Gryllus Dorka: „A színpad nagy kerítő”

2013. július 22.

Ezen a nyáron a szokásosnál is forróbb a levegő Gryllus Dorka körül. A színházi szezon után filmbemutató, koncertek, fesztiválok és – ha már nyár, akkor – forgatás, idén Erdélyben. Az új energiák mellett a szerelem is érezhető. A címlapsztorihoz háromszor randevúztunk Dorkával Budapesten.

Tömött sorok kígyóznak a Gödör Klub előtt, egészen a Le Meridien Hotelig áll a sor, hogy az érdeklődők bejuthassanak a szombat esti eseményre. Ez a koncert is ingyenes, talán ettől pörög eszeveszetten a legnépszerűbb nyári klub a belváros közepén. Színpadon a RotFront, Gryllus Dorka berlini zenekara, amelyben énekel. A banda „multikulti”, Madonna kedvenceire, a Gogol Bordellóra hajaz – zeneileg és a külsőségeket tekintve is hasonló karakterűek. Jiddis, roma, szláv elemek, minden karakteres kultúrából megtalálható benne egy-egy csöpp. Dorka a magyar virtust teszi bele, pirosban és feketében, tüllminiben bolondozik a színpadon, ugrál és énekel, féktelen energiát sugároz. A nézők és a színpadon állók egymásból töltődnek, egyszerűen szikrázik a levegő a klubban.
„Jó passzban van a Dorka!” – hallom a közönség soraiból. Még Berlinből is jöttek vendégek. „Milyen szép cigánylány!” – mondja egy egzotikumra éhes egykori nyugat-berlini srác. Underground körökben is népszerű a mainstream filmszínésznő, de azt csak Dorka rajongói tudják, hogy kedvencük több zenekarban is énekelt a ”90-es években, a képzőművész-énekesnő Tereskova háttérénekesnőjeként még művésznevet is kapott. Gryllus Dorkát Grillhústorta néven jegyezték a lemezeken és a fellépéseken. „Jé, te erre emlékszel?” – kérdezi Dorka meglepődve, amikor az előadás után gratulálok neki. A RotFront az idei és hazai „must see” fesztiválok állandó fellépője – a Balaton Sound és a Sziget látogatói is élvezhetik az energetizáló zenekart, de a már szinte Gryllus családi eseménynek számító Kaláka fesztiválon is ott lesz idén Dorka zenekara. „A nyáron filmet is forgatok, de azért úgy alakítottuk a menetrendet, hogy egyik magyarországi fesztiválról se hiányozzak. Erdélyből, ahol augusztusban dolgozunk, mégiscsak könnyebb átugrani egy fellépésre, mint mondjuk New Yorkból” – meséli, merthogy a nyár fesztivál nélkül nem is igazán nyár.

Berlin és Budapest felett az ég  
Gryllus Dorka harmincéves kora óta él Berlinben. Vannak, akik szerint az ember harminc fölött már kevésbé tud alkalmazkodni a gyökeres változásokhoz, különösen, ha új országot választ magának. Talán ez az utolsó pillanat, amikor csont nélkül sikerülhet az újrakezdés. A kétlaki életet élők általában mindenhol honvágyat éreznek, attól függően, hogy melyik országban vannak – vagy az hiányzik, amelyik mindig is az otthon volt, vagy az, amelyik éppen az.   
„Fagyizzunk egyet” – javasolja Dorka az első randevúnkhoz. Egy, a budai hegyek között megbúvó kis cukrászdában találkozunk, túró- és mákfagyit kérünk, „mert az Berlinben nincs”, és nem is a cukrászdában, hanem inkább egy padon ülünk le. Csak semmi fakszni, hiszen Dorka Berlin mellett Pasaréten is otthon van. „Itt laknak a nagyszüleim, a szüleim, itt jártam iskolába, minden sarkot nagyon jól ismerek.” Dorka ma már legalább annyi időt tölt itthon, mint Berlinben. „Ha honvágyam van, hazajövök, ha elég volt itthon, akkor meg elmegyek. Így mindkét városból a legjobbat kapom, de azt is látom, hogy mi az, amiben Berlinben sokkal előrébb tartanak, mint Budapesten. Ott például nem bánnak veled lekezelően, csak azért, mert nő vagy. Azóta itthon még jobban megdöbbenek azon, hogy egy férfi még mindig leinthet egy nőt azzal, hogy jól van cicuskám, ehhez te nem érthetsz. Az is felháborító, hogy Budapesten megverhetnek valakit az utcán csak azért, mert meleg. Ez Berlinből nézve felfoghatatlan, ahol az emberek sokkal nyitottabbak. Senki nem lepődik meg azon, ha két férfi kézen fogva sétál az utcán. Tudom, vagy inkább csak remélem, hogy néhány év alatt mi is eljutunk majd oda, hogy tiszteljük és egyenrangú félnek tartjuk a nőket, és hogy végre elfogadjuk a melegeket. Amit ma olykor Budapesten magam körül látok, arra azt tudom csak mondani, hogy kínos, nem európai.”

Kelet-európai lány
Mi az, ami itthon jobb? „Én ide tartozom, és ezt már nem lehet átprogramozni. Minden, amit a szüleimtől, az országtól, a magyar kultúrától kaptam, én vagyok. Azt, hogy mit jelent az anyanyelv, a kultúra és a haza, sokkal jobban megérti az ember, ha mindezektől távol kerül. Felértékelődik minden, amit otthonról hoztunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lennék maximálisan nyitott és befogadó. Sőt. Ezek nélkül a tulajdonságok nélkül, azt hiszem, egyetlen hétvégét sem lehet egy másik országban eltölteni, nemhogy egy fél életet.”
Németország, a német nyelv és kultúra Dorka gyerekkora óta jelen van az életében. Édesapja családja német származású, ezért is érzi magát otthon Németországban. Idejében megtanult németül gondolkodni és viselkedni. „Arra jöttem rá, hogy ettől függetlenül százszázalékosan nem lehet befogadni egy másik ország kultúráját. Vannak dolgok, amelyeket nem lehet így is meg úgy is csinálni, el kell dönteni, melyiket választja az ember. Mindig magyar lány leszek – egy kelet-európai lány Berlinben. Megőrülnék, ha csak itt kéne laknom, de akkor is, ha csak ott. És azt is tudom, hogy miért lehetek büszke arra, hogy kelet-európai vagyok. Mert egymás iránti érzékenységgel, talpraesettséggel és rafinériával jár, nem beszélve az iróniáról és a humorról.”
Dorka szerint az ember bármennyire is szeretne valamit, vannak határai, amelyeket jó, ha tisztán lát.

Szöveg: Szűcs Péter
Fotó: Emmer László
Styling: Lakatos Márk
Haj: Krepsz Gábor – Hairclub
Smink: Tombor Sarolta
Ruha : D&G, USE, csizma: D&G, ékszer: Mango

A folytatást keresd az augusztusi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2010. augusztus]

‘),