Egy férfi, aki érti a nőket

2013. július 22.

Hajdu Szabolcs szemledíjas filmjét, a Bibliothèque Pascalt sokan filmtörténeti jelentőségű alkotásnak tartják. Egy magyar filmrendező Fellini, Greenaway és Kusturica nyomában. Van mire és kire büszkének lennünk.

Szabolccsal a Filmszemle fődíja, a Bibliothèque Pascal sikeres berlini fesztiválköre és a hazai bemutató után találkozunk. Odavagyok a filmjétől, szívszorító, vicces, szenvedélyes és látványosan meseszerű, mint régen a képeskönyv, amelyből kinyílt a papírmasécirkusz. A díjnyertes alkotás egy gyerekét egyedül nevelő nő történetét meséli el, akit a saját apja ad el prostituáltnak, végül egy luxusbordélyházba kerül. Szabolcs felesége, Török-Illyés Orsolya szinte állandó főszereplője a Hajdu-filmeknek, de most kislányuk, Lujzi is fontos szerepet kapott. „Hihetetlen, mennyit tanulok abból, ahogyan egy kisgyerek fordul a világ felé, és ahogy kérdez. Ha együtt autózunk, és ő hátul mesél, gyorsan leírom. Megfognak a történetei.” A film több külföldi helyszínen készült, de a fesztiválmeghívások, ösztöndíjak miatt is sokat utazik a család. „Lujzi két nyelven már érteget, és sokat kérdez. Öt-hat éves koráig minden kérdést feltesz egy gyerek, amelyekre aztán egész életében keresni fogja a válaszokat, hiába. Rájöttem, hogy azért csinálok filmeket, hogy ezekről a nyugtalanító alapkérdésekről eltereljem a figyelmem.”
Szabolcs különben sem az a nyugodt fajta. Érezni a folytonos vibrálást, látni, ahogy kínlódik, ahogy ezekkel a világmegváltó kérdésekkel állandó kapcsolatban van. „Ha soknak érzem, egyedül kell lennem. Van, hogy elutazom, élvezem a tökéletes csendet és outsiderséget.” Ilyenkor kertészkedik, fákat metsz, nagy fellángolással napokig főz. Meggyőződésem, hogy Orsinak komoly szerepe lehet abban, hogy az életük működik, és a filmek női karaktereinek árnyaltsága is olyan férfit feltételez, aki látja és belülről érti a nőket. Kérdezem, ez honnan jön. „Gyerekkoromban tornáztam, és verekedős voltam, de rengeteget beszélgettem a nagymamámmal, Biharnagybajomban. Imádtam a konyhai világát, még a kötés is érdekelt. Később aztán nagyon bosszantottak a fals nőábrázolások. A katonaságnál egyszer nőnapi ünnepséget tartottak, és egy verssorral indult, hogy »Nők, ti gyengék…« Atyaisten, gondoltam magamban, hát ez nevetséges. Totál tévút.” Atyaisten, gondolom magamban, nem vagytok sokan, a nőket jól látó és értő férfiak, viszont csodás, hogy Hajdu Szabolcs köztetek van.

Szöveg: Winkler Nóra
Fotó: Trunkó Bálint
Smink: Békefi Zsóka

‘),