Gubás Gabi – A nő lelke

Az egyszerű és őszinte dolgokat szereti, a kávé illatát például, miközben reggel a férjének készíti. Gabi kávéból csak a koffeinmenteset issza, azt is ritkán, mert „nagyon megdobogtatja a szívet”. Mostanában ugyan intenzíven próbál, Anatolij Vasziljev rendezi azt a Duras-regényből készült adaptációt, amelyben először lép színpadra Törőcsik Marival. A Naphosszat a fákon egy olyan lányról szól, aki hagyja magát sodortatni az életben, egészen addig, amíg rá nem jön, hogy minden rajta múlik, csak változtatnia kell. Gabi „négylaki” életet él a nyáron. Próbák Kaposvárott, próbák és előadások Siklóson, ahol A Tenkes kapitánya musicalváltozatában cigánylányt alakít, majd a mások élete után következik a sajátja, Budapesten vagy a biatorbágyi családi házban. Beszélgetésünk napján ötkor kelt, hogy a családja semmiben se szenvedhessen hiányt. Kisfia édesapja, Gabi férje, Attila természetgyógyász, ebből adódóan nagyon jól tudja, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki igazán jó kondícióban legyen. „Megfogadom a tanácsait, sőt szükségem is van rájuk. Időnként úgy érzem, 24 órás szolgálatban vagyok, de ennek ellenére mindketten az egészséges arany középúton szeretünk járni” – mesél kiegyensúlyozottságának titkáról. A szerelmet egy balesetének köszönheti, évekkel ezelőtt Attila gyógyította meg őt. „Sok idő kellett, hogy szerelem legyen belőle. Amikor gyógyított, mindketten mással éltünk, és egyáltalán nem a szerelem volt a fókuszban. Nem is vagyok az a rögtön elsőre beleesős típus. Általában gyors a felfogásom, de a kapcsolatoknál kicsit lassabban esnek le a dolgok.”

Éltél művészkapcsolatban is.

Még nagyon a pályám elején éltem együtt egy színésszel. Nem működött. Mindenkinek más igényei vannak, másképpen és mástól érzi jól magát. Nekem bebizonyosodott, hogy egy civil is tökéletesen megértheti és elfogadhatja egy színésznek a szokásostól eltérő napirendjét. Szerencsére a férjem hatalmas empátiával rendelkezik, ez az orvoslásból, a másikra való ráhangolódásból jön. Az én mesterségemnek is az empátia az alapja, és sok érzékenységre van szükség még ahhoz, hogy ráérezzek a kollégákra és a karakterekre. A férjem nyugodt és kiegyensúlyozott hátteret biztosít nekem. Tudom, hogy ez inkább női szerep, de nálunk ő teremti meg mindazt, amiből én boldogan és nyugodtan tudok alkotni.

Megtaláltad a hozzád illőt.

Tapasztalatból mondom, hogy háromféle kapcsolat létezik. Nekem legalábbis így alakult az utam. Az elsőnél az egyik fél elvesz a másikból, aki így nem lehet maradéktalanul önmaga, a másodikban egyik sem ad a másikhoz, csak egymással vagy inkább egymás mellett élnek, a harmadik típusúnál mindketten adtok, mindketten többek lesztek. Ebben élek most, és bátran mondhatom, hogy boldogan. Meg kellett tanulnom, hogy mi a jó nekem.

A sorrend azért fontos, hogy értékelhesd, amikor megtalálod azt, aki a gyerekeid apja lehet. Megérezted, hogy ő lesz az?

Egy nő ösztönösen tudja, nagyon belülről megérzi, hogy kire és milyen mélységben számíthat. Aztán lassan eljut odáig, hogy ezt meg is valósítsa. Vágytam már és tudatosan készültem az anyaszerepre.

Két és fél éves lesz a kisfiad. Nagyon intenzív időszakodban érkezett. Voltak színházi elvonási tüneteid az otthonlét alatt?
 
Egy gyerekdarabbal tértem vissza a színpadra, a gyerekemmel együtt. Úgy éreztem, ezzel szépen visszacsorgok a színházba, de amíg nem dolgoztam, egyetlen percig sem éreztem, hogy közeledik az este, vagy hogy ilyenkor már a színpadon kéne lennem. Harminchárom évesen szültem, akkor, amikor már hiányzott az életemből a gyerek. Nem kényszerből maradtam otthon, hanem azért, mert akkor egyszerűen az volt a dolgom. Minden létező erőmmel és energiámmal a gyerekemre koncentráltam.

A szüleidtől is ezt a mintát láttad otthon?

Kiegyensúlyozottságot hoztam a családomból, már akkor is megvolt bennem a harmóniára való törekvés. Egy kisvárosban, Tégláson nőttem föl, Debrecen mellett, az édesapám mérnök, az édesanyám bedolgozó volt, mielőtt nyugdíjba ment.

Egy neves színházi rendezőtől hallottam, hogy az ő tapasztalatai szerint a vidéki emberek szívósabbak.

Ezt nekem is mondták már, sőt, amennyire csak tudták, ki is használták a teherbírásomat. (Nevet.)

A nyugodt hátországon túl mi kell még neked a munkához?

Inspiráció. Kell, hogy valami újat kapjak a feladattól, hogy több legyen, mint a korábbi munkáim. Hogy kiderüljön valami magamról. Nálam ugyanis ez a szakma elsősorban az önismeretről szól. Terápiának is használom. Az arany középút, amely annyira fontos nekem, korábban nem volt meg az életemben. Voltak kilengéseim, ezekből tanultam. Eldöntöttem, hogy nincs szükségem szélsőségekre. Ha odafigyelsz magadra, előbb-utóbb tudni fogod, hogy igazán mire van szükséged a kiegyensúlyozottsághoz. Ehhez kell az intuíció és az önismeret, hogy pontosan tudd, mi az, ami téged  boldoggá tesz.

Szöveg: Szűcs Péter
Fotó: Trunkó Bálint
Styling: Laczkó Mónika
Smink: Békefi Zsóka
Haj: Győrfi Béla
Ruha: G-Star, Stella McCartney
Ékszer: Yves Saint Laurent

A folytatást keresd az augusztusi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2009. augusztus]