították. Ezt követően minden órának jelentősége volt, 12 óránkéntkapott úgynevezett „tüdőérlelő” injekciót, hogy a kisbabája minél fejlettebbtüdővel szülessen meg. Végül négy injekciót kapott meg a kisfia, Hubamegszületéséig, aki 1390 grammal jött világra. „Nem mutatták meg, de hallottam,hogy sír, ettől egy kicsit megnyugodtam” – meséli a szülésről. Aztán néhányórával később, a kórházi szobában mondták meg neki az orvosok, hogy a kisfiabeteg, de egyelőre nem tudják, mi a baja, és átszállítják egy másik kórházba,ahol műteni fogják. „Én éppen tolószékben ültem, amikor áttették a PeterCerny Alapítvány autójába, akkor láttam először. Készítettek róla egy fotót is,ez nagyon jólesett, mert végül is olyan volt, mintha odaadtam volna agyerekemet egy idegennek.”
Szerző: Tiefenthaler Eszter
Fotó: Pályi Zsófia
Afolytatást keresd a 2013. májusi Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2013. május]
