Színinövendékekként kaptak óriási lehetőséget: a Nemzeti Színházban, a Bánk bánban, többek között egy luxusjakuzziban mutathatják meg magukat és tehetségüket a közönségnek. Nyíltak, frissek és bátrak. Lehetőségekkel és vágyakkal teli huszonéves fiatalok.
Elfoglaltabbak a legnagyobbaknál, reggel kilenctől éjjel kettőig tart a hivatalos program, éjjel kettőtől reggelig zajlik az élet. Utóbbi is szoros kapcsolatban áll a szakmával, hiszen szenvedéllyel és érzelemmel teli, és leginkább a Gödörben, a Zöld Pardonban vagy a Szimplában történik. A bulik gyakran kezdődnek a Színművészeti Egyetem büféjében is, hogy aztán a kollégiumi szobákban folytatódjanak. Hosszas egyeztetés után végül egy reggel nyolc órai találkozóban maradunk, az egyetem aulájában. Tibor idő előtt érkezik görkorcsolyán, Dávid kicsit késik a BKV kiszámíthatatlansága miatt, Dénes bőven elalszik, emiatt később sűrűn kér elnézést telefonon. Indul a nap a Vas utcában – általában mozgásórával, beszélgetésünk napján például vívni tanultak leendő kedvenceink. Folyamatosan érkeznek a többiek is, lelkesek, lendületesek, látják a diktafont, és hangosan odaköszönnek a kis társaságnak. Talán arra gondolnak, egyszer róluk is szólnak majd a magazinok, de még jobb lesz, ha inkább az egész világ rájuk figyel, hiszen nekik annyi mondanivalójuk van még. A tehetségen túl persze kitartás és ambíció is kell, de a legtöbb mégis a szerencséből szükségeltetik. A három srác jól indított, Gálffi László osztályába kerültek, és az utolsó egyetemi évben Alföldi Róbert rendezésében, a?Nemzetiben a Bánk Bán Juniorban dobbanthatnak nagyot idén októberben.
Fehér Tibor
![]()
A legtöbben már most a legendához, Soós Imréhez hasonlítják. Mátészalkán született, Nagyecseden nőtt fel, onnan is került a fővárosba négy évvel ezelőtt. Kollégista, így magára főz, mos és takarít. Édesapja víz- és gázszerelő, édesanyja óvónő, aki már kisfiúként számtalan versmondó versenyre készítette fel a fiát. A Bánk bánban a címszerepet játssza. „Telefonon hívott fel Alföldi Róbert, és azt mondta: maga lesz Bánk. Fél percig meg sem bírtam szólalni…” Alföldi koncepciója szerint Bánk is csak egy ember közülünk, aki problémákkal küszködik, és ártatlanul tiszta. „Szerintem Alföldi a naivságot és az őszinteséget látta meg bennem, ezért választott a főszerepre – emlékszik vissza. – Tudom, hogy ez idővel változni fog, de figyelek arra, hogy megőrizzem magamból azt, amiből dolgozom, végül is egy parasztgyerek vagyok, aki tudja, honnan jött, és azt is, hogy mit akar csinálni.” Külföldi produkcióban szívesen dolgozna itthon, de külföldre már nem szívesen menne, mint mondja: a „hazai deszkákat” és a magyar színészeket szereti.
![]()
Farkas Dénes
Budapesten született, értelmiségi családban: „Határozottan mondhatom, hogy jó nevelést kaptam.” Édesapja, a híres cigány költő és író, Osztojkán Béla már nem él, de közel került a halhatatlansághoz, verseit Párizsban is kiadták. Dénes a bátyjával és az édesanyjával lakik együtt, de gyakorlatilag a barátnőjével él. Korábban modellkedett is, egy aluljáróban szólította meg egy jó szemű divatfotós, de egyáltalán nem bánja, hogy ezen a fronton nem igazán élt az adottságaival. Egyik kedvence a Harcosok klubja című film, azóta gyakran jár bőrdzsekiben. Szereti az autókat, a motorokat és a pókert. A szakmán belül sok minden foglalkoztatja, érdekli a rendezés, tizenéves kora óta ír is. A Bánk bánban Tiborc lesz, az egyetemen éppen főszerepet próbál Brecht Baaljában. A szakmája miatt szenvedélyesebbnek tartja magát az átlagnál, és mivel a barátnője is színésznő, „nem hétköznapinak” a magánéletét. Angolul már most kiválóan beszél. „Franciául énekelek, és akárkivel el tudom hitetni az első percig, hogy a francia is megy.”
Szatory Dávid
![]()
Budapesten, Újpalotán született (ahogyan ő mondja, Newcastle-ben), értelmiségi családban nőtt fel, az édesanyja tanárnő, az édesapja tévés operatőr. Mikhált, Melinda egyik testvérét alakítja a Nemzeti színpadán. „A tanáraink mondták, hogy a harmadik év már húspiac. Minden növendéknek dolgozni kell azon, hogy eladja magát egy színháznak. Az osztályfőnökünk sokat segített, szerintem nagy szerencsénk volt, hogy hozzá kerülhettünk” – összegzi a kiugrási lehetőség hátterét. A Nemzeti Színházban Udvaros Dorottya, Bodrogi Gyula, Stohl András és Kulka János között forgolódva rájött, az ember, ha színész, a játékkedvét soha nem veszíti el. A saját jelenéből a jövőjére nézve azt tartja a legfontosabbnak, hogy évek múlva is nyitott, energikus és aktív színész legyen. „Szeretném, ha a játékom a rutintól nem válna lezser dobálássá, hanem mindenben ugyanúgy benne lenne a lelkem, mint most, főiskolásként. Ha mindig az út lenne a fontos, és nem a cél.”
Szöveg: Szűcs Péter
Fotó: Trunkó Bálint
Styling: Laczkó Mónika
Smink: Békefi Zsóka
Ruhák: Boss Orange, Hugo Boss, Roberto Cavalli
A helyszínért köszönet a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága alatt álló dégi Festetics-kastélynak – www.nemzetimuemlek.hu
A folytatást keresd a novemberi Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2009. november]
