Csányi Sándor sármos és népszerű színész, Goda Kriszta elismert és sikeres filmrendező. Régi jóbarátok, inspirálják egymást, ez pedig nekünk, a nézőknek is csak jót hozhat. Egy újabb, nagyon szerethető filmet például. A Csak szex és más semmi és a Szabadság, szerelem után végre elkészült harmadik közös filmjük, a Kaméleon, amely december 4-étől látható a mozikban.
Alig lehet azonos időpontot egyeztetni velük. Az ünnepek és a filmpremier előtt vagyunk még. Kriszta lakást újít föl, Sanyi pedig egy tévéfelvétel és egy színházi előadás között a film utószinkronján dolgozik, hogy decemberre minden tökéletes legyen. A moziban is, otthon is. Meghitt, jó barátság az övék, szakmai is, emberi is. Karácsonyi ajándékot ugyan nem szoktak venni egymásnak, de Sanyi tudja, hogy egy gyümölcsteával bármikor jókedvre lehet deríteni Krisztát. „A ruháját is meg szoktam dicsérni” – árulja még el, hogyan kell egy nővel bánni. Ő már csak tudja, bár a korábbi, kamaszkori, kaposvári kilengéseknek vége. „Az önbizalomhiányos embernek van szüksége állandó trófeákra, aki rendben van magával, az tudja, hogy sokkal értékesebb nem élni a kínálkozó lehetőséggel.” A buddhista filozófia régóta közel áll hozzá, szerinte az a legtisztább, ha hagyjuk a másik embert élni, és ha jót nem tudunk tenni, akkor inkább ne tegyünk semmit. „A karácsonyt a kisfiammal töltöm, ez biztos” – zárja rövidre az ünnepeket érintő további faggatózásomat Sanyi, de azt fontosnak tartja tudatni (szerintem Krisztával), hogy egy nagyon jó vörösbort az ünnepektől függetlenül is örömmel vesz. Kriszta is a családjával ünnepel, reméli, már az addigra elkészülő új lakásában, és az is biztos már, hogy a barátja szüleit is meglátogatják Nagykőrösön.
A fotóműterem sminkszobájában bújunk el a kíváncsi tekintetek elől Krisztával. „Ha Sanyi jelen van, nem merem dicsérni” – avat be kettejük különleges viszonyába, majd arról mesél, hogyan lett Csányi Sándor-rajongó több mint egy évtizededel ezelőtt. „A krétakörös Liliomot háromszor néztem meg. Nem sokkal utána a Csak szex és más semmiben neki szántam a minden vágyat teljesítő, török gíroszsütő fiú, Ali szerepét. Két évig pihent a forgatókönyv az első olvasópróba után, majd Sanyi azzal keresett meg, mi volna, ha megpróbálnám őt a főszerepre. Annyira eredetire sikerült a próbafelvétel, hogy átszabtuk a szerepet Sanyira.” A Szabadság, szerelemben Csányi Sanyinak simlisnek kellett lennie, apróbb jellemhibákkal. Az új Goda-filmben már egy saját magától elszállt színészt játszik.
A Kaméleon című filmben Sanyi egy nagyképű színészt alakít. Adta magát a figura?
(Nevet.) Nem ilyen a Sanyi! Őt nem rossz irányba változtatta meg a siker. Talán egy kicsit magányosabbá tette, de ugyanolyan közvetlen és allűrmentes maradt, mint amilyennek megismertem.
Ha valakivel túl sokat foglalkoznak, mint az utóbbi időben Csányi Sanyival, akkor jót tehet neki egy olyan kapcsolat, amelyben meg lehet mondani neki, ha éppen túlteng.
Kikérjük egymás véleményét. Sanyi jó értelemben vett makacs ember, minden döntést maga hoz meg. Legtöbbször én kapok tőle tanácsokat. Szoktam mondani például, hogy ő a castingügynököm. A Kaméleon című film női főszereplőjét, Hámori Gabit is ő ajánlotta a figyelmembe. Én egészen másban gondolkodtam arról a balerináról, aki a film hősnője, de a próbafelvételek alatt igazat adtam Sanyinak.
Lehet függetleníteni egy férfi-női barátságot attól, ami egyébként férfi és nő között történhet?
Teljesen tiszta kapcsolat a miénk. Ráadásul annyi fiúval és férfi színésszel dolgozom együtt, hogy elég nagy baj lenne, ha nem lehetne függetleníteni… (Nagyot nevet.) Ez munka, tehát a kapcsolat úgy alakult Sanyival, mint Schell Jucival vagy Fenyő Ivánnal. Az, hogy nő vagyok, ebben az esetben és a filmkészítés folyamatában „nem játszik”. Más az együttműködők közötti viszony, más a hozzáállás is. Tudod, az a csók, amely elcsattan a vásznon, egészen másról szól.
Végszóra Csányi Sándor robban be a sminkszobába. Ő „csak két üveg pezsgőig” emlékszik az estéből, de sietve hozzáteszi, hogy Kriszta nem iszik, így nem is lehet vele mit kezdeni…
Nagyképű színész vagy. Legalábbis Kriszta új filmjében.
Szívesebben játszom ilyen figurákat, mint lúzereket. Amikor elkezdtem filmezni, akkor nem a nyerő arcokat játszottam, Krisztánál másképp alakult. A Szabadság, szerelemben pökhendi vízilabdázó voltam, a Csak szex…-ben nagyképű nőcsábász. Most a nagyképű színész volt soron. Jót tett a forgatás, élmény szembenézni ezzel az énemmel is. A film befejezése óta sokkal felszabadultabb vagyok a valódi karakterem és a filmszerepem közös pontjai miatt.
Többet foglalkoznak veled, mint amennyi még jóleshet neked.
Már nem esik jól, ráadásul minél többet foglalkoznak egy színésszel, annál jobban kopik az arca. Ez nem szerencsés. Van, amit szívesen vállalok, mint ezt a beszélgetést például, mert talán az olvasók kedvet kapnak, hogy megnézzék Kriszta új filmjét, és attól nekik is jó lesz. Szerintem nem is volna szabad olyan filmet forgatni, amelyre nem ülnek be az emberek. Nem egészséges, hogy a művészfilmek és a közönségfilmek között nincs átjárás.
Szöveg: Szűcs Péter
Fotó: Sárosi Zoltán
Styling: Bojtor Panka
Haj: Krepsz Gábor
Smink: Békefi Zsóka
Ruha: Hugo Boss, Marks & Spencer
A folytatást keresd a decemberi Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2008. december]
‘),
