Majd fél éve tartó, az újrakezdés jegyében meghirdetett kampányunk a végéhez ért. Íme a Marie Claire minden eddiginél sikeresebb és nagyobb érdeklődésre számot tartó pályázatának öt szerencsés nyertese és különdíjasa. Bátor, kitartó és nagyon elszánt magyar nők – a mi győzteseink.
AZ ÚJRAKEZDÉS KAMPÁNY NYERTESEISzabó Mona
Ha az élettörténetét filmen látnánk, talán túlzónak éreznénk a megpróbáltatások ilyen koncentrációját, Mona azonban a legszívszorítóbb helyzetekből is mindig győztesként állt fel. A testvéreit már 12 évesen ő nevelte, később mindannyian nevelőintézetbe kerültek. Örökbe adott testvéreit aztán évekig nem találta. Kiskora óta imádott táncolni, ösztönös tehetség volt, és minden, elé gördített akadály ellenére is táncos lett belőle. Külföldön több helyen is dolgozott, egy antwerpeni balettintézetbe például ösztöndíjasként került, majd tanárként távozott. A Nagycsaládosok Nógrádi Egyesületének jelenleg is az elnöke, öt gyereke van, akiket a válása után sokáig egyedül nevelt – mind nagyon büszkék az édesanyjukra. „Létrehoztam egy mozgásstúdiót, ami jócskán fejlesztésre szorul még, de nem csak tánctanításban gondolkodom. Egy igazi szabadidő- és kulturális központot szeretnék csinálni, olyat, amelybe a kallódó fiataloktól a kisebbeken át a profi táncosokig mindenki szívesen jön.” Erre Salgótarjánban égetően nagy szükség lenne, állítja, sőt egy ösztöndíjban is gondolkodik, hogy azok is mozoghassanak, táncolhassanak és tanulhassanak, akiknek az anyagi helyzete ezt egyébként nem tenné lehetővé. „A gyerekeimet is mindig arra tanítom: ne úgy készüljenek, hogy nem kapnak pofonokat, vagy hogy nem ütik ki őket – arra figyeljenek, hogyan állnak talpra. Azt tanulják meg, hogyan kell felállni és küzdeni.”
Joó Zsuzsa
Ikerlányai koraszülötten jöttek a világra, egyikükkel Zsuzsa másfél évig járt kitartóan gyógytornászhoz – az ő történetük happy enddel végződött. „De nem mindenki ilyen szerencsés – fűzi hozzá rögtön –, egy egész gyerekkort vagy életet kerekes székben tölteni nemcsak az érintetteknek, de a családoknak is óriási kihívás. Itthon pedig, kár lenne tagadni, szűkösek a lehetőségek.” Aztán vásároltak egy parasztházat Mályinkán, a Bükkben, amelyet gyönyörűen felújítottak, de eleinte csak a falusi turizmus egy újabb, komfortos menedéke volt. Zsuzsa azonban érezte, hogy a meseszép vidéken álló házikóban ennél több lehetőség rejlik. Elhatározta, hogy sajátos nevelési igényű – például mozgáskorlátozott, valamilyen fogyatékkal élő – gyerekek és a családjaik számára szeretne itt berendezni egy biztonságos kis világot. Konduktorral konzultált, anyagi források után nézett, míg végül nemcsak akadálymentessé tette a helyet, de korszerűvé és minden igényt kielégítően kényelmessé is, amely így „emlékezetes nyaralások, tartalmas pihenések helyszíne lett, és ahol nem csak a sorstársakkal lehet jót táborozni megfizethető áron. Ez nem szálloda, és nem wellnessközpont – emberi léptékű, csendes, mégis modern környezet.” Itt azonban még nincs vége. Hiszen az udvaron újabb, apró faházikó áll – „igazi közösségi tér, rengeteg lehetőséggel” –, amely felújításra szorul, és egy hatalmas, gyönyörű kemence tervrajza is ott várakozik egy papírlapon, hogy végre megépítsék, és minél többen állják majd körül.
Szeder-Kummer Mária
„Régóta érlelődő vágyam, hogy újrakezdjek. Ötven fölött egyre inkább tapasztalom, hogy a lehetőségeim végesek, és sokszor feltettem magamnak a kérdést az utóbbi időben, hogy mi lehetne még belőlem. Rájöttem, hogy tanítani szeretnék. A pályázat nekem ezért volt különösen fontos, mert mindezt végiggondoltam, megterveztem és leírtam.” Régóta szeretne mesterképzésen részt venni, a civil és közösségi tanulmányok nagyon érdeklik – az ELTE most induló kurzusán már hallgatóként ül újra iskolapadba. „Az új életstratégiám két pillérre épül: az életmódváltásra és a tanulásra” – meséli mosolyogva, a szálak azonban mégiscsak a másokért való fáradhatatlan munkában futnak össze. A tevékenysége fókuszában ugyan évek óta a kistelepülések közösségfejlesztése áll, és hogy a különböző, egymástól távolabb működő egyesületek munkáját összehangolja, de belátta, hogy a fejlődéshez több és rendszerezettebb ismeretre, tudásra van szüksége – amelyet aztán továbbadhat, megoszthat másokkal is. „Kreatív, tenni kész, alkotó nőket segítettünk eddig is a Zalai Falvakért Egyesület keretében, amelynek 18 éve titkára vagyok. A képzés számomra nemcsak új tudást, de új kapcsolatrendszert, új lehetőségeket, új távlatokat is jelent, és mindezzel párhuzamosan azt is, hogy az eddigi tapasztalataimat a kistérségek, falvak közösségfejlesztő munkájáról mások is megismerhetik.” Motivált tanuló lesz, ez egészen biztos.
Erdősi Katalin
Gyerekkora óta a zene bűvöletében él. Szinte egyenes út vezetett a zenepedagógusi pályáig – a munkájáról csak elragadtatva, a legmélyebb alázat hangján tud beszélni. Huszonöt évig tanított, aztán egy munkahelyi átszervezés folytán váltani kényszerült. Nem mintha ne tudta volna, mivel akar minden erejével és tudásával foglalkozni a későbbiekben is, de időre volt szüksége, míg a veszteségből új életlehetőséget kovácsolt. Egy évig kereste a helyét, közben tanult, kutatott és publikált. A zeneterápiával a Soros Alapítvány segítségével ismerkedett meg, „leukémiás gyerekek hospitalizációját igyekeztünk enyhíteni a kolléganőimmel”. Álmai munkahelye pedig a születésnapja ajándékaként érkezett. „Jelenleg azt csinálom, amire hétéves korom óta készülök: értelmileg akadályozott, mozgáskorlátozott, viselkedésproblémákkal küzdő gyerekeket fejlesztek zeneterápiával.” A módszer nemcsak önbizalmat épít és szorongást old, de segíti az önkifejezést, segít a gyerekeknek a saját belső hangjukra rátalálni. Ahhoz azonban, hogy a foglalkozások színesebbek legyenek, és hogy Kata is kreatívabban taníthasson, több hangszerre és új eszközökre van szükség. „Szívesen megmutatnám, milyen, amikor egy-egy új hangszert a kicsik hosszú ideig ölelnek és simogatnak. Már alig várom, hogy meglássák az új zongorát és a békasort, amelyeket a nyereményből szeretnék vásárolni. Azok a mosolyok mindent megérnek.”
Szentirmai-Joly Zsuzsanna
Művészként érvényesülni manapság művészet, viccelhetnénk el a kérdést, Zsuzsa nagyon tudatos és célirányos önmenedzselése azonban mégiscsak inkább azt támasztja alá: a tervezés, a lehetőségek keresése és a kitartás még a művészpályán is babért terem. Kiskora óta iparművésznek készült, az egyetem elvégzése után pedig végképp bizonyossá vált: a szövöttanyag-tervezői diploma nem pusztán papír, hanem életre szóló szerelem a különféle matériákkal és a tervezéssel. „Mozgó szövet” elnevezésű találmányát szerencsére nemcsak itthon méltatták, hanem egy rangos, német építész is felfigyelt a benne rejlő lehetőségekre. Zsuzsa pedig elhatározta: ideje méltó alapokra helyezni a „felfedezés” prezentációját, és kiaknázni a benne rejlő millió lehetőséget. Elvégzett egy vállalkozásfejlesztési tanfolyamot, és a találmánya jövőjét tervezgette. „Még magam sem tudom, mi mindenre lehet használni, de egy színvonalas fotósorozat vagy egy 3D-s animációs film segítségével feltölteném a netre, ami feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a megfelelő partnereknek be tudjam mutatni, és el tudjam magyarázni.” Táskák, karkötők már készültek az új struktúrával, de építészek és formatervezők ötleteire is szükség lenne a továbblépéshez. „A lényeg, hogy ezen a németországi együttműködésen nagyon sok múlhat – nekem most az a feladatom, hogy méltóképpen előkészítsem ezt.”
Takács Judit – a Flora különdíjasa
Városrehabilitációs pályázatok menedzselése, projektfejlesztés, minőségbiztosítás. Csupa hangzatos munkaköri leírás, amelyek egy településmérnöki végzettséggel bíró fiatal lány portfóliójában kétségtelenül remekül mutatnak, de az irodai élet mókuskereke nehéz teher, ha valaki a sport és a természet megszállottja. Egy franciaországi sítúrán Judit nemcsak a hegyekbe szeretett bele, de a snowboardozásnak is a rabja lett, olyannyira, hogy a kényelmes irodai széket menthetetlenül deszkákra szeretné cserélni. „Átértékelődött bennem az addigi életem – a szó legnemesebb értelmében új hivatást találtam.” Persze a hegygerinceken száguldozásból még nem lehet megélni, a kezdeti lelkesedést így a praktikus szempontok számbavétele követte. „Elhatároztam, hogy tanítani fogok. Képzem magam, és snowboardot fogok oktatni. Az életem talán legnehezebb döntését hoztam meg, de a legbátrabbat is, ez egészen biztos.” Azóta nemcsak a tudása gyarapodott, vagy a hivatástudata erősödött meg, de minden azt látszik visszaigazolni: hosszú, mozgással töltött évek várnak rá oktatóként akár Ausztria, akár Franciaország harapnivalóan friss levegőjén. „Nem szabad feladni – a snowboardosoknak is mindig ezt mondom.”
A PÁLYÁZATOKAT ELBÍRÁLÓ SZAKMAI ZSŰRI Madai Krisztina – business coach
Végzettségét tekintve közgazdász, szaknyelvtanár és alkalmazott pszichológus, eddigi pályafutása során többször váltott, és folyamatosan új területeken képezte magát. Jelenleg a nők munkaerőpiacra való visszatérésének támogatásával, valamint business coachinggal foglalkozik a Business Coach Szakmai Közösség csapatában. A munka és a magánélet egyensúlyáról tanít a Business Coach Akadémián, karrierváltást, a női vezetők támogatását, illetve szupervíziót oktat leendő coachoknak. „Az erő, a tenni akarás, a saját magunk és a környezetünk iránti felelősségvállalás kulcsszavak. Csak mi találhatjuk meg azt az utat, amely előre visz minket – ezt senki nem végzi el helyettünk. A kreatív, egyéni megoldások felkutatása a fontos, hiszen rengeteg élethelyzetre, változásra egyszerűen nincsenek felkészülve a nők, ilyen mérföldkő például a gyermekvállalás. A pályázatokat olvasva is ezt érzem a legmarkánsabb üzenetnek: a saját felelősségünk és lehetőségeink felismerését egy-egy nehezebb helyzetben, a folyamatos törekvést és a kitartást a céljaink és a vágyaink megvalósításához. Vannak helyzetek, amikor a talpraálláshoz, a továbblépéshez segítségre van szükségünk – amelyet nem csupán felismerni, de kérni és elfogadni is meg kell tanulnunk.”
Laczkó Zsuzsanna – kisvállalkozási üzleti tanácsadó
A folyamatos szakmai megújulás, a kihívások keresése és a bátor váltások a pályája kulcsszavai.1991-től 20 éven át tagja a SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány csapatának. Vegyész, felsőfokú PR-szakértő, üzleti tanácsadó, tréner és esélyegyenlőségi szakértő – tudásával és tapasztalataival a Magyar Üzletasszonyok Egyesületét is segíti az alakulása óta. 20 éve a vállalkozást tervező és vállalkozó nők segítése áll a tevékenysége fő fókuszában. „Nem pusztán élmény volt ezeket a pályázati anyagokat olvasni, de roppant tanulságos is. Okos, tudatos, törekvő és váltani kész nők százai jelentkeztek, aki felismerték, hogy várni és elvárni önmagában még kevés. A pályázatírók tervezni és lépni is mertek. Nagy százalékuk gondolkodik úgy, hogy ami nekik jó, legyen jó másnak is – ez nagyon fontos üzenet, a társadalmi felelősségvállalás bizonyítéka. Külön öröm, hogy rengeteg kiváló, jól átgondolt, üzletképes ötlettel is találkoztam. Érezni ugyan a vállalkozási ismeretek általános hiányát, ennél azonban fontosabb, hogy a pályázó nők törekednek arra, hogy ezt pótolják, hogy képezzék magukat, hogy a saját sorsukat a kezükbe vegyék, és felelősséget vállaljanak. Nagyon nagyra tartom ezeket a nőket, példaértékű az elszántságuk. És még egy nagyon fontos tanulság: kilépni a megszokottból, újat akarni és váltani nem életkor-, hely- vagy jövedelemfüggő.”
László Krisztina – a Marie Claire főszerkesztője
Nyelvtanárnak készült, de néhány év tanítás után úgy érezte, ez a pálya nem elégíti ki kíváncsi, örökmozgó természetét. A bölcsészkar francia–portugál szakából így megmaradt e két nyelv és kultúra szeretete, amelyeket az idők során a német és az angol nyelv ismeretével egészített ki. Újra iskolapadba ült, ezúttal újságírást tanult. Évekig televíziós szerkesztőként dolgozott, a fizetését alkalmi tolmácsolásokkal egészítette ki. Egy ilyen tolmácsolásnak köszönhetően került kapcsolatba a francia Yves Rocher kozmetikai márkával, amelynek először a hazai képviselője lett, majd a magyar leányvállalat ügyvezető igazgatójaként sorra nyitotta Budapesten a márkaboltokat. 2001-ben, az akkor induló ELLE magazin kezdő szerkesztő csapatához igazolt – a szíve visszahúzta az újságírás területére –, ahonnan aztán 2008-ban csábították át a Marie Claire főszerkesztői posztjára. Meggyőződése, hogy ha valaki tudatosan építgeti a szakmai életét, rendelkezik B és C tervvel is a jövőjét illetően, nem érhetik nagy meglepetések az életben. „Újságírói szemmel olvasva a pályázatokat, rengeteg megható, izgalmas történettel találkoztam. Szívemből sajnálom, hogy csak öt pályázónak ítélhettük oda az ösztöndíjat. Ugyanakkor úgy érzem, mindenkivel jót tettünk: a pályázókat rávettük, hogy gondolják át az életüket, a lehetőségeiket, és egy levél erejéig fogalmazzák meg a terveiket. Ez az első lépés az álmok megvalósulása felé.”
Papp Gergely – az Unilever–Flora regionális márkamenedzsere
„Úgy gondolom, változtatni sokan szeretnének, de néha nem merik vagy nem tudják megtenni a szükséges lépéseket. A Marie Claire kampánya azért fontos és hiánypótló, mert a felszín alatti értékekre segít rálátni: olyanokból válik példakép, akiket nem ismerünk, akik mellett talán elmennénk az utcán, de akiknek a segítségével könnyebben magunkra ismerhetünk, és erőt meríthetünk a sikerükből. A komoly változtatásokhoz mindig meg kell újulnunk egy kicsit. A Flora Szívbarát lépések programja is erről szól, hiszen egészséges életmódra váltani is egyfajta újrakezdés. A Szívbarát lépések apró, megvalósítható lépésekkel segít, amelyekre mindannyian képesek vagyunk. Jó érzés, hogy ebben támogatást tudtunk nyújtani.”
Szöveg: Fiáth Marianna
Fotó: Erdőháti Áron
Stylist: Molnár Anikó
Stylistasszisztens: Ozsváth Bianka
Smink: Békefi Zsóka
Haj: Németh Gabriella – Hairclub
Ruha: Marks & Spencer, Benetton, Fanatiq, Mango, H&M, Orsay, Reserved
Ékszer: Pandora
A helyszínért köszönet a Művészetek Palotájának.
[Marie Claire, 2011. március]
‘),
