A Gödörnél találkozunk, de nekem elhúzódik a munka a tévében, ezért gyors séta helyett beülök a kocsiba. Jónak bizonyul az ötlet, mert többször közelről látom is a rám váró Tillát, de parkolni nem tudok, beállnak a sávok, és három kör után már le is teszem a kocsit, éppen ott, ahonnan elindultam.
![]()
„A biciklikérdést úgy kellene kezelni, mint a drogügyet: megelőzéssel. Az, hogy ma nem biciklizünk, visszavezethető odáig, hogy a 10-12 éves gyerekeknek ellopják a bringájukat, utána meg mivel tekerjenek tovább? Ilyenkor kellene a szülőknek, az államnak kampányolni, valahogy így: »Tudjuk, hogy most érdekesebbek a csajok, a fiúk, és a szex a legjobb dolog a földön, de ne hagyd abba a biciklizést!« A sugallat, hogy az autó státuszszimbólum, jobban lehet vele csajozni, ezért dolgozz érte éveken át, nem számol a bringázással. Egy holland bank-vezérigazgató megérti, hogy az még nem imázsromboló, ha biciklivel jár, a számlájára attól még ugyanaz az összeg folyik be minden hónapban.” És még csak nem is gondolja magát ettől funkynak. „Persze, hogy nem. Nekem sincs ebben ideológia. Helyváltoztató eszköz, amellyel kényelmesen, egyszerűen szabad vagyok. Ennyi.” Túrázni lusta, külföldön várost nézni gyalog szeret, vagy metrón és buszon, így nem tudom feltenni a kérdést: „Ugye mennyivel jobb egy nyugodt városban bicózni?” „Itt jobb, mint egy déli országban, ahol sávok helyett dodzsemeznek, menőznek és kivágnak. Ha nem mész autósok közé, teljesen jól lehet itt bringázni.” Amúgy most, nyáron pihen, szeptembertől újra képernyőn lesz. „Mint egy kommandós, várok a gyártelepen a bevetésre, és írom a forgatókönyveimet. Több ötlet van, mélyen még nem vagyok szerelmes egyikbe sem.” A filmnél nem nehéz, hogy nem csak te vagy? „Szeretek dönteni és csapatban dolgozni. El akarok mondani valamit, amin sokan vitázunk, cincáljuk, gyurmázzuk. És nem alkalmazotti munka, hanem szabad. Rendezni olyan, ahogy elképzeltem.” Bírom benne, hogy nem az egóját nyomó férfi, inkább játékos. „Női lelkem van, ezt mondták a Pánik után.” Hívja a felesége, Kriszta, hogy induljon az oviba a lányukért. A napjaitok működőképességében neki komoly szerepe van, ugye? „Amióta az eszemet tudom, a művészélet vonz. Krisztával keretei lettek az életnek, nem úszik minden. Egyedül rosszabbul működnék, a mienk igazi jó egymásra találás. Magamtól hat órát beszélgetnék még, mert szeretek emberek közt lenni, utazni a helyzetekben, bulizni. Nem tudtam volna se filmet, se semmit csinálni, ha nincs a mi kapcsolatunk.” „Ezt szoktad mondani neki?” „Gazdagon dicsérem. A haját, a bőrét, mindenét. A nőket dicsérni kell, és ez jó program. Nem gesztus, hanem evidens. A pasi mondja, mondja, mondja, a nő fogadja, fogadja, fogadja.” Majd felcsapja a sisakját, és elbiciklizik az óvoda irányába.
Szöveg: Winkler Nóra
Fotó: Fekete András
[Marie Claire, 2008. augusztus]
