Dr. Csernus Imre: „Már őszinte vagyok magammal”

Legutóbbi könyve, a Felnőtt húsleves három férfi beszélgetéséből áll össze, „étel- és életérzések” gyűjteménye. A szerző és barátai az egymásnak adott életvezetési tanácsok, ételreceptek és krízisek átbeszélése mellett arra (is) keresik a választ, hogy a magyarok vajon miért nem tudnak úgy örülni az életnek, ahogyan teszik ezt a más országokban élők. Vajon miért nem szeretünk jól élni? Szenvedéllyel, hittel, okosan és mosolyogva? Hiszen rajtunk múlik. „Az ember mindennap egy bizonyos energiaszinttel kezdi el a napját. Ezt az energiát használhatja önmarcangolásra és dühöngésre vagy búra, de akár élvezhetjük is azt, hogy itt a tavasz, süt a nap, az ember mosolyoghat, nevethet, és jól is érezheti magát. Télen lehetett azt is mondani, hogy milyen szép ez a hóesés, meg azt is lehetett morogni, hogy jaj de hideg van. Mindennap el lehet dönteni, mit hogyan érdemes” – foglalja össze az egyik legfontosabb üzenetét.

Mindig őszinte magához?
Most már igen.
Bátor kijelentés. Elérhető egyáltalán ez az állapot, vagy már az is elég, ha csak törekszik rá az ember?
Nem foglalkozom azzal, hogy ezt az állapotot egy hét múlva is el tudom-e érni. Az most nem fontos. Inkább megélem a jelenben. Beleteszem az adott pillanatba. Ki tudja, milyen hibát fogok elkövetni hamarosan? Ki tudja, hogyan tekintek vissza egy hét múlva a mai napra? Lehet, hogy éppen úgy, hogy a fene egye meg, nagyon nagy lehetőséget kaptam az élettől, és nem tettem bele mindazt, amit beletehettem volna.  
A könyvében megdöbbentő őszinteséggel vall annak a 17 napnak a pokláról, amelyet akkor élt át, amikor elhagyta a korábbi partnere. Megteheti egy férfi, hogy így szenvedjen? Mit szól mindehhez egy nő?
Miért ne tehetné meg? Mindannyian ugyanúgy éljük meg a fájdalmat, csak másképpen reagálunk rá. Van, aki inni kezd, van, aki csajozik vagy pasizik. Egyesek búfelejtőt kezdenek el használni, hogy jobban legyenek. Embereket vagy vegyszereket. Szerintem az a legfontosabb, hogy az ember tisztán élje meg a fájdalmat. A negatív folyamatok egyértelműen kudarcokat fognak eredményezni az életünkben. Sokszor nem akarjuk meglátni azt sem, hogy azok egyáltalán kudarcok voltak. Igyekszünk úgy viselkedni, mintha nem történt volna semmi sem. A kudarcok és a sikerek aránya határozza meg a belső békét és a kisugárzást.
A bátorság mellett mi kell még a kiegyensúlyozott élethez?
Következetesség, kitartás, alázat, tisztelet és leginkább őszinteség önmagamhoz. Ha ugyanis önmagamhoz őszinte vagyok, akkor máshoz is az leszek.
Mondják, akinek drogkarrier van a háta mögött, az különösen érzékennyé válik, akár mások felé is.
Nem hiszek ebben. Ezt azok gondolják, akik a saját pokoljárásukat a legsúlyosabbnak tartják. Azt mondják, ez kell, és akkor fogod tudni a tutit. Ez nem igaz. Bármilyen pokoljárás során meg lehet szerezni azokat a felismeréseket, amelyek közel visznek a lényeghez. Ehhez az kell, hogy az ember ki merje mondani a pokoljárás során keletkezett fájdalmát. Ha ezen túl van, akkor egyre többet fog mosolyogni.
Rendszeresen szerepel a médiában, közéleti személyiség, rajongói vannak. Nem hoz ez magával törvényszerűen egy olyan elvárt viselkedési formát, amely nem lehet hiteles?
Kétségtelen, hogy amikor az utcán megyek, és nem tudom, milyen tekintetekkel találkozom, úgy közlekedem, mintha csak egy távoli pontot figyelnék. Szerintem ez természetes abban az esetben, ha óhatatlanul kíváncsi szemekkel is találkozom, akik egy áruházban azt is megnézik, mit pakolok a kosaramba.
Akik a legjobban szeretik, a hitelessége miatt szeretik. Maga szerint ki számít hitelesnek?
Aki nemcsak úgy él, ahogyan gondolkodik, hanem úgy is érez. És vállalja az adott érzéssel járó pofonokat is.
Vannak, akik szellemi vezetőnek tartják, sőt a hatására megváltoztatják az életüket is. Tud róla?
Tudok, de nem én változtatom meg az életüket. Én csak ajánlatot teszek. Ez a segítő feladata – és én segítő vagyok.
Hogy hangzik egy Csernus-féle ajánlat?
Például: maradhatsz azzal az emberrel, aki a pótanyádat jelképezi neked, vagy nap mint nap megküzdhetsz azért, hogy békében legyél az anyáddal.

Szöveg: Szűcs Péter  
Fotó: Hajdu András
Styling: Molnár Anikó
Smink: Oláh Zsófia
Ruha: Guess

A folytatást keresd a májusi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2011. május]