A sárkányos lány tizenhárom évesen kezdett el inni. Kétéves volt, amikor megszületett az öccse, majd a szülei elváltak. Tizennyolc évesen keményen drogozott. „Miért élünk, ha úgyis meghalunk?” – kérdezte még kislányként. Ma tisztán, függetlenül él és alkot. Hét év veszett el az életéből.
![Eleve túlérzékenynek születtem. Vagy éppen a születésemmel váltam azzá.]()
„Eleve túlérzékenynek születtem. Vagy éppen a születésemmel váltam azzá. Amikor kétéves voltam, megszületett az öcsém, aztán anyuék elváltak. És mindez: a hajlam, a csalódások valószínűleg halmozottan jelentkeztek nálam. Hatévesen kezdtem el félni a haláltól. Tizenhárom évesen kezdtem el inni. Ekkor lettem alkoholista. Tizenöt évesen volt az első abortuszom, majd a rá következő évben még kettő. Tizenhat éves koromra végleg kibuktam minden iskolából. Tizennyolc évesen az alkoholról a drogra váltottam. Az öt év kemény ivást két év még keményebb drogozás követte, és mert jó kapcsolataim voltak, úgy alakult, hogy mások is rajtam keresztül szerezték be az anyagot. Szóval kereskedtem is vele. A drogozást nem arra használtam, mint a legtöbb fiatal körülöttem, hogy jól érezzem magam egy buliban (bár ahogy a drog eteti magát – végignéztem, ahogy végül ők is szenvedélybetegekké váltak). Egyrészt azért csináltam, hogy addig se gondoljak semmire, másrészt, hogy lassan, de biztosan megöljem magam. Tizenhárom éves koromig látszólag minden jól ment. Kitűnő tanuló voltam, szépnek, okosnak, tehetségesnek mondtak. De aztán a külvilág számára is szépen lassan nyilvánvalóvá vált, hogy van valami probléma. A szüleim nem voltak közönyösek, de bármivel próbálkoztak, hogy visszatartsanak, kudarcot vallottak. Ha rám parancsoltak, hogy maradjak otthon, inkább kimásztam az ablakon. El akartam tűnni, és arra sem emlékezni, hol jártam. Ha pszichológushoz küldtek, rávettem őt is, hogy igyon velem…
Szeretném, ha minden borderline személyiség vagy egész egyszerűen csak „más” ember ezentúl arra figyelhetne, hogy az önmagára rótt szenvedés egyrészt elsősorban a társadalmi elvárásokból fakad (ami rossz), másrészt rengeteg pluszt is ad a rendkívüli érzékenységtől kezdve a tehetségen át a kreativitásig (ami nagyon jó). Ami a legfontosabb: önmagunk legyünk, akármilyen is az?”
Szöveg: Szűcs Péter
Fotó: Sárosi Zoltán, Szebeni András
A májusi Marie Claire magazin 82. oldalán olvasható teljes cikkből megtudhatod, hogyan alakult a továbbiakban Koncz Orsi, A sárkányos lány és a Hullámvasút című könyvek szerzőjének élete. Kiderül az is, most hogyan él, mivel foglalkozik.
