A bántalmazott, kitagadott, a világban egyedül álló anyáknak menedéket nyújtó Lea Otthonban olyan sorsokkal ismerkedtünk meg, amilyeneket senkinek nem volna szabad átélnie.
Az otthon egy Pest környéki településen található, a pontos címe titkos, megközelítése nehézkes, majd kitörik az autó kereke, amint oda igyekszünk. Az út végén kellemes meglepetésként ér a takaros anyaotthon látványa. Csendespihenő van, néhányan a konyhában kávéznak, több gyerek alszik. Legtöbben épp a bevásárlást intézik, vagy sétálnak. „A lakók többségének nincs munkatapasztalata, többek között ezért is tartunk szigorú napirendet. Fél hétkor ébresztő, meg kell szokniuk, hogy ha majd dolgoznak, vagy a gyereket oviba, iskolába viszik, a rendszeresség már ne okozzon nehézséget” – mondja Varga-Hegyi Eszter, az otthon vezetője, ahogy körbevezet bennünket a háromszintes épületben.
Anya és gyermeke együtt
A lakók többnyire húszas éveik elején járó terhes és kisgyermekes nők, olyanok, akik várandósan utcára kerültek, akik bántalmazás miatt menekültek el otthonról, akiknek gyermeknevelésre alkalmatlan a lakásuk, vagy akiket a családjuk kitagadott. Ha nem kerülnének ide, kisbabájuk a gyermekvédelmi rendszer előírásai szerint állami gondozásba kerülne, amint megszületik. A Lea Otthon legfontosabb célja az, hogy együtt tartsa az anyákat és gyerekeiket, és ne szakítsák el őket egymástól semmiféle szociális indokkal. Az otthonban élők nagyon kevés pénzből gazdálkodnak, az egygyerekesek körülbelül 40 ezer forintból, ez a gyes és a családi pótlék összege. Ebből nyolcat adnak az otthonnak, cserébe egyévnyi biztonságos fedelet kapnak a fejük fölé, megtanulhatnak számítógépezni, főzni, és még szakmát is szerezhetnek. „Vannak lakóink, akiknek semmilyen jövedelmük sincs, ők nem fizetnek az otthonnak, és mindent tőlünk kapnak, még az ennivalót is, ami amúgy nincs benne az ellátásban. Ám, hogy megtartsuk az önellátás illúzióját, csak alapanyagokat adunk, az ételeket már nekik kell elkészíteniük” – mondja Eszter.
Egy feltűnően szép, feltűnően vékony és feltűnően terhes lány folyamatosan kitér az utunkból, beszélgetni sem szeretne. A többiek szerint azért ilyen távolságtartó, mert nem biztos benne, hogy megtartja a babáját. Akad, aki könnyebben avat be a történetébe: „Éppen vert, a gyerek meg ordított, biztos észrevette, hogy az apja nem szeretget, hanem üt. Sikítoztam, Tomi nagyon sírt. Ezért odament hozzá a párom, fogta, beledobta a kiságyba, és üvöltött vele, hogy »te is ezt a hülye kurvát véded?«. Szerencsére puhára dobta. Akkor megmondtam, hogy elmegyek. Kiszaladtam a házból, utánam jött, mondta, pakoljak össze, és menjek. Mondtam neki, hogy agyon is üthet, a gyereket nem hagyom itt. Gyorsan felhívtam az OKIT telefonszámát (Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat – a szerk.). Ez négy hónapja volt, azóta vagyunk a Lea Otthonban” – mondja a 19 éves Sváb Heni, akit már édesapja is bántalmazott, élettársától pedig két évig tűrte az ütéseket. Azt mondja, tűrte volna tovább is, mert állami gondozottként 18 éves kora után nem volt hová mennie, de a gyerekét már nem hagyta bántani. Kisfia, Tomi megállás nélkül vigyorog, eszméletlen sebességgel közlekedik bébikompjával a 20 négyzetméteres, szépen berendezett szobában. A csendespihenő végeztével hat anya jön a konyhába, ahol főzőfoglalkozáson vehetnek részt: hogyan lehet a drága bébiétel helyett finom és tápanyagdús ételeket készíteni.
| Támogassa a Lea Otthont!
Fontossági sorrendben a következőkre van szüksége az otthonnak: pénzre, tartós élelmiszerre, babakozmetikumokra, babahordozókra, babakendőre, női kozmetikumokra, törölközőre, ágyneműhuzatra, paplanra, párnára, bepisilésbiztos gumis lepedőre, légzésfigyelőre, konyhai felszerelésre, mobilizálható játszótérre. Önkénteseket is várnak: hétköznaponként gyermekfelügyelőt, karbantartót, áru- és személyszállítót, kerti munkást. Az otthon lakóinak jövőjében a leginkább kilátástalan pont a lakhatás megoldása, ezért a bentlakásos idősgondozás vagy házvezetőnői feladat ellátása a legnagyobb segítség az otthonban átmenetileg lakó anyáknak. |
Önkormányzati lakás, új pasi vagy vissza a kiindulópontra?
Az otthon vezetősége felvételi elbeszélgetés után dönt arról, hogy a jelentkező anya helyet kaphat-e az intézményben. Visszautasítás is előfordul, igaz, nem gyakori. „Ha ide kerülsz, két lehetőséged van. Vagy kapsz egy önkormányzati lakást, vagy bepasizol” – néz rám Hornyák Mónika tanácsadói bölcsességgel a konyhában. Kávét főz nekem, méregerőset. Kislányával már több anyaotthont is megjárt, a Leát tartja mind közül a legkulturáltabbnak, bár mint mondja, itt is sok a feszültség, mint minden helyen, ahol ennyi nő van összezárva. „Én már terhes voltam, amikor az élettársam hazajött a szeretőjével, és közölték, majd ők felnevelik a gyereket. Elmenekültem. Egy embert ismerek, aki saját erejéből állt talpra, a többiek visszamennek a párjukhoz, vagy új kapcsolatba menekülnek” – teszi hozzá, és kétnapos ittlétem alatt sokadszor adok hálát annak, hogy szerető családban nőttem föl. Móni egyébként a karácsonyt már új barátjával töltötte. Az önkormányzati lakás a nehezebb út: tavaly az otthonban megforduló 57 anya közül összesen kettőnek jutott.
A Lea vezetője szerint megoldást jelenthetnek az otthonban szervezett OKJ-s képzések is, ahol hosztesznek, dajkának, házvezetőnőnek vagy dúlának tanulhatnak a lakók. „Bár nem túl lelkesek az anyák, és nem biztos, hogy a képzés után el tudnak helyezkedni, de az biztos, hogy nagyobb lesz az önbecsülésük és az önbizalmuk. Az ösztöndíj mellett komoly ösztönző erő a férfi oktató szokott lenni” – magyarázza Varga-Hegyi Eszter, miközben egy hatalmas kupac adományruhát válogatunk.
„Jó itt, de azért jobb lenne, ha magunk lennénk. A párom szeretné, ha visszamennénk, de nem fogunk. Hogy újra beleessek abba az életmódba?” – kérdezi a 34 éves Kriszti, aztán elszalad a fia után, aki vidáman egyensúlyoz a lépcső tetején.
További információ:
Lea Otthon
Telefon: 06.20.929.7809
E-mail: leanyanya@gmail.com[1]
Számlaszám: CIB Bank:10702105-47120804-51100005
Országos Kríziskezelő Telefonszolgálat (éjjel-nappal ingyenesen hívható): 06.80.20.55.20
Szöveg: Munk Veronika
Fotó: Reviczky Zsolt
[Marie Claire, 2009. február]
References
- ^ leanyanya@gmail.com (marieclaire.hu)
