Családon belüli erőszak 2. – Akik csak tűrnek

2013. július 22. |

Idősek és fogyatékosok – a legkiszolgáltatottabbak. Nem vethetjük oda nekik, kezdjenek új életet, se azt, hogy forduljanak segítségért. Hisz megesik, még az sem tudatosul bennük, hogy erőszak áldozatává váltak. S ha ezt ráadásul saját hozzátartozójuk részéről szenvedik el, végképp tűnhet úgy, nincs kiút. Noha a belenyugvás a legrosszabb választás. Mire figyeljünk és mit tehetünk ellene?

Erzsi néni óvatos. Tudja, olykor még egy „hogy vagy, édes fiam”-nak is pofon lehet a vége. A hatvanéves özvegyasszony mozgássérült. Ha el akarja hagyni a szobáját, segítséget kell hívnia. Fiával és annak élettársával él együtt. A lányt kedveli, gyakran beszélgetnek, ám még a menye sem tehet semmit, amikor a férfi dührohamot kap. Csak nézi, ahogy megveri Erzsi nénit. Az asszony szólt a háziorvosának. Ő azt tanácsolta, ne csináljon semmit. Hisz mi lenne utána? Maradnának összezárva, és együtt járnának a bíróságra? Fél, otthonba szeretne költözni. Ám ehhez el kellene adnia a lakását, amely közös tulajdon a fiával. Patthelyzet. „Erzsi néni kéthetente telefonál. Azt mondja, külső segítséget nem mer kérni, mert a fia tombolna, ha idegen tenné a lábát a lakásba. Úgy egy-két éve él így, beletörődött a helyzetbe” – mondja Andrea, aki nyolc éve a DélUtán Alapítvány munkatársa. Idősek számára tartanak fenn jogi tanácsadó és telefonos lelkisegély-szolgálatot. Megesik, hogy a paragrafusok szövevényéből egy élet drámája bontakozik ki. Hiszen a nyugdíjasévek nem feltétlenül a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” jegyében turbékoló párokról és az önmagukban az örökifjat felfedező világjáró nagyszülőkről szólnak. A feleslegesség érzése, a pozícióvesztés, hogy nincs immár kit irányítani munkaidőben, talán a férfiakat viseli meg inkább. Marad a házastárs, aki okolható az elszenvedett kudarcokért, és akin a csalódások okozta düh kitölthető. Ilyenkor suttogva telefonálnak az asszonyok, amíg a férj alszik, vagy a kertben van.

Andreának az a tapasztalata, hogy ha valakit idős korában ver a társa, annak legtöbbször volt már előzménye. Ám előfordul, hogy az agresszió váratlanul tör elő. „Egy asszony teljesen összetörve mondta, hogy megütötte a férje, aki korábban sosem tett ilyet, és kifejezetten jó volt a házasságuk. Pár hónapja viszont agresszív lett, gyakran kiabál, sokat vitatkoznak. A férfinál az agresszió a dementia jele volt. A háziorvosuk megfelelő gyógyszerekkel csillapította a tüneteket.” Ha lelki erőszakról van szó, nem elég a jó recept. Andreától korábban egy hatvanas úr kért segítséget, aki azt mesélte, hogy a felesége lebénult, de ő kitart mellette, gondját viseli, még ápolónőt is fogadott mellé. „Aki húszéves, van egy gyermeke, s némi anyagi támogatásért cserébe a férfit is hajlandó »ápolgatni«. Olyankor a feleség szeme láttára bevonulnak a kisszobába. Kérdeztem, hogy mit szól ehhez a párja. Erre a férfi odaadta a kagylót a feleségének. Ő mély és elfojtott fájdalommal a hangjában azt válaszolta: elfogadta, hogy mint feleség már nem létezik.”

Hova fordulhatunk segítségért?

* Hívjuk a rendőrséget (107) vagy a mentőket (104).
* Az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) szintén 24 órában elérhető a 06.80.20.55.20-as számon. Ezt kifejezetten a családon belüli erőszak áldozatai számára hozták létre.
* A törvények szerint minden harmincezernél több lakosú településen az önkormányzat kezelésében működnie kell családsegítő és gyermekjóléti szolgálatnak. A kisebb települések a megyeszékhelyekhez tartoznak, a fővárosban pedig minden kerületben megtalálhatók a szolgálatok.
* Több alapítvány fenntart telefonos segélyszolgálatot, ahol tanácsot tudnak adni: NaNE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület: bántalmazott nők és gyerekek segélyvonala: 06.80.505.101 (mindennap 18 és 22 óra között);
Kék Vonal Gyermek- és Ifjúsági Telefonszolgálat: 06.80.505.000 (mindennap 0–24 óráig, mobiltelefonról is ingyen hívható);
Kézenfogva Alapítvány az értelmi, halmozottan fogyatékos és autista emberekért: 06.40.200.320;
DélUtán idősek lelkisegély-szolgálata: 06.80.200.866 (mindennnap 18 és 21 óra között).

A telefonszámok az ország egész területéről, vezetékes hálózatról ingyenesen hívhatók.

[1][2][3][4]

Szabaduljunk meg idős hozzátartozóinktól?

A leggyakoribb mégis a szülők anyagi kizsákmányolása. Azé az idős házaspáré például, akiket részeges fiuk a nyugdíj érkezésekor rendszeresen felkeres, és a pénzt erővel elveszi tőlük. S bár a gyerek a szülői házba van bejelentve, a házaspár kérhetne kényszerkilakoltatást, lecserélhetné a zárat, hívhatna rendőrt. Mégsem teszik. Melyik szülő tenné? Fordított helyzetben a gyerekek, a rokonok kevesebbet dilemmáznak. Egy, az alapítványtól tanácsot kérő asszonyt lányai akkor cipeltek ügyvédhez, amikor épp nagyon rosszul volt. Aláírattak vele egy papírt, amelyből egy szót sem értett. Később jött rá, hogy a gyerekei eladták a lakását, és vettek maguknak egy másikat, neki pedig egy kisebb garzont, amelyre még haszonélvezeti joga sincs. A rezsijét fizetik, mégis úgy érzi magát az idegen falak között, mint egy aranykalitkában. A haszonélvezeti jog amúgy is kényes kérdés. Megesik, hogy az idős szülő merő jó szándékból a félig a nevén lévő lakást teljes egészében a gyerekeinek adná. Aztán amikor a jogi tanácsadó óvatosan megemlíti, mi lesz, ha netán összevesznek, és a biztonság kedvéért a haszonélvezeti jogra figyelmezteti, kiderül: a telefonáló hallott róla, csak a család lebeszélte erről a lehetőségről…

A „hogyan szabaduljunk meg idős hozzátartozónktól?” társasjátéknak durvább részei is vannak. Bevett eleme például a nagymamával közös vásárlás, amikor „véletlenül” cukorka, tábla csoki kerül a retikülbe. Ezt elég néhányszor eljátszani („ugyan már, mamika, miért csinálta, megvettem volna magának”), és máris kérhető a gondnokság alá helyezés. A gondnok pedig általában a családi, rokoni körből kerül ki. Így érhető el legkönnyebben a cél: kiforgatni az idős embert minden vagyonából. Mindegy, hogy panellakásról vagy belvárosi busás örökségről van szó. Jó esetben a végállomás nem a hajléktalanszálló, hanem az idősek otthona. S aki mindenét hátrahagyva bekerül egy intézeti szobába – amely a mosókonyha felett van, és egész nap a gépek zúgását hallja –, már nem vigasztalható azzal, hogy kezdjen új életet.

Generációk egymás közt

Andrea szerint az a baj, hogy ma már egyáltalán nem élnek együtt generációk. „A fiatalabbak nem szokták meg az idősek látványát, szagát, tempóját. Türelmetlenek, idegesíti őket, hogy a másik nehezebben közlekedik, lassabban gondolkodik. A szépség és a fiatalság kultusza által irányított világban elviselhetetlen az, aki ennek az értékrendnek nem felel meg. Persze húszévesen senki nem hiszi el, hogy őt is utoléri a kiszolgáltatottság.” Amely a hazánkban élő mintegy hatszázezer mozgásszervi, látás- és hallásproblémákkal, autizmussal vagy értelmi fogyatékkal élő számára mindennapos tapasztalat. Őket a szakértők szerint családjuk vagy „túlfélti”, vagy teherként kezeli. Előfordul, hogy az egyszerűség kedvéért egész napra bezárják őket a lakásba, vagy elveszik a mobiltelefonjukat, nehogy túl nagy számlát csináljanak. Az áldozat pedig tűr, gondolván, legalább fedél van a feje fölött, jó esetben enni is kap. Közben persze állapota pszichésen romlik, fásulttá, depresszióssá válhat.

Rendőrségi becslések szerint a családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyeknek csupán tíz százaléka kerül a hatóság látókörébe. Az időseket, fogyatékosokat érintő bűncselekményeknek pedig még ennél is kisebb a hányada, főleg a súlyos egészségromlással, halállal végződő ügyek.

A legfrissebb jelentés

Tavaly hazánkban családon belüli erőszaknak tekintett bűncselekményben 8841 esetben rendeltek el nyomozást a rendőrség adatai szerint. Ez 27 százalékos emelkedést jelent a megelőző évhez képest. A fővárosban és a legtöbb megyében az országos átlaghoz hasonlóan emelkedést regisztráltak. Ez Budapesten a legmagasabb, 37 százalékos. A rendőrség feltételezése szerint a ténylegesen elkövetett bűncselekmények száma stagnál, csak kevesebb marad latenciában. Óvatos becslések szerint a családon belüli erőszakkal kapcsolatos eseteknek alig egytizede lesz rendőrségi ügy. A jogsértéseknek több mint harmada olyan emberek között valósult meg, akik egy háztartásban élnek. Magas azonban, mintegy 23 százalék, a volt házastárs, illetve a korábbi élettárs sérelmére elkövetett családon belüli erőszak is. A legjellemzőbb – az előző évekhez hasonlóan – a testi sértés (36 százalék).

Megdöbbentő az adat, de az országosan regisztrált emberölések közül 148 családon belül történt. Az áldozatok 73 százaléka nő. 2007-ben 1641 gyermekkorú sérelmére követtek el családon belüli erőszakos bűncselekményt, ez 37 százalékos emelkedést jelent. Kiskorú veszélyeztetésének bűntettét 708 alkalommal szenvedték el gyermekek, és magas a testi sértések száma (273) is. A gyermekkorúak többségével szemben a vele egy háztartásban élő követett el jogsértést. Mivel a fiatalkorú sértettek száma 750, elmondható, hogy a családon belüli bántalmazás áldozatainak mintegy 35 százaléka kiskorú, vagyis ez a réteg fokozottan veszélyeztetett.

Az időskorú áldozatok száma 1233, az összes sértett 7 százaléka. Szembetűnően magas ebben a körben – a tavalyi évhez hasonlóan – a testi sértés, amely az összes jogsértés közel felét teszi ki. 2007-ben 146 fogyatékkal élőt ért erőszakos bűn-cselekmény az otthonában, leggyakrabban testi sértés és garázdaság. A rendőrségi statisztika hozzáteszi: bár ezen sértettek száma összességében nem jelentős, de gyenge érdekérvényesítő képességük, adottságaik miatt a latencia a körükben valószínűleg jóval magasabb, mint más áldozatok esetében.

Szöveg: Krug Emília

A folytatást keresd a júliusi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2008. július]

References

  1. ^ NaNE (www.nane.hu)
  2. ^ Kék Vonal Gyermek- és Ifjúsági Telefonszolgálat: (www.kek-vonal.hu)
  3. ^ Kézenfogva Alapítvány (www.kezenfogva.hu)
  4. ^ DélUtán idősek lelkisegély-szolgálata: (www.delutan.hu)

‘),

Még több Riporter

Tényleg visszafordítható az abortusz? abortusz

Tényleg visszafordítható az abortusz?