Kolovratnik Krisztián haza is jött, meg nem is. Spanyolországban filmfőszerep várja a nyáron, de addig itthon színpadon játszik, zenét szerez, lakást renovál, és közben nagyon büszke, hogy végre megjelent élete első fotóalbuma.
„Én mindig cinkost kerestem. És megtaláltam” – mondja Krisztián, akit a magánélete hozott haza Barcelonából. Forgatott Bilbaóban, szerepet kapott egy olasz filmben, reklámozott olívabogyót, sört és a híres riojai borokat. Ajánlatokat ezután is kapott, de néhányat már nem vállalt el. Indult a gépe haza, Budapestre.
Alig fél év alatt elég szépen elindult az életed Barcelonában.
Lehet, hogy azért, mert úgy álltam hozzá, hogy nincs veszítenivalóm. Harmincévesen az ember bármibe belekezdhet, bármit újrakezdhet, és folytathatja is éppen ott, ahol abbahagyta. Azt gondoltam, ha nem történik velem semmi, akkor is megismerek egy másik országot és egy másik kultúrát. Amikor megérkeztem, gyorsan leszerződtem két filmgyártó céggel, válogatásokra jártam, és sikerem lett. Reklámfilmekben forgattam, júniusban pedig visszavárnak egy filmfőszerepre. Állandó mozgásban vagyok Barcelona és Budapest között, de most itthon van rám szükség.
Kaptál egy ajánlatot?
A magánéletem hozott haza. De itthon is bármikor jöhet egy ajánlat. Egy német rendező kiválasztott a filmje főszerepére, de függőben hagytam. Egy kapcsolat, ami nagyon fontos nekem, hazahúzott, és ezt meg is írtam a filmeseknek. Megértették, és azt mondták, megvárnak.
Ennyire könnyű lenne befutni egy másik országban?
Legalább annyira egzotikus nekik egy magyar színész, mint nekünk egy spanyol. Egy ismeretlen kultúra képviselőjét látják bennem, aki másképpen gondolkodik, másképpen játszik és másképpen érez.
Több zarándokutat végigjártál, a híres Caminót is, ami sok művésznek meghatározó élmény volt az életében. Paulo Coelho a Camino után írta meg Az alkimistát, és Shirley McLane is mintha megvilágosodott volna az úton. Te hogyan élted meg?
Egyedül kell megélned és egyedül kell feldolgoznod azt az élményt, amit a Camino ad. Én a legjobb barátommal és biciklivel vágtam neki az útnak, de egyáltalán nem érzem szükségét annak, hogy kitárjam a világnak azt, amit nekem adott ez az út. Szerintem a Camino egy nagyon intim dolog, ami csak arra az emberre tartozik, aki megélte. Azt, amit az út adott hozzám, megjelenik az életemben, a tetteimben és a munkáimban. Sűrű az élményanyag és erősek az impulzusok, de ha csak fecsegnék róla, akkor olcsón kiárusítanám az egészet. Jobb, ha az én utam az enyém marad, de mégis tudok adni magamból és az élményből másoknak is, például a fotóimon keresztül. Nekem az a legfontosabb, hogy mindig szabadon dönthessek.
És mi a második legfontosabb? A szerelem?
A szerelem is lehet szabad. Nem a nyitott kapcsolatokra gondolok, hanem arra, hogy az ember akkor boldog egy kapcsolatban, ha közben szabadnak érzi magát. Ha az embernek van egy jó partnere, akkor ketten lehet teljesen szabadon és jól élni. És akkor a vágyakat, a munkákat és a családot mind együtt lehet tervezni, és aztán együtt meg lehet valósítani. Ehhez az kell, hogy találkozzon két ember, és tudjanak együttműködni. Biztonság és bizalom kell hozzá, és az ezen alapuló szabadság. Én mindig cinkost kerestem. És megtaláltam.
Szűcs Péter teljes interjúját a májusi Marie Claire magazin 60. oldalán olvashatjátok, amelyből az is kiderül, mit gondol Kolovratnik Krisztián barátságról, önmegvalósításról, családról.
Fotó: Sárosi Zoltán
‘),
