Videoklipekből másolják a divatos viselkedést és pornófilmekből a szexuális technikákat, többet tudnak a szexről, mint a szüleik, de a veszélyekkel nem törődnek – mennyi igaz a tinik szexuális életéről szóló közhiedelmekből? A családon belül nagy a hallgatás a témáról, de az iskolák sem jeleskednek a felvilágosításban, pedig a tinik részéről igény lenne rá.
| Tabletta nyakra-főre Fiatal lányok a minimális orvosi kontrollt is nélkülözve juthatnak hozzá a fogamzásgátlóhoz, amelyek komoly mellékhatásokkal is járhatnak – derült ki a Tv2 Naplójának januári riportjából. A rejtett kamerás felvételeken egy 16 éves lány három rendelőben próbált fogamzásgátlót felíratni magának – két nőgyógyásztól recepttel távozott, anélkül, hogy bármilyen vizsgálatot elvégeztek volna rajta, pedig ilyenkor a vérvizsgálat és a rákszűrés elméletileg alapfeltétel. Még nagyobb veszélyt hordoznak azok a teljesen ellenőrizetlen szerek, amelyeket ismeretlenek illegálisan árulnak az interneten. |
Kora tavaszi szombat este, Hajógyári-sziget, csapatostul gyűlnek a gyönyörű lánykák. Bármelyik szappanoperában szerepelhetnének: sminkjük, hajuk, ruhájuk tiptop. Élvezik, hogy egy csapásra vonzóvá vált alakjuk sikert arat, elismerő pillantásokat, mozdulatokat, mondatokat zsebelnek be. Még nem mérik fel a különbséget, hogy tényleg szeretve lesznek-e, vagy csak a testük teszi őket ellenállhatatlanná. Következmény nélküli viselkedés ez, a felnőttekre jellemző óvatosság hiánya és ennek hangulata a fiúk arcáról is visszatükröződik. A klubban megy a nevetés, a fotózás, az ismerkedés, a csókolózás, a forró tánc – különösen, ahogy elfogynak az első sörök és koktélok. Hamarosan nyitnak a kamaszok kedvenc szabadtéri szórakozóhelyei is, és a környező bokrok zöld levelei megint gyanús mozgásba kezdenek, mint ahogyan az a nyári hétvégéken lenni szokott a Petőfi híd budai hídfője környékén.
Ha a szülő a kamaszszexről szóló rémtörténetekre figyel (pornót imitáló tízévesek, szexfilmet készítő, orgiázó tinik, rajzteremben közösülő iskolatársak), könnyen elfoghatja a kétség, hogy kislánya, kisfia olyan ártatlanul tér-e haza a bulizásból, mint ahogy elindult. A faggatózás kínos, de főként a felnőtteknek. „Rendkívüli szemérem hatja át ezt a kérdéskört a családon belül. Van az a rálegyintő attitűd, hogy »á, már úgyis mindent tud«, vagy fordítva, hogy »jaj, apu, már úgyis mindent tudok«” – sorolja az okokat Bede Zsuzsanna szexuálpszichológus. Maradna tehát az iskolai felvilágosítás, ám ez csak kevés helyen működik jól, leginkább ott, ahol egy lelkes pedagógus vagy védőnő felkarolja a témát.
Kimondottan felvilágosítással foglalkozó szexuális nevelési óra nem létezik, pedig korábban volt már erre irányuló kezdeményezés szakemberek részéről, az oktatási minisztérium illetékesei azonban továbbra sem látják úgy, hogy szükség lenne „nemiségtani” órára. A párkapcsolatra vonatkozó ismeretek több ponton is szerepelnek a kerettantervekben, például testnevelés-, biológia- és osztályfőnöki órákon kellene, hogy szó essen róluk, a minisztérium egy ezzel kapcsolatos videofilmet is kiküldött minden iskolának, azt azonban senki nem ellenőrzi, hogy a tanárok valóban sort kerítenek-e az ismeretek átadására.
Több éve nem készül felmérés a gyerekek szexualitásáról. „Nagyon-nagyon hiányos a tudásunk a fiatalok szexuális magatartásáról, a rendelkezésére álló adatok nem alkalmasak arra, hogy átfogó képet kapjunk” – fogalmaz az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) szexedukáció-felelőse, Simich Rita osztályvezető. A következő tanévben ezért egy átfogó kutatásra készülnek.
Szexedukátorok
Még abban a néhány középiskolában is, ahol komolyan foglalkoznak a szexuális élettel kapcsolatos oktatással, rendszeresen érkeznek a tanári karból olyan ellenérvek, hogy „szexelni mindenki tud”, „mi is úgy fedeztük fel, majd ők is felfedezik”, illetve attól is tartanak, hogy a felvilágosító foglalkozással csak még inkább afelé terelnék a gyerekeket, hogy elkezdjék a szexuális életet. A forradalmi újításként 2007-ben bevezetett iskolai óvszerautomaták elterjedtsége jól mutatja, mennyire vevők az iskolák a gyerekek szexuális kultúrájának fejlesztésére: jelenleg 8 vagy 9 középiskolában működik automata.
Egy évvel ezelőtt jelent meg az első, oktatási minisztérium által is nyilvántartásba vett szextankönyv, Forrai Judit: Párkapcsolat, szerelem, szex, család diákoknak című írása. A 93 oldalas könyv hozzáférhető, csak az a baj, hogy a legtöbb iskolában tűzoltás jelleggel kerül terítékre a szexualitás – ha egyáltalán –, így nem éri meg beszerezni a többlépcsős képzésre tervezett könyvet. Több száz tanárt képeztek ki arra, hogy osztályfőnöki órán beszéljen a gyerekeknek a nemiségről és a kockázatokról. Az önkéntes alapon működő OEFI-képzés iránt viszont lanyhul az érdeklődés. „A tanárok nem látják biztosítottnak, hogy a későbbiekben tudják alkalmazni. Inkább elhívnak egy nőgyógyászt” – mondja Simich Rita.
Igény lenne rá
| Tizenéves szülők A tiniterhesség talán Angliában jelenti a legnagyobb problémát, ahol csaknem 43 ezer 18 év alatti lány esik teherbe minden évben, ötödük 16 éves kora előtt. Szakemberek szerint „egy teljes generációt fuseráltak el” részben azzal, hogy a szexuális felvilágosítás túlságosan a szex „mechanikus” oldalára koncentrált, és nem foglalkozott a kapcsolatok érzelmi oldalával. Két civilszervezet szerint már a négyéveseknél el kellene kezdeni a felvilágosító munkát, de a képzés később is rendszeres maradna, és mindig a korosztálynak megfelelő tudnivalókra terjedne ki. |
A gyerekek pedig igényelnék is a szexről való beszélgetést. Egy 2008-ban zárult, 1500 fős felmérésből kiderült: a fiatalok 97 százaléka elégedetlen a jelenlegi szexuális felvilágosítással. A Durex által megkérdezett 15–22 évesek 84 százaléka kapott valamilyen felvilágosítást, ám 64 százalékuk úgy tartja, nem volt elég az információ. Szeretnék például, hogy az iskolában érintsék az érzelmek, párkapcsolatok és nemi szerepek témakörét is. Hogy mennyire érintettek a tinédzserek a szexualitásban, arra egy másik, 2006-os felmérés ad választ, amelyet az OEFI bocsátott rendelkezésünkre. Eszerint a 15 és a 17 éves diákok 39,5 százaléka élt már szexuális életet – vagy legalábbis állítja magáról –, és 7,3 százalékuk egyáltalán nem védekezik.
Szöveg: Rácz Johanna
Fotó: Járdány Bence
A folytatást keresd a májusi Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2009. május]
‘),
