Béranyát keresek – Bér-és dajkaanyaság Magyarországon

2013. július 22.
Béranyát keresek – Bér-és dajkaanyaság Magyarországon

Magyarországon ma tiltják a törvények, hogy házaspárok megbízzanak valakit a gyermekük kihordásával. Akinek másként nem lehet gyermeke, nem érti, miért áll az állam a boldogsága útjába. Ám jogászok és pszichológusok szerint sem a bér- és dajkaanyaságra megbízást adó, sem az azt vállaló nők nem mérik fel, mit tesznek. Ki dönthet ma a meg sem fogant gyermekekről? A gének vagy a törvény határozza meg, kiből lehet szülő, és kiből nem?

Számos internetes fórumon hirdetik magukat nők, és keresnek házaspárok béranyákat. Akadnak egyedülálló férfiak is, akik nemcsak azért fizetnének, hogy gyermeket szüljön nekik valaki, hanem hogy az anya fel is nevelje a genetikai utódot.

Szandra az intenzív osztályon ébredt. Szülés közben hirtelen erős vérzés lépett fel, és ettől a pillanattól kezdve az élete volt a tét, amiért végül a méhe volt az ár: el kellett távolítani. Született egy egészséges kisfia, de soha többé nem lehet gyereke. „A kisfiam a csecsemőosztályon feküdt, én az intenzíven. Csak bőgtem és bőgtem. Nem tudtam feldolgozni, hogy nem szülhetek többé. Úgy éreztem, a méhemmel együtt a nőiességemet is elvették” – mondja Szandra. Ekkor 24 éves volt. Hiába ment el pszichológusokhoz, senki és semmi nem segített. Azóta elvált, öt éve új kapcsolatban él. Kedvesének még nincsen gyereke, és nagyon szeretne apa lenni. „Én szívesen fogadnék örökbe egy kisgyereket, de a párom genetikailag saját gyerekre vágyik, ez pedig csak úgy lehetséges, ha az én petesejtemet megtermékenyítik az ő spermiumával, a gyermeket pedig egy másik nő hordja ki. Az interneten kutattam fel Évát. Vállalta, hogy kihordja a babát.”

Törvényen kívül

Huszonhetedmagával Szandra is várólistán van. Olyan várólistán, amely évek óta változatlan. Ők arra a törvényre várnak, amely lehetővé teszi, hogy ha már természetes úton nem is lehet gyerekük, genetikai értelemben ez mégis sikerüljön. Dr. Czeizel Endre orvos-genetikus és munkatársai segítségével 17 gyermek született dajkaanyától 1990 és 2002 között, valamennyi csecsemő a genetikai szülőkhöz került. „Egyetlen kínos eset volt csupán. A genetikai apa minden ultrahangvizsgálaton nagy csokor virággal kedveskedett a gyereküket kihordó asszonynak, ennek pedig az lett az eredménye, hogy a hatgyerekes nő beleszeretett a férfiba, és nem volt hajlandó szerelmeskedni a férjével. A férj berontott a rendelőbe, és verte az asztalt dühében. Aztán nagy nehezen kibékültek” – meséli Dr. Czeizel Endre. „Közzétettünk egy felhívást 1990-ben, hogy jelentkezzen, aki dajkaterhességet vállal. Magam is meglepődtem: azonnal 150-en jelentkeztek. Ám 2002-ben a parlament megtiltotta a dajkaterhességet, és most a párok arra várnak, hátha megváltozik valami a képviselők fejében” – mondja Czeizel tanár úr.

Kétmillió egy terhességért

A 34 éves Éva egy szupermarket nem igazán bőkezűen fizetett pénztárosa. Elvált, két tinédzser gyermeke van. Hiába hajt, esélyt sem lát arra, hogy a fizetéséből egyetemre küldje a fiait. Amikor Szandra megkereste az interneten, már foglalkoztatta a gondolat, hogy pénzért fog szülni. Mindkét terhessége komplikációmentes volt. A következővel pénzt is kereshet, ráadásul még segít is valakin. Szandra azt mondja: alaposan utánajárt, hogyan működik a dajka- és béranyaság külföldön. Az Egyesült Államokban ötmillió forintnyi dollárt is fizetnek egy nőnek a terhesség ideje alatt. Évával „csak” kétmillióban állapodtak meg. Szandra képmutatásnak tartja, ha valaki azt várja el, hogy egy nő ingyen hordja ki más gyerekét. „Én senkitől nem várnám el, de nem is várható el. Álszentség azt mondani, hogy ez nem munka. Megrendelő és szolgáltató van. Akad, aki taxizik, más gyereket hord ki. Nem kell vaknak lenni, sok magyar nő megtette már. Én is elmegyek Ukrajnába, ha hamarosan nem történik valami. Ott működik a dajkaanyaság, és ha kell, egy ukrán nő hordja ki a gyerekem Éva helyett, hogy ne kövessünk el bűncselekményt.”

„Keressünk egy húszévest”

Tatabánya előtt egy kamion rohant a Trabantba, amelyben öten ültek. Két 15 éves fiú azonnal meghalt. „A fiam halála után öngyilkos akartam lenni, de ott volt a kislányunk, aki még nem volt hároméves” – meséli Pelle János, aki Lencse alatt címmel könyvet is írt a tragédiáról, és arról, hogyan kapaszkodtak fel a feleségével a mélypontról. „Fejembe vettem, hogy kell még egy gyerek. Rögeszmémmé vált. Ám a párom petevezetékét elkötötték a második szülés után, így csak az a lehetőség maradt, hogy a mesterségesen megtermékenyített petesejtjét visszaültetik a méhébe. Háromszor próbálkoztunk sikertelenül. Az orvos azt mondta, ez reális, negyvenévesen már nem úgy működik a méh, mint húszévesen. Tréfásan megjegyeztem, hogy akkor keresünk egy húszévest. Egyáltalán nem viccnek szántam. Hirdetéseket adtunk fel, végül találtunk tíz nőt. Egy kávézóban találkoztunk a jelöltekkel, félórás váltásokkal. A feleségem eleinte elborzadt a gondolattól, hogy más szüli meg a gyereket, ám amikor kezdett élesbe fordulni az ügy, elpárolgott a szorongás.

Dajkakaanyaság a világban

* Ahol a dajkaterhesség megengedett: Anglia, az Amerikai Egyesült Államok néhány állama, Franciaország, Dánia, Hollandia. (Angliában engedélyezett a költségtérítés, a többi országban nem.)
* Ahol illegális a béranyaság: Románia, India (lásd májusi számunkban), Ukrajna.

Szigorú kritériumrendszert dolgoztunk ki. Számított a kor is, de sokkal inkább a családi háttér. Fontosnak gondoltam, hogy legyen gyereke és családja, mert így nem fenyeget az a veszély, hogy majd meg akarja tartani a babát. Végül kiválasztottuk a 28 éves Katit. Volt három gyereke, férjével egy vályogviskóban élt. Megállapodtam vele egy összegben: negyed kiló arany árában. Ez volt akkoriban minden vagyonunk.”

Szöveg: Molnár Anikó
Fotó: Simon Márk

A folytatást keresd a novemberi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2008. november]

‘),