Vajon mennyit gondolkozik nyugdíjasévein a harmincas-negyvenes korosztály, amely már nem pályakezdő, de igazán még nem közelít a nyugdíjhoz? A?válasz egyszerű: semennyit. Ezzel újságírónk sincs másként, ezért úgy döntött, a jövőbe néz: mi lesz vele és kortársaival néhány évtized múlva?
„Röviden? Fogalmam sincs, őszintén szólva most még egyáltalán nem is érdekel, hogy mi lesz velem, amikor nyugdíjas leszek” – mondja Anikó, egy hotel alkalmazottja, ahol a minimálbér kötelező tb-járulékát fizetik utána, ám ő ezen felül semmit sem rak félre harminc évvel későbbre eső nyugdíjaséveire. Cikkünk szereplői különböző módon készülődnek: Margit soha nem fizetett semmilyen járulékot, Adél mindig precízen készült a jövőre, Lea pedig zavaros víziót fest, ha időskorára gondol.
Ne érezze magát egyedül, akit időskora ma nem foglalkoztat, nem látja át a nyugdíjrendszert, vagy halvány gőze sincs arról, mennyi járulékot fizet. A Volksbank országosan reprezentatív felmérése szerint a magyar lakosság jelentős része egyáltalán nem törődik azzal, hogy nyugdíjba vonulása után miből tud majd megélni. A 6,8 millió aktív korú magyar állampolgár fele egyáltalán nem, illetve alig készül nyugdíjaskorára, kétharmada pedig azt sem tudja, mikor mehet nyugdíjba. Ráadásul azt hiszik, hogy az utolsó néhány év jövedelme alapján állapítják meg a nyugdíjat, pedig ez a rendszerváltás óta nem így van: azóta az 1988-tól kezdődő időszak átlagos keresete alapján számítják.
Hiányzik a tájékoztatás
| Válságban a nyugdíj is
2008-ban évtizedek óta nem látott válság sújtja a világ gazdaságát, így Magyarországot is. „Amikor meghallottam, hogy válság van, berohantam a nyugdíjpénztárba, és megtudtam, hogy nagy a baj. Tíz év takarékoskodás után az árfolyamok előnytelen alakulása miatt másfél millió forintot vesztettem. A válság áldozata vagyok” – mondja a 62 éves, nyugdíjas Edit, aki nem az egyetlen az áldozatok között. Augusztinovits Mária szerint Edit rossz lóra tett. „Ha önkéntes pénztárban veszített, akkor az ugyanolyan, mintha bármelyik rosszul választott befektetési alapba tette volna a pénzét. Bár jót aligha választhatott volna. Ilyen a világválság” – fogalmaz. A közép-kelet-európai magánnyugdíjpénztárak a válság miatt 2008 közepéig hihetetlen nagy összeget, 2500 milliárd forintot veszítettek. A veszteség mértéke Magyarországon volt a legmagasabb, itthon 20 százalékkal csökkent a vagyon nagysága. |
A jövőjükkel mit sem törődők jelentős része valamelyest a rendszer áldozata, ugyanis az bonyolult, és a rendszerváltás óta sokat változott, a változásokról szóló ismeretterjesztő tájékoztatás mértéke pedig erősen közelíti a nullát. Talán ezért is fordulhat elő, hogy a harmincas évei elején járó Lea utópisztikus jövőképet fest: „Elég ritkán gondolok a nyugdíjra, főleg, mivel szerintem lelépek 65 éves koromban mondjuk Brazíliába, és halálomig valami lényegtelen, de a megélhetésemet biztosító munkát végzek majd. Vagy Izlandra távozom, ahol birkafarmon fogok dolgozni, regényeket írok, és mindennap beszívok. Ez akkor nem lesz így, ha addigra Magyarország tejjel-mézzel folyó Kánaánná változik a nyugdíjasok számára is, vagy ha a szeretteim itt tartanak.” A szakemberek szerint ha a magyar társadalomnak pontosabb képe lenne arról, hogy mit várhat a nyugdíjrendszertől, és melyek az öngondoskodás lehetséges formái, akkor ma jóval kevesebben lennének kitéve az öregkori elszegényedés veszélyének.
Egy kör-e-mailben a húszas-negyvenes korosztályból harminc nőt kérdeztünk meg arról, hogyan készülnek időskorukra. Bár a rögtönzött felmérés nem tekinthető reprezentatívnak, mégis, interjúalanyaink történeteiből kirajzolódik néhány jellemző attitűd: egyfelől azt gondolják, ráérnek, főleg, mert a rendszer szerintük teljesen más lesz, mire rájuk kerül a sor, másrészt azt tervezik, nyugdíj mellett is tudnak majd dolgozni. „Nem akarok nyugdíjba menni, szeretnék addig dolgozni, ameddig lehet. Minőségi táplálkozásra és testmozgásra sokat költök, hogy ne roggyanjak meg hamarabb, mint közvetlenül a halálom előtt. A saját boltomból ki se rúghatnak majd. Magam után fizetem a járulékokat, pontosan tudom, mit, hova és mennyit. Kénytelen vagyok precíz lenni, mert ha elmaradok a befizetésekkel, jön az APEH, és inkasszálja, amim van” – mondja Anna cégvezetőként.
Három pillérre épülő rendszer
A magyar nyugdíjrendszer első reformja egy évtizede zajlott le. Az akkor sikerként elkönyvelt átalakítás az állami gondoskodáson alapuló rendszert az öngondoskodás egyes elemeivel egészítette ki, például bevezette a magánnyugdíjpénztárak intézményét. Azóta nyugdíjrendszerünk három pilléren nyugszik. Az első az állami, ebben a társadalombiztosítási (tb) öregségi nyugdíjat a nyugdíjasoknak az aktív generációk járulékbefizetéséből fizetik ki. Aki fizeti a 9,5 százalékos munkavállalói járulékot, megvásárolja a saját nyugdíjjogosultságát, hogy öregségére biztos pénzhez jusson. Ez a biztos pénz azonban keresetfüggő, így például aki csak minimálbérre van bejelentve, és másképpen nem takarékoskodik, nyugdíjaséveiben is kevés pénzre számíthat.
Adél, a 27 éves jogász nem bíz semmit a véletlenre, gondosan készül a jövőre. „Évek óta tudatosan tervezem a jövőmet, már az egyetem alatt is bejelentett munkahelyeken dolgoztam, 21 éves korom óta fizetek magán-nyugdíjjárulékot, öt éve kötöttem az első életbiztosítási szerződésemet, és mellette van egy – életbiztosítással egybekötött – megtakarítási, befektetési-biztosítási szerződésem. Dolgoztam egy ügyvédi irodában ügyvédjelöltként, ám számomra biztonságosabb és átláthatóbb a közszféra, jobban mer az ember tervezni, életbiztosítást kötni, bankhitelt felvenni, családot alapítani. Lehet, hogy koromhoz képest kissé túlbiztosítom magam, de fontos a jövőm” – meséli. Az biztos, hogy Adél jól fog járni az ismeretlen jövőben is, hiszen a korrekt tb-nyugdíj mellett piaci befektetésekkel is gyűjtöget.
Szöveg: Munk Veronika
Fotó: Békefi Dóra
Styling: Molnár Anikó
Smink: Békefi Zsóka
Modell: Tekla Kálmánné Tatjána / Open Casting
A folytatást keresd a januári Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2009. január]
‘),
