Babaarcú fantázia

2013. július 22. |

Különleges, képzeletbeli birodalomba nyertünk bebocsátást, a bjd babák világába. Gyűjtőik felnőtt nők, akik akár évekig is várnak, hogy az értékes babákat megvehessék. Kedvenceiket dédelgetik, öltöztetik, sőt utazásokra is elviszik. De talán mégsem a külsőségek a legfontosabbak: a babák egy rossz nap után megvigasztalják imádóikat.

A férfi távolságtartóan és kissé fennhéjázva néz el a fejek fölött, mozdulatlansága titokzatosságot és idegenséget áraszt. Múltja, emlékei nincsenek, csak annyit tudni róla, hogy zongoraművész, és egy osztrák vidéki kastélyban nőtt fel. Ő Lenhardt Roderich von Arenberg, és mindössze 65 centiméter. Extravagáns inget és kabátot visel, életnagyságban igazi dandy lenne. Lenhardt egy bjd, vagyis ball-jointed doll, magyar nevén gömbízületű baba. Története szerint huszonegy éves, a valóságban – vagyis a babavilágon kívül – alig néhány hónapos. Barátjáról, Asherről nem írhatok, ő inkognitóban van itt. Máris keveredik a fantázia és a realitás: a baba megharagszik, ha felfedik a kilétét, ezért többet nem tudhatok meg róla. Belemegyek a játékba, bár nekem úgysem válaszolnak: mint a rossz gyerekek, csak hallgatnak, és átható, szúrós tekintettel bámulnak. Ebben a világban el kell merülni, mert a kívülálló számára nem lesznek többek két kiló, rendkívüli gonddal felöltöztetett műgyantánál.
A Japán-imádat nemcsak mangával, Pokémonnal és Hello Kittyvel árasztotta el Európát, de magával hozta az átlag 60 centis babákat is. Az anime iránti rajongás keltette őket életre a Távol-Keleten, az óriási szemek, az érzékien finom vonások és a sokszor gyermeki test ezt az androgün szépségideált tükrözik. Akár lány, akár fiú egy bjd, a teste „anatómiailag korrekt” – nem úgy, mint a nyugati Barbie és Ken babáké. De a bjd-k amúgy sem gyerekeknek készülnek. A legnagyobb gyűjtők Magyarországon huszonéves és harmincas nők (külföldön negyvenesek, sőt nagymamák is vannak köztük), akik már alig emlékeznek arra, hogyan kapta el őket a gyűjtőszenvedély. Meglátni és megszeretni, valahogy így esett, és a rajongók valóban egy szerelmes nő odaadásával, figyelmével és törődésével halmozzák el választottaikat. Aztán az első szerelmet hamarosan követi egy újabb. „Aki először meglátja ezeket a babákat, azt hiszi, neki ilyen sohasem lesz. Vagy ha igen, akkor is csak egy” – meséli a grafikus Anna, aki élő cáfolata az előbbieknek. A meztelenül, smink nélkül leginkább kirakati próbababákra emlékeztető bjd-k haját, kézfejét, sőt szemgolyóit a gyűjtők kedvük és a baba karaktere szerint változtathatják. Ekként kerülhet például fiútestre lányfej, és fordítva. Semmi kétség: ez a fantázia birodalma.

Alternatív univerzumok
Freyja nagyon különös lány, akárcsak a babái. A vikingfantasyből kilépett Ragnor arcán heg, egy harcban szerezte. A babáknak ugyanis történetük van, amely már azelőtt elkezdődik, hogy a gazdáik az interneten rájuk találnak. Ragnor történetét Freyja már az általános iskolában megírta, fejben. Amikor meglátta egy honlapon, félelmetesen ismerős volt: a képzeletében élő figura jelent meg. Freyjának mára gyönyörű gyűjteménye lett: 14 egész baba, köztük boszorkányok, kentaurlányok, varázslónők, sárkányok és egy „lebegő fej” – így hívják a még testetlen babákat. A legutóbbi álomdarabot, egy limitált kiadású babát őrült versenyben szerezte. Mind az ötven baba kevesebb mint másfél perc alatt kelt el a gyártó cég oldalán, hajnali háromkor – ekkora a bjd-mánia. A limitált babákat gyakran manófülekkel, vámpírfogakkal, kentaurlábakkal árulják, és a bőrük színe is szokatlan: rózsaszín, fehér, ezüst vagy fekete. A bjd-ket a gyűjtők egyébként sokszor részenként veszik meg, ennek az az oka, hogy nagyon drágák (az áruk 200 és 800 dollár között mozog, a limitált daraboké ennek többszöröse), másrészt így olyan babát rakhatnak össze, amilyet ők akarnak. De van olyan gyűjtő is, például Mónika, aki saját maga készít babákat.
A barátnője, Anna a babái karakterét A hét mesterlövész alapján formálta. Bevallottan westernmániás, de van modern és fantasyfigurája is: „alternatív univerzumokban dolgozom” – mondja Anna, aki amúgy doktornő. A kezembe adja Jimet – meglepően nehéz –, a tekintete morcos, nem is akarok a szemébe nézni, inkább lejjebb húzom a kalapját. Pedig ez csak egy baba. „Átható a jelenlétük. Olyan érzésed támad, mintha valaki lenne a szobában rajtad kívül” – magyarázza. De még az is, aki azt hiszi, kivonja magát a hatásuk alól, azon kapja magát, hogy élőként viszonyul hozzájuk. Blanka egy gyerek-bjd-t hozott magával, Pianót. „A barátom azt mondja, utálja őt a baba. De hogy tud utálni ez a kis csöppség?” Zsuzsától – nyilván a horrorfilmek láttán – sokszor megkérdezik, nem fél-e a babájától a sötét szobában. Zsuzsa nem érti, mi félnivalója lenne. „Azért van ott, hogy megvédjen” – szól a válasz a Stephen King-rajongóknak.
Persze néha előfordul, hogy megmozdulnak. Blanka első babája az érkezésekor rögtön kiugrott a dobozból. A babák ugyanis a bennük ide-oda fűzött gumiszalagoknak köszönhetően tudnak mozogni, és ha ezek megrándulnak, olykor váratlanul odacsapnak. Freyját az egyik úgy fejbe rúgta, hogy csillagokat látott. Anna elmeséli, hogy hiába tudja, hol kell fogni a babákat, mindegyiknek más és más a mozgása. „A babám, Chris csapkod összevissza, folyamatosan verdesi magát, de a karaktere is ilyen: egy határozott, ám hisztis férfi.” A gumikat időről időre feszesre kell húzni. Az interneten olvasni olyan bjd-tulajdonosról is, aki nem mer a babájához hozzányúlni, mert úgy érzi, az élveboncolás lenne. A lányok az igazítást nem érzik gyilkosságnak, bár Zsuzsának másfél év kellett, míg szét tudta szedni az első babáját, mert félt, hogy kárt tesz benne. Kislány korunk rémálma, amikor a fiúk levették a baba fejét, itt mindennapos: az öltöztetés egyszerűbb fej nélkül.

Szöveg: Iván Viktória
Fotó: Éder Krisztián
Styling: Laczkó Mónika, Molnár Anikó
Stylistasszisztens: Nyíri dávid, Szilágyi Anna
Smink: Békefi Zsóka
Haj: Microphone Hair
Ruhák: Benetton, H&M, Kepp Showroom, Nanushka, Pepe Jeans, Vero Moda
Cipők: Deichmann, Humanic

A folytatást keresd az augusztusi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2011. augusztus]

‘),

Még több Riporter

„Most nem alkalmas a pillanat az összeomlásra” – interjú Munk Veronikával, az Index főszerkesztő-helyettesével felmondás

„Most nem alkalmas a pillanat az összeomlásra” – interjú Munk Veronikával, az Index főszerkesztő-helyettesével