Egyidősek, azonos végzettségük van – melyikőjük kapja az állást?

Két 39 éves magyar nő, tanári diplomával és jó adag munkakedvvel felvértezve: Mohácsi Andrea barna hajú, barna bőrű, és muszlim vallása miatt kendőben jár, Utassy Andrea szőke hajú, világos bőrű – mindketten egyformán mosolygósak. Nem ismerik egymást, külön utakon járnak, de a Marie Claire kedvéért vállalták, hogy összehasonlítsuk a munkahelyi tapasztalataikat. Utassy Andrea – a szőke hajú tanárnő – a gyes lejárta után kezdett állás után nézni. Épp válófélben volt, és először nagyobb cégeknél próbálkozott a jobb fizetés reményében, de rövid idő után inkább a tanári állásajánlatok között kezdett keresgélni, mondván, így legalább több ideje marad a gyerekekre. Mindjárt az első két helyre fel is vették volna, ahová pályázott, és az egyik lehetőséget el is fogadta. Megnézték, hogyan tanít, és szeptemberi kezdéssel állást ajánlottak neki – a műszaki informatikusi, illetve a tanári diplomája keresett árucikknek bizonyult, az iskolán kívül még magántanítványokat is vállalt.

Muszlim roma nő állást keres
A hasonló korú Mohácsi Andrea is tanár, mégsem járt sikerrel. Andrea egy romáknak szánt előkészítő után jutott be az ELTE Tanárképző Főiskolájára, ezt sikeresen be is fejezte. „Utána az ELTE vegyészkarára jelentkeztem, de négy félévet tudtam csak fizetni. 2002-ben tehát elkezdtem tanári állást keresni. Előbb óraadóként, aztán főállásban helyezkedtem el egy olyan iskolában, amelybe romák és hátrányos helyzetűek járnak. Azt gondoltam, ott megbecsülik a roma tanárt, de nem így lett. Végül néhány év után feladtam a tanári pályát, és megpróbáltam vegyésztechnikusként elhelyezkedni” – meséli Andrea, aki közben egy másik hazai kisebbség tagja is lett: felvette az iszlám vallást. „Az állásinterjúkra eleinte kendő nélkül mentem. Szívélyesen fogadtak mindenütt, a HR-es szakemberek arra vannak kiképezve, hogy a szemük se rebbenjen, bárki lépjen is be az ajtón. Nem éreztem soha, hogy a roma származásom miatt ne lettem volna sikeres. Csak azt tudom, hogy megfelelő végzettséggel, sőt túlképzetten két éven át sehol sem feleltem meg. Egy idő után azt mondtam magamban: ha kendő nélkül nem sikerül, akkor már inkább felveszem a kendőt. Szinte mindenhol megkérdezték, miért viselem, persze azt feltételezték, hogy a muszlim férjem hatására vettem fel a vallást. Pedig ehhez nem volt köze férfinek. A kendő viselése miatt mindenki arabnak néz, és naponta kapom a dicséreteket, hogy milyen szépen beszélek magyarul. A romasággal és az iszlámmal kapcsolatban leginkább a tudatlanságot tapasztalom, nem is annyira a megütközést”.
Andrea elvégezte a Független Médiaközpont által szervezett médiaakadémiát is, de még külsősként sem sikerült rendszeres munkát kapnia a sajtóban. Végül személyes kapcsolatok révén talált állást egy állami támogatással létrehozott szociális szövetkezetnél. „Ékszereket, ruhákat készítünk, amelyek modernek, de a színvilágukban és a motívumaikban magukon viselik a roma stílusjegyeket. Mellette egy török magániskolában dolgozom óraadó tanárként. Nemrég jelentkeztem a Kétszáz romát a közigazgatásba programra. Nem tudom, mennyire lenne nekem való, de biztos egzisztenciát jelentene. A legjobban továbbra is a vegyészet érdekel. Ha lenne pénzem, szívesen tanulnék bűnügyi labortechnikát, mert nagy rajongója vagyok az amerikai helyszínelő-sorozatoknak” – mosolyodik el.

Titkárnő 45 felett?
A helyzet 40 éves kor felett válik igazán nehézzé. Baloghné Kiss Hajnalka is „hátrányhalmozó”, mert jóval túl ezen a koron, kisgyermekes anyukaként próbált pár éve állást keresni. „Érettségim, gyors- és gépírói szakképzettségem van, titkárnőként dolgoztam. 40 évesen szültem a második gyerekemet, és már a gyes lejárta előtt elkezdtem munkalehetőség után nézni. Az első négy-öt próbálkozás után már éreztem, hogy nem lesz könnyű. Végül úgy találtam munkát, hogy egy állásinterjúra menet hiába kerestem a céget a megadott telephelyen, így bementem egy irodaházba, hogy igazítsanak útba. Mondtam, mi járatban vagyok, az ottani hölgy pedig rögtön szólt: épp titkárnőt keresnek, nem akarok-e bejelentkezni. Még aznap ott is fogtak, és munkába álltam. De három év után tönkrement a cég, megint munkanélküli lettem. Mindennap megvettem az Expresszt, rengeteget telefonáltam, mindenhová ajánlott levélben küldtem el az önéletrajzomat – egy vagyonba került a munkanélküliség.

Mit szabad, és mit nem? Törvény írja elő, hogy álláshirdetésben nem szerepelhet olyan kitétel, amely a jelentkező korára, nemére, etnikai hovatartozására, vallására, családi állapotára vonatkozik. Nem lehet rákérdezni arra sem, hogy valakinek hány gyereke van, vagy hány gyereket tervez, mert ez nem befolyásolhatja a munkáltató döntését, hogy őt választja-e a jelentkezők közül. Természetesen egy nőifehérnemű-üzletben kiköthetik, hogy női munkaerőt keresnek, ugyanakkor azt semmi sem indokolja, hogy azt is megszabják, hogy az eladó huszonéves legyen. Ha hátrányos megkülönböztetést tapasztalunk, az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordulhatunk.

Jelentkeztem adatrögzítői állásra, hatórás főzésre és takarításra is, mindent elvállaltam volna. Mivel a nagylányom már felnőtt, és tudott vigyázni a kisfiamra, a sokadik állásinterjún már be sem vallottam, hogy gyerekem van. De ez sem sokat jelentett, hiszen ott volt a második számú hátrányom: a korom. 46 éves voltam. Az ideális titkárnő pedig 25 éves, úgy néz ki, mintha a divatlapból lépett volna elő, és elvárják tőle, hogy érjen rá napi 10–12 órában. Mindenütt azt mondták, hagyjam ott az önéletrajzomat, majd értesítenek. Aztán nem történt semmi. Végül nagy nehezen kaptam egy gyermekfelügyelői állást egy évre, utána azonban megint munkanélküli lettem. Akkorra már minden tartalékomat feléltem. Egyszer csak értesítettek a munkaügyi központból, hogy lenne egy lehetőség. Elmentem, meghallgattak, és felvettek a jelenlegi munkahelyemre: egy alapítványhoz. Nagyon megbecsülöm, a postai ügyintézéstől a bírósági iratok beszerzéséig minden megcsinálok, amit a főnök kér – ahogy mondani szokták. Most 53 éves vagyok, ha megint munkanélkülivé válnék, esélytelen lennék.”

Szöveg: Mihalicz Csilla
Fotó: Burger Barna
A cikkünkben szereplő Éva nevét saját kérésére megváltoztattuk.

A folytatást keresd a januári Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2010. január]