Coming out – Milyen melegnek lenni Magyarországon?

2013. július 22. |

Becslések szerint a világ lakosságának egytizede a saját neméhez vonzódik. Férfiak és nők, homoszexuálisok, akikről sokan sokfélét gondolnak. Magyarországon még mindig számos tévhit él a melegekkel kapcsolatban. Vajon miért olyan nehéz még mindig a coming out, vagyis a melegség nyilvános vállalása? Hat fiatal beszél nyíltan a melegségéről, a Marie Claire-nek először.

Közelebb kerülünk Európához?

A liberális párt parlamenti kép-viselőcsoportja már benyújtotta az azonos nemű párok házasságáról szóló törvényjavaslatot. Amennyiben az Országgyűlés megszavazza, 2008. január 1-jétől Magyarországon is a hetero-szexuális párokkal azonos jogokat élveznek az azonos nemű párok. A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 10. (1) bekezdésében a „nagykorú férfi és nő” szövegrész helyébe a „két nagykorú személy” szöveg lép, szerepel a liberálisok törvényjavaslatában. Tehát ha megszavazza a Parlament, jövő év január elsejétől az azonos nemű párok is házasodhatnak, és kapcsolatukat a heteroszexuális házaspárokkal azonos értékűnek ismeri el az állam. Ezzel a lépéssel a Magyar Köztársaság, több más országhoz – például Hollandiához, Belgiumhoz, az erősen katolikus Spanyolország-hoz – hasonlóan, megszüntetné a homoszexuális párokat sújtó jogegyenlőtlenségeket.
Forrás: www.pride.hu[1]

Születésünktől elvárják tőlünk, hogy nőként és férfiként viselkedjünk, kékbe és rózsaszínbe öltöztetnek, és legkésőbb kamaszkorunktól úgymond kötelező az „ellentétes” nemhez vonzódnunk szexuálisan. Ha az emancipációról van szó, kétpólusú vitákra vagyunk berendezkedve, amelyekben a nők és a férfiak állnak egymással szemben. Embernek lenni ebben az elvárásokkal átszőtt, bár demokratikusnak mondott, civilizált világban is csupán másodlagos. Pedig ahogy a faj, úgy a nem (gender) fogalma is csupán fikció, vagy ha úgy tetszik, kulturális konstrukció, és éppen ezért az ilyen kategóriák miatt kialakuló gyűlöletnek sincs létező tárgya, mert az is csak a torz képzelet szülötte. Vannak már olyan országok, helyek, ahol, akár keresztényi alapon a szeretet elsőbbségét hirdetve, társadalmi megegyezés született arról, hogy a melegeket minden állampolgári jog megilleti. Hiszen nem különböznek: teljesen hétköznapi emberek, gürcölnek, adóznak, tehetségesek vagy éppen ügyetlenek. Ha vállalhatják az identitásukat, és nem kénytelenek bujkálni, akár saját maguk elől, akkor a személyiségük is „normális” marad.

Interjúinkban olyan emberek szólalnak meg, akik nem gondolják, hogy különböznének bárkitől. Munkáról, családról, barátokról, szerelemről, vágyakról beszélnek őszintén, és szeretnék, ha nem volnának különbözőek pusztán azért, mert vállalják magukat. A szexuális irányultsága miatt senkinek sem működik másképp az agya. Velük: melegekkel, férfiakkal, nőkkel, kertészmérnökökkel, közgazdászokkal, programozókkal együtt sokszínű a magyar társadalom és a világ.

Zsolt négy éve dolgozik fodrászként. 2004 decemberében nyitotta meg a saját szalonját, amelyben két munkatárssal dolgozik, egy technikussal és egy tanulóval – mindketten lányok. Munkája során nem volt soha gondja a „másságával”, úgy gondolja, hogy a teljesítményén nem változtat semmit, hogy a nap végén kihez megy haza.

„Rengeteget dolgozom. Hetente kétszer reggeltől estig. Szabadidőmben heti háromszor konditerembe megyek. Szeretek moziba, színházba, koncertekre és kiállításokra járni. Extrovertált típus vagyok. A baráti társaságom nagyon nagy. Kicsit több hetero barátom van, mint meleg, ez talán a munkámból is adódik, mert a vendégeim nagy részét is a barátomnak mondhatom. Elmegyünk vacsorázni, teázni, beszélgetni, általában kedvelnek az emberek. A vendégköröm nagy része előtt nem »titok«, hogy meleg vagyok. Persze vannak olyanok, akik előtt ez nem lehet publikus. Ugyanolyan ember vagyok, mint mások, azzal a különbséggel, hogy nem a társadalom által »normálisnak« mondott normák szerint egy lánnyal, hanem egy fiúval szeretném leélni az életem.

Százszázalékosan elfogadtak az emberek. Ha te elfogadod, szereted önmagadat, elfogad és szeret a társadalom. Tisztában vagyok magammal, a képességeimmel, lehetőségeimmel. A szüleimnek és a testvéremnek természetes az én életem. Egyetlenegy olyan gyermekkori barátom van, akivel sülve-főve együtt voltunk, aztán, miután megtudta, hogy meleg vagyok, teljesen elfordult tőlem. Tisztában vagyok vele, hogy ez az ő szegénységi bizonyítványa, hiszen én ugyanaz az ember vagyok, mint azelőtt. Attól, mert úgy érzem, hogy egy lánytól nem kapom meg azt, amit egy fiú adhat nekem, még ugyanaz a srác vagyok, mint aki voltam.

Julie és Doris Magyarországon találkoztak először, és rögtön egymásba szerettek. Julie francia, két éve él nálunk, egy budapesti cégnél dolgozik. Doris Ausztriában él, gyakran jön Budapestre.

„Mivel mindketten más nemzetiségűek vagyunk, nekünk különösen fontos, hogy valamikor összeházasodhassunk. A barátainknak – az egymást szerető lányoknak – nem feltétlenül a házasság a legfontosabb, ők a heteroszexuálisokkal azonos jogokat szeretnének és saját gyereket szülni – meséli Julie, aki Párizsban született és nőtt föl. – Az idei budapesti melegfelvonulás az életem egyik legsokkolóbb élménye volt. Ilyen Franciaországban sehol nem fordulhatna elő. Hogy valakit először tojásokkal dobálnak meg, majd véresre vernek csak azért, mert meleg. Én is kaptam a dobálózók agressziójából, és egyáltalán nem értem, miért…” Abban mindkét lány egyetért, hogy Nyugat-Európában melegnek lenni, melegként élni egészen más, mint Magyarországon, de problémák persze ott is adódnak. „Franciaországban egy egyedülálló nő könnyedén fogadhat örökbe gyereket, ám két együtt élő lánynak ezt már nem engedélyezik. Ha megkerülik a törvényt, és mégis megteszik valahogyan, könnyedén kiderülhet a turpisság, ami senkinek sem jó, legfőképpen a gyereknek nem” – mondja Julie. Ezért ők nem kockáztatnak, meg sem fordult ilyesmi a fejükben.

Doris és Julie, a legtöbb leszbikus párhoz hasonlóan, a saját gyermeküket akarják megszülni. „Jobb két anya, mint egy!” – veti közbe nevetve Doris, aki szerint a többségi társadalomban legelterjedtebb tévhit a melegekkel kapcsolatban, hogy ha ők is örökbe fogadhatnak, akkor a felnövekvő gyerek is meleg lesz, mivel ezt a mintát látja otthon: „Ez a legnagyobb őrültség, amit valaha hallottam. Tudtommal egy melegnek sem voltak melegek a szülei, különben nem született volna meg…” A lányok szerint (és a meleg fiúk szerint is) az csak jó lehet, ha két egymást őszintén szerető embert lát maga körül a gyerek. „A szeretetnél és a törődésnél nincs jobb követendő minta. Milyen jó lenne, ha többen látnák ezt maguk körül otthon, teljesen függetlenül a nemi identitástól…”

Szöveg: Szilágyi Sisso Szilvia
Fotó: Fábián Évi

A folytatást keresd a novemberi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2007. november]

References

  1. ^ www.pride.hu (www.pride.hu)

‘),

Még több Riporter