Egy kétgyerekes, egyedülálló fiatal anyuka, aki bár a horoszkópokat messzire kerüli, rajong a csillagokért. Csillagászként nap mint nap komoly kutatómunkát végez. Nem mellesleg egyike annak a három kutatónőnek, akik L?Oréal–UNESCO Magyar Ösztöndíj a Nőkért és a Tudományért elismerésben részesültek idén.
Ma már nem ülünk a távcső előtt az eget kémlelve. Én tulajdonképpen a nap 90 százalékában számítógépen dolgozom. Egy-két éve a Kepler-űrtávcső adatait használom, amelyekkel különböző méréseket végzek. Emellett szakcikkeket írok, többnyire angolul, míg eljön az idő, és már mennem is kell a gyerekekért az oviba.
Két kisfiú anyukája vagy, akiket egyedül nevelsz. Nem lehet könnyű összeegyeztetni a kutatómunkát az anyasággal.
Igen, a fiaim négy- és kétévesek. A pici például még sokszor felébred éjszaka, így előfordul, hogy pár óra alvás után megyek be másnap dolgozni. Ráadásul sokszor dolgozom éjszaka, otthon is, ami pluszban hozzátesz a nappali fáradtsághoz.
Többek között a saját sorsod miatt is szívügyed a magyar kutatónők helyzete?
Teljes mértékben. Fontosnak tartom, hogy azt a sok munkát, amelyet a kutatónők itthon végeznek, amellett, hogy feleségként és anyaként is helyt kell állniuk, elismerjék. A gyerekek mellett az a legnehezebb, hogy amikor késő délután jönne az ihlet a cikkíráshoz, akkor abba kell hagynom, mert időre kell mennem értük az óvodába. Egy férfinak azért ebből a szempontból könnyebb, hiszen ráhúzhat még egy-két órát, ha úgy adódik, a nőknek viszont többnyire marad az éjszaka, ha egyáltalán még van erejük bármire a gyerekek lefektetése után. Hiszen másnap újra a topon kell lenni, már korán reggel…
Hogyan lett belőled csillagász?
Mindig is vonzott ez a tudomány. Kiskoromban imádtam a csillagokról szóló filmeket, sorra bújtam a hasonló témájú könyveket. Aztán az egyetemen valahogy mégis matek–fizika szakra kerültem. Idővel aztán egyre jobban kikristályosodott, hogy mivel szeretnék foglalkozni, így felvettem a csillagász szakot is. Itt végérvényesen magamra találtam, ezért nem volt kérdés a folytatás.
Mivel érdemelted ki pontosan az ösztöndíjat?
Három, fizikailag összetartozó, ám eddig ismeretlen csillagot fedeztem fel. A csillagok többsége nem magányos, általában kettő vagy több van belőlük. Amikor elhaladnak egymás előtt, egy részt kitakarnak egymásból, ezért egy kis fényességcsökkenést látunk. A vizsgált fénygörbének ebben az esetben olyan jellegzetes alakja volt, amelyből szinte biztosra vettem: kell, hogy legyen egy harmadik csillag is, amelyik elvonul a másik kettő mellett. Erre eddig még nem volt példa. A felfedezés külön érdekessége, hogy a főcsillag egy vörös óriáscsillag.
Ennek mi a jelentősége?
A vörös óriáscsillagok mind mutatnak pulzációt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a csillag felszínén hullámok futnak végig. A kutatásunk legfőbb különlegessége, hogy ennél a vörös csillagnál nem találtuk meg a várt pulzációt, mert a másik két csillag valamiért elnyomja azt.
Az asztrológiáról mi a véleményed?
Nem hiszek benne. Nincs tudományos alapja, abszolút nem foglalkozom vele. De tudom, hogy sokan szeretik elolvasni a horoszkópjukat.
Mi az, ami újra és újra lendületet ad a munkádhoz?
Máig csodálattal tölt el, amikor felnézek az égre, és látok egy csillagot, amely fényévekre van a Földtől. Mindennap tanulok valamit, de minden nappal egyre többet és többet is szeretnék tudni. Ez a tudásvágy nem hagy nyugodni, és nem is fog soha.
Szöveg: Jaksa Petra
Fotó: Erdőháti Áron
‘),
