„Jöhet bármi, tárt karokkal várom”

Előző este egy borvacsorán tartott kóstolót, majd az egyik elegáns budapesti hotelben kapott szállást – de mit neki a luxus, ha egyszer ő csak a saját ágyában alszik jól. Borász édesapja váratlan, nyolc évvel ezelőtti halálát követően Luka Enikő gondolkodás nélkül fiókba zárta frissen átvett PR-menedzseri diplomáját, és metszőollóra cserélte a klaviatúrát. Előzőleg ugyan meg sem fordult a fejében, hogy borásznak álljon, de ebben a helyzetben nem volt kérdéses a döntés: „Ha veterán autót örököltem volna, az gond nélkül várhatna rám a garázsban akár évtizedekig is, de a szőlő olyan, mint a kutya, akit egyedül hagynak – nincs min töprengeni, őt másnap is meg kell etetnie valakinek.”

Metsz, szüretel, présel
Az elhivatottság mellé elkelt a szakmai segítség is: Rudolf Krizan osztrák tanácsadó tüzetes terepszemlét tartott a birtokon, majd „Papír, ceruza, diktálom!” felszólítással felkarolta, és apránként fel is készítette a feladatra az akkor még kissé megszeppent, kantáros nadrágjában körülötte tébláboló lányt. Akkor, azon a bizonyos fecnin komoly borászati munka indult el, amelyben Enikő közel sem a pálya széléről dirigáló kisasszonyként, hanem többek között a fizikai erejével vesz részt: metsz, szüretel, présel, erjeszt, bort fejt, vagy éppen hordót suvickol. És kizárólag akkor pihen egy kicsit, ha a szőlő elengedi.  

Saját borház születik
A borászat nagykönyveinek bebiflázása viszont még nem minden: Enikőt évekig frusztrálta a megfelelési kényszer, és majd beleroppant, amikor minden erőfeszítése ellenére a termést elverte a jég, vagy megették a madarak. Azóta békét kötött az erősebb féllel: „Ki vagyunk téve a fagynak, az esőnek, a szélnek, és ez így van rendjén – bármi jön is, ma már tárt karokkal várom.” A szőlő átvétele előtt Enikő egy szállodában dolgozott, majd három éven át mindkét fronton igyekezett helytállni. Lassan kiderült, hogy ebbe csak beleőrülni lehet, ezért úgy döntött, hogy „végigálmodja az álmot”, és saját borházat hoz létre Fertőrákoson.

Családban marad
Az időközben elkészült, sokak által csak bababorászatnak titulált „békesziget” fölött „anyu tartja a felhőket” – és az még hagyján, hogy az enteriőrt a nővére tervezte, van még valaki, aki bőven kiveszi a részét a munkából. Enikő párja orvos, szabadidejében viszont nemcsak a stáb önjelölt fotósa, hanem a pincészet boszorkánykonyhájának kulcsfigurája is, aki minden borhoz más és más lekvárkölteményt alkot. De van, ami a birtokon a mai napig teljesen változatlan: az innen kikerülő, évi 800–900 palack bor továbbra sem nagyüzemi gyártás, hanem gondos kézimunka, törődés, napszúrás és áldozatvállalás eredménye. Sőt: az üvegekre címkeként gyakran Enikő saját festménye kerül – van, hogy a szenvedély palackba zárva öröklődik.

Szöveg: Orosz Sára
Fotó: Sárosi Zoltán
Stylist: Laczkó Mónika
Smink: Békefi Zsóka
Haj: Krepsz Gábor

[Marie Claire, 2011. január]