Házasságok végső szakasza kezdődhet magánnyomozók irodájában, ahol az egyik fél megbízást ad a párja megfigyelésére. Már itthon is egyre többen élnek ezzel a módszerrel, és növekszik azoknak a nőknek a száma is, akik hűségteszttel teszik próbára a férjüket. Vajon mi vezet ahhoz, hogy egy asszony magánnyomozóhoz forduljon? És hogyan vészelheti át, ha beigazolódtak a legrosszabb félelmei?
„Már családos emberként kapott munkamegbízást Párizsban. Vívódtunk, mit tegyünk, végül úgy döntöttünk, a második babának jobb lenne, ha én itt maradnék, a férjem pedig kiköltözne, és hazalátogatna, amilyen sűrűn csak teheti” – emlékszik vissza a nehéz időszak kezdetére. A távkapcsolat eleinte működött, de idővel a férje elhidegült tőle. Laura akkor kezdett gyanakodni, hogy a férjének lehet valakije, amikor a férfi a szerződése lejártakor azzal állt elő, hogy még néhány hónapot kint maradna, hogy tökéletesítse a nyelvtudását. „A betege lettem a gondolatnak, még az is megfordult a fejemben, hogy titokban kiutazom, de nem tudtam volna elviselni, hogy rajtakapjam. Hónapokig kínlódtam, mire elhatároztam, felkeresek egy magánnyomozót.”
Megalkudni egy detektívvel
„Az interneten is kutattam, de személyesen is felkerestem néhány nyomozót. Az egyikükkel meg tudtunk egyezni egy elfogadható árban. Amikor letelt az állítólagos nyelvtanulás ideje, a férjem bejelentette, hogy hazajön hozzánk, és újra velünk fog élni. A magánnyomozónak tehát a hazautazása előtti néhány napot adtam meg megbízási időnek, mert gyanítottam, ha a férjemnek valóban van valakije, akkor azt az időt vele tölti. Ő pedig mindössze a férjem nevét, a kinti címét és a fényképét kérte el. Néhány nappal később már meg is kaptam a fotókat, amelyeket az utcán készített több alkalommal a szeretőjét ölelgető férjemről.”
Laura nem vonta kérdőre a hazaköltöző férfit, azt remélte, hogy egyszer csak mindent bevall, és bocsánatot kér. „Pufogtam volna néhány hónapig, közben meggyőztem volna magamat arról, hogy mindenki hibázhat egyszer. De nem beszélt. Üvölteni tudtam volna, hogy mit képzel, milyen kapcsolat az, amelyik hazugságra épül. Másfél hónapig hallgattam, aztán rájöttem: nem tudok tovább együtt élni vele. Amikor megmutattam a fotókat, azzal az ócska szöveggel jött elő, hogy nem kapott tőlem elég szeretetet. Nem sokkal a szakításunk után a francia nő is kidobta – de már nem jelentett elégtételt. A válóperben nem használtam fel a fényképeket, nem azért kellettek. Ma már nem haragszom rá, nem érzek iránta semmit. Újra szeretnék bízni a férfiakban.”
Láthatatlan magánnyomozók
Az első találkozásra a magánnyomozóval általában egy irodában kerül sor, bár van olyan detektív is, aki olyannyira kerüli a feltűnést, hogy a Keleti pályaudvar előtti büfénél szokott találkozni az ügyfeleivel, és melegítőruhában jár. Haiszky Ernő angyalföldi irodájában halk zene szól, hosszú asztalának másik végén válóperes ügyvédként dolgozó felesége ül, akivel közösen dolgoznak jó néhány, magánjellegű megbízáson, rendszerint családias hangulatban. A magánnyomozót egyre többen keresik fel, női és férfi megbízók egyaránt.
„A pénz hajszolását a párkapcsolatok sínylik meg, azok szorulnak háttérbe és üresednek ki” – véli. Karácsonykor és nyár végén kifejezetten sok a megkeresés, nyomozói szlenggel élve több lesz a „bugyiügy”. „Karácsony előtt apa – vagy éppen anya – a szeretőjét is megajándékozza, ez szemet szúrhat otthon. A nyár vége pedig azért sűrűbb időszak, mert ahogy közeledik az ősz, és befejeződik a nyári lazaság, megint megszaporodnak a szeretővel való találkozások” – magyarázza Haiszky Ernő. Egy másik tapasztalat szerint vidék és Budapest között mutatkozik különbség – az egyik nyomozó szerint: „a fővárosi embert több szexuális inger éri”.
Megtalálni a hangot
| Legális? Törvény és etikai kódex szabályozza, hogy a magánnyomozók meddig mehetnek el, mi számít legális megfigyelésnek és adatgyűjtésnek. Nem hallgathatnak le például telefonokat, és nem szerelhetnek titokban GPS-t senki autójába. Közterületen viszont figyelhetnek. Magyarországon jelenleg több mint 1500 magánnyomozói igazolvány van forgalomban. |
Minden nyomozónak vannak kedvenc helyszínei: van, aki a nyílt utcát, a kihalt városrészeket és a parkolóházakat, mások inkább a plázákat és az éjszakai szórakozóhelyeket tartják izgalmasabb terepnek. Követéskor előfordul, hogy 10–12 órát kell várakozniuk egy autóban a félrelépő férj vagy feleség felbukkanására várva. „Kihívás az is, hogy kommunikálni kell az emberekkel. Meg kell találni a hangot a vidéki kocsmák csaposaival is, mert sokszor ők a legjobb információforrások” – meséli Haiszky Ernő.
Az in flagranti fotózásról a nyomozók olyan lelkesen beszélnek, mintha egy komoly, alkalmazott művészeti ág lenne. Ha a megfigyelt nagyon körültekintő, akkor távolról, teleobjektívvel örökítik meg, de vannak, akik akkor sem fognak gyanút, ha néhány méterről készítenek róluk felvételt egy romantikus pillanatban. Erre különféle trükkök léteznek, például a nyomozó turistának öltözik, és a társával angolul beszélgetve fotózza a helyi nevezetességeket, valójában persze magát a félrelépőt, de olyan is előfordult már, hogy a detektív a kislányát kérte meg, álljon modellt a háttérben az észrevétlenül rajtakapott párral. Olykor pedig maguk a nyomozók alakíthatják az eseményeket. Ha a megbízó a munkája miatt időnként utazik, szokták javasolni, hogy utazzon el néhány napra. Addig a házastársa szabad lesz, így adva a lehetőség, hogy könnyebben félrelépjen.
Szöveg: Dénes Dóra
Fotó: Járdány Bence
Cikkünkben a párokról készült fotók csak illusztrációk
A folytatást keresd a júniusi Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2010. június]
