El tudjuk képzelni, hogy aki nappal tanár, éjjel tangára vetkőzve lejt erotikus táncot, vagy hogy egy színházi díva napközben beteg gyerekek lelkét ápolja? Mindenkinek sokféle arca van, de csak kevesen merik megélni és felvállalni olykor nagyon különböző képességeiket, hivatásaikat. Pedig – ahogy a példák is mutatják – néha megéri.
Tökéletes kiteljesedés
A kétdiplomás mérnök és műszaki menedzser korábban sosem járt balettre, ritmikus sportgimnasztikára, nincs élsportolói előélete. Az utóbbi két év alatt tornázta fel magát a csúcsra, és szerinte az sem véletlen, hogy érett fejjel talált rá élete sportjára. Ilka a rúdtánc előtt sem kímélte magát: a Műszaki Egyetemen szerzett diplomája után tájépítészmérnökként is átvehette a papírjait. A szabadúszó mérnöknőt egyre-másra keresték a megbízók, élvezte a kertek, parkok megtervezését és kivitelezését, az ezzel járó pörgős életet, a kreativitást. A tökéletes kiteljesedés viszont még váratott magára.
Két évvel ezelőtt aztán véletlenül elcsípett egy öltözői beszélgetésfoszlányt: a szokásos napi aerobikedzésről hazafelé menet arról csevegtek a többiek, hogy ki kellene próbálni a rúdtáncot. A mérnöknő hazament, rákeresett, és rátalált arra, ami mindig is izgatta. „Azonnal tudtam, hogy ezt akarom. Megfogott a súlytalanság, az elszakadás a talajtól. Semmiféle előítéletem nem volt, mivel már a legelső edzésem előtt komoly előtanulmányokat végeztem a pole-fitnessről. Pontosan tudtam, hogy ez már rég nem a rúd melletti kéjelgésről szól.”
Mindent vagy semmit
A sport alapjait döbbenetesen hamar elsajátította, és fanatikusan küzdött a gyors fejlődéséért. Míg napközben kerteket, parkokat, köztereket kreált, este kifulladásig gyakorolt. Izomláz, sebek, horzsolások és lila foltok: aki már próbálta, tudja, a rúdtánc brutálisan kemény műfaj. „Előfordult, hogy a fáradtságtól le akartam ugrani a bolygóról, viszont meg sem fordult a fejemben, hogy feladjam.” Nem egészen fél év edzés után 2010 szeptemberében indult el az első versenyén, a Miss Poledance Hungaryn. „Életem egyik legnagyobb sikere az a harmadik hely. Legyőztem önmagam.” Ilka azonban egyre többet akart kihozni magából, így jött az oktatás. „Szóltam, hogy edzősködni szeretnék, mire az volt a válasz, hogy vizsga kell hozzá. Megcsináltam.” Szerinte tetten érhető a mérnöknő a rúdtánctanítási módszereiben, hiszen rengeteg statikai példával szemléltet. A közelmúltban látott néhány képet a brazil metropoliszról, és eldöntötte, hogy a magyar csapat kerettagjaként képviselni szeretné az országot a 2016-os nyári olimpián. Négy év múlva, ha a szakág sikeresen dolgozik, olimpiai sportággá válhat a rúdtánc. Addig is itt vannak a lányok az edzőteremből. A tanítványok, a versenyek, a végeláthatatlan továbbképzések és táncművészeti kurzusok.
Most átmenetileg pihenteti eredeti hivatását, a tájépítészetet. „Hiányzik, hiszen imádom. Ahogy a rúdtánc, úgy a tájépítészet is a kíváncsiságon, az érdeklődésen és a kreativitáson alapszik. Néha elfog a sóvárgás egy doboz színes ceruza láttán. Rögtön arról fantáziálok, hogy milyen csodás tervrajzokat készítenék. A tervező és a táncos is én vagyok, számomra mindkettő minőségi és kreatív létforma, a szépség dicsőítése.”
Kenyér és cirkusz
Javában tart a reggel, amikor a forró sütőbe teszi a kenyeret Berkes Gabriella. Az énekes-színész-pszichológus életében a friss kenyér a napi családi rituálé része, ahogyan a meleg vacsora is. A Berkes család még a Nürnbergben töltött időkben szerette meg a házi ízeket. Ezen a reggelen Gabi a fiával, Olivérrel kettesben szegi meg otthonukban a friss kenyeret. Az ismét rivaldafénybe kerülő művésznő keveset gondol a múltra, az elszalasztott lehetőségekre, a határidőnaplója megint hemzseg a bejegyzésektől. Tavaly megjelent a második nagylemeze, sőt nemrégiben Olivérrel elindultak az egyik kereskedelmi csatorna énekversenyén is.
Szerző: Beszterczey Judit
Fotó: Erdőháti Áron
Richárd néven nyilatkozó alanyunkat – saját kérésére – álnéven szerepeltetjük
A folytatást keresd a 2013. január–februári Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2013. január–február]
