Fassang László (34) a budapesti Zeneakadémián és a párizsi Conservatoire-on szerezte diplomáit orgona- és improvizációszakon. Az egész világon ad hangversenyeket és a legrangosabb versenyeken vitte el a pálmát. 2006-ban Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki. Adjunktusként oktat a Zeneművészeti Egyetemen, most éppen a Tavaszi Fesztiválra készül – és nagyon szerelmes.
![]()
Először találkozunk személyesen. Eddig fotókon láttam kisfiúsan, jámboran mosolyogni, most meg nem ilyen. Mintha szerelmes lennél, mondom neki. „Hááááát, szerintem két napja az is vagyok.” Semmi közöm hozzá, bocs, de annyira látszik. Orgonakoncert-sorozatra készülnek a Tavaszi Fesztiválon, ahol Mácsai Pál sztorizik majd a zeneművekről. „Lesz improvizációs vetélkedő és crossover.” Van-e határ, kivel tudnál együtt zenélni, netán egy jó ízlésű DJ is beleférne? – kérdem. „Ha érzem a zenei kvalitást, elvben az is működhet. Négy évig tanítottam Spanyolországban improvizációs technikát. Ez másfajta kontaktus a zenével és a hangszerrel. Kottát egy gép is le tud játszani. A dinamika, a lassítás, ahogy élettel töltöd meg a darabot, ez a zene lényege; hogy az eljátszás alatt születik. Ehhez bele kell menni a zeneszerzőbe, mindent megtudni a helyzetről, amikor írta, és önmagadba is.” Napi négy-öt órát játszik, reggel ez az első dolga, vagyis többnyire pizsamában. „Mielőtt beköltöztem a lakásomba, kipuhatoltam telefonon, hogyan fogadnák a zongorázást. Kedvesek a szomszédok. Szokták emlegetni a lépcsőházban, ha valami tetszett. Egy meleg nyári napon volt egy nagy buli nálam, nyitott ablakok, sok zenész, játszottunk. A darab végén hátrafordulok a zongorától, hogy mi az, jelmezbál is lett, mert állt ott egy rendőr. Kiderült, hogy igazi. Kedvesen megvárta a szám végét, elnézést kért, hallja, nem zaj ez, csak a szomszéd házban sokaknak hangos, javasolta, hogy tegyünk be inkább CD-t.” Orgonistaosztályt tanít a Zeneakadémián. „Izgat, hogyan lehet inspirálni, összefogni egy csapatot, közösséget teremteni anélkül, hogy pártot vagy szervezetet alapítanék. Úgy tanítunk, ahogy Párizsban láttam, évente vagy akár gyakrabban is lehet tanárt váltani, többféle szemléletet kipróbálni. A közös műhelymunkákon egymást is értékelik a diákok, és láthatják, még két tanár is lehet teljesen eltérő véleményen. Ezt meg kell szokni. Az a cél, hogy minél jobban megértsük a zeneszerző szándékát, és alkalmassá váljunk rá, hogy kihozzuk, ami a műben van.” Nyugalmat és szabadságot sugall. „Nem érzem, hogy lenne olyan életstílus, amelyhez tartanom kell magam. Szoktam hátizsákkal kirándulni, stoppal utazni és nagyon jó szállodákban is lakni. Konditerembe járok, vitorlázom a Balatonon, tavaly tanultam meg. Nagyon örülök, mert a család és a barátok összetartására kevés jobb dolgot tudok elképzelni.”
Szöveg: Winkler Nóra
Fotó: Trunkó Bálint
Smink: Békefi Zsóka
