Titkon minden nőnek megfordult már a fejében: kolostorba vonul. Kinek ezért, kinek azért jut eszébe, hogy elvonuljon a saját élete elől. Akik viszont valóban ezt az utat választják, isteni jelre teszik és örömmel. Fiatal lányok, akik örök fogadalmat tettek, a Marie Claire-nek elmesélik, hogyan élnek, és miért lettek apácák.
Knáb Judit huszonnégy éves korában lépett be az angolkisasszonyok Congregatio Jesu rendjébe, s tizenegy évvel később tette le szerzetesi örök fogadalmát. Az idáig vezető út hosszú volt, de szavai szerint minden látszólagos elágazás vagy kanyar végül ugyanoda irányította: Jézushoz.
A dunabogdányi, többgyermekes, vallásos sváb családba született lánynak boldog gyerekkora volt, vidám és szerető környezetben nőtt fel. Már kicsiként vonzotta a helybéli templom világa, a tömjén illata, látta, hogy erre a helyre nemcsak vasárnap és ünnepek idején járnak, hanem hétköznapokon is. Így amikor Pécsre került matematika–német szakos főiskolai hallgatóként, örömmel ment a reggeli vagy esti szentmisékre, s azt érezte: nincs egyedül.
„Férjhez akartam menni, nagy családot, sok gyereket szerettem volna” – meséli a habitusba, azaz fekete fátyolba, fehér blúzba és szürke ruhába öltözött, őzbarna tekintetű nő. Pergőn beszél, látszik, hogy gondolatai jóval előrébb járnak, mint ahogyan azokat szavaival követni tudja. Azt mondja, saját családja példája lebegett a szeme előtt, ahol jó dolog testvérnek, nőnek, anyának lenni. A szíve mélyén azonban egy másik sorsot is maga előtt látott. Ebben más emberekért dolgozott, segíteni akart. „Sokáig vívódott bennem ez a két vágy, s több jel is közrejátszott abban, hogy végül szerzetes lettem” – meséli Veszprémben, ahol a rend egyik székhelyén mostanság épp a lelki feltöltődés hónapjait éli. Évekig tanított Egerben az angolkisasszonyok intézetében, majd a rend piliscsabai és kecskeméti középiskolájában dolgozott igazgatóhelyettesként. A vezetőként eltöltött öt év azonban kissé kimerítette, így kérésére tavaly Angliában saját rendi közösségében töltött hat hónapot. Három hónap volt a nyelvtanulás, a másik három szociális munka két nővértársával.
Júliusi hazatérése után elöljárója a szerzetesrend veszprémi házába helyezte. Feladata hitoktatás a gyulafirátóti általános iskolában és óvodában, félállásban, maradék idejét pedig a rend főként angolul és németül fellelhető dokumentumainak fordításával tölti. Veszprémben, három másik rendtársnőjével – a doktorandus Vikivel, az egyik veszprémi egyházi iskolában tanító Zsuzsával és a nyolcvankét éves, főként a háztartást vezető és a közeli templomban tevékenykedő Apolka nővérrel él egy fedél alatt. A jövőjéről nem töpreng: ha mennie kell, ha ismét kihívásokkal teli vezetői munkát bíznak rá, annak sem fordít majd hátat. „Voltam szerelmes, tudom, milyen érzés. Vágytam az anyaságra is, amikor a húgom az első kislányát szülte, mélyen megérintett ez a csoda. Mióta örök fogadalmat tettem, s ezzel véglegesen elköteleztem magam, azóta sem kerülnek ki az emberi érzések. Ez így normális, ebből tudom, hogy egészséges vagyok. Ám ezeket a vonzalmakat, érzéseket már képes vagyok Jézus felé transzformálni: megélem őket, de nem hagyom, hogy felkavarjanak, eltérítsenek az utamról” – mondja.
A főiskola után Judit mégis előbb világi hivatást választott: egy börzsönyi kis faluban, Berkenyén lett tanár. Az igazgatónak azonban jelezte, valójában szerzetesi életre készül, nem tudja, meddig maradhat. A hívó szó egy évvel később érkezett, amikor egy jezsuita szerzetes barátja felhívta a figyelmét az egri angolkisasszonyok leánynevelő intézetére. Elment ide, majd ott is maradt nyolc éven át, és osztályfőnökként kísérte végig egy diákcsoport mindennapjait. Közben volt a kétéves noviciátusi idő (a jelölt idő, amikor még nem vették fel a rendbe – a szerk.), majd az úgynevezett juniorátusi évek (a „fiatal nővér” időszak – a szerk.), ideiglenes fogadalommal, amíg végül öt esztendővel ezelőtt örök fogadalmat tett.
| Angolkisasszonyok újra Congregatio Jesu (CJ), ismert nevükön angolkisasszonyok, és 2003-ig Institutum Beatae Mariae Virginis. Hivatásuk: apostoli tevékenység, oktatás, nevelés. Alapítójuk Ward Mária. A közösség 1770-től vert a magyar talajban gyökeret, amikor létrejött a pesti házuk. Ebben nyílt meg később az első magyar tanítóképző, majd a XX. század elején a Polgári Iskolai Tanárképző. 1948-ban 430 angol-kisasszonynak kellett elköszönnie közel hatezer tanítványától, kisdiáktól, középiskolástól és tanítóképzőstől. A rendszerváltás idején, 1989-től nagy lendülettel szervezték újjá közösségi életüket. Egerben négyosztályos általános iskola, nyolcosztályos gimnázium, kollégium és zeneiskola, Kecskeméten ugyancsak nyolc-osztályos leánygimnázium és kollégium működik. Veszprémben egyházközségi szolgálatot látnak el és hitoktatást végeznek, a piliscsabai Klotildligeten a Katolikus Egyetem Tanárképzője számára nyolcosztályos gyakorló általános és nyolcosztályos gyakorlógimnáziumban tanítanak. |
Kaszap Viktória más közegből indult, kommunista eszméket valló családból. Lázadó szellemű kamasz volt, sok mindenbe belekóstolt, de sehol sem kapott választ legmélyebb kérdéseire. Egyik délelőtt beült a veszprémi Regina Mundi-templomba, amely az angolkisasszonyok rendi temploma is egyben. Itt olyan béke és nyugalom fogadta, amilyenre már régóta vágyott. Viki húszévesen jelentkezett szerzetesnővérnek, és majd kilenc év elteltével, tavaly tette le az örök fogadalmát. Teológiát Németországban tanult, most Veszprémben doktori disszertációját írja. A városban élő négy szerzetesnővér olyan, mint egy család. Zsuzsa és Judit közalkalmazotti státuszban dolgoznak, de fizetésüket a rend számlájára utalják, azzal közösen gazdálkodnak. Amikor azt kérdezem, mi a luxus az életükben, értetlenül néznek vissza. Nem viselnek ékszert a nyakukban lévő rendi keresztet vagy a rózsafüzérgyűrűt kivéve. Nem használnak parfümöt, nem költenek drága krémekre. Amikor ez utóbbiról faggatom, Judit kijelenti: van egy tégely Niveája, ha szükséges, azt használja. Szereti a zenét, ezért van CD-játszója, s ha vágyik valamilyen könyvre, azt megveszi. A lelkük mellett a testüket sem hanyagolják el, rendszeresen futnak, nyaranta pedig gyalogos zarándokutakat szerveznek a családtagjaikkal, tanítványaikkal, barátaikkal közösen Magyarország különböző tájaira. A zarándokút során turistaházakban, iskolákban, plébániákon, néha családoknál laknak, együtt főznek, imádkoznak és lelki témákról beszélgetnek. Habitusban túráznak, így tartják helyénvalónak. Megtehetnék, hogy civil ruhát öltenek, ezt ugyanis nem tiltja a rendi szabály. De az angolkisasszonyok szeretik a szerzetesi viseletet, jó példa erre, hogy egyik idősebb rendtársuk amikor síelt, az overallja fölé is felvette a megszokott nővéri ruháját, s így siklott le a lejtőkön.
Szöveg: Doros Judit
Fotó: Dezső Tamás
A folytatást keresd a márciusi Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2008. március]
‘),
