Lelki botox – avagy kisimíthatod-e a tudatod?

2013. július 22.

A pránanadi azt jelenti: univerzális életerő-csatorna, és egyre többen hisznek benne. Hívei energiával gyógyítják magukat, és kézrátétellel kezelnek másokat. A módszer titkos, de hogy mitől hitelesebb, mint amit az éjszakai adásokban látunk? Azt mondják, próbáld ki.

„Egyik nap megyek haza a munkából, és egyszer csak elkezdek kettőt látni. A szemem előtt csúsznak szét az emberek a metrón. Azonnal bejelentkezem vizsgálatokra – a szemészettől kezdve az agytumorvizsgálatig –, de sehol sem tudják megállapítani az okát. Megműtik a szemem kétszer, kapok mindenféle szemüveget, a kettős látás mégis mindig visszatér… Ezután vitt el egy ismerősöm a pránanadi-tanfolyamra, amelyről akkor még nem tudtam semmit. Már néhány kezelés után feltűnt, hogy nem látok többé kettőt. Úgy éreztem, egyensúlyba kerültem.” Ó, mennyi ilyen sztorit hallunk! „Beteg lettem, az orvosok nem tudtak rajtam segíteni, egy barátom megmutatta nekem a pránanadit, és hipp-hopp, kutyabajom sem volt.”
Annamarinak mégis muszáj hinni. Nem tűnik könnyen megvezethető, csodára váró embernek. Aztán itt van Ildi is. 32 éves nyelvtanár, önálló, független nő. „Pár éve azt vettem észre magamon, hogy a térdeim elkezdtek kattogni, fájni, aztán a fájdalom felbukkant más testrészeimben is: a nyakamban, a kezemben, a bokámban. Egy családi barát tanácsára elmentem egy reumatológushoz, egy bőrgyógyászhoz, majd egy nőgyógyászhoz. A nőgyógyász talált is egy cisztát, és azt mondta, ez sugározhatott ki a testem más pontjaira. Megvártuk a következő menstruációmat, hátha kijön magától, és valóban távozott a szervezetemből. Már éppen el akart búcsúzni a doki, amikor megkérdeztem tőle, hogy mégis mitől alakult ki a ciszta. Azt mondta, nem tudni, talán a hormonok… És visszajöhet? Persze. Járjak rendszeresen kivizsgálásra. És mit tehetek ellene? Semmit. Na, én itt ábrándultam ki a fehér köpenyes gyógyításból és annak hosszú távú hasznosságából. Úgy éreztem, ez a hozzáállás csak tűzoltásra jó. Nekem viszont befészkelte magát a gondolat az agyamba, hogy sorvad a testem.” Ildi is ekkor találkozott valakivel, aki megmutatta neki a pránanadit. „Az első alkalommal nem éreztem semmit. De a második alkalomtól kezdve erőteljes testérzeteim voltak. Elhittem, hogy valami történik.”

Értelem és érzelem
Testérzet. Tipikusan az a szó, amelytől egy racionálisan gondolkodó ember megborzong. „Jesszusom, most jön a misztika meg a lila köd!” – gondolja. És csodálkozva tapasztalja, hogy körülötte is egyre többen vannak a „nadisok”. Valakinek a valakije már biztosan találkozott vele, és a szó – pránanadi – egyre többször hangzik el baráti beszélgetéseken is. A fentiekhez hasonló sztorik keringenek arról, kinek hogyan segített, és nem csak a fizikai betegségén. Vannak, akik lelki támaszt kapnak tőle, mások belső utazásokat tesznek vele. Egyesek csak kezelésre járnak, míg mások nekivágnak a tanfolyamnak, amely megtanítja őket magukat, majd másokat is kezelni. De hogy pontosan mi történik a tanfolyamon, és mitől hat a kezelés, arról nem beszélnek. Így aztán nem lehet velük vitatkozni, az eredményeket pedig betudhatjuk annak, hogy az ember tudata bármire képes. Ám éppen ez az, amivel ők sem vitatkoznak.
„Volt egy nőgyógyászati problémám is, amelyből ezzel a módszerrel gyógyítottam ki magam – folytatja Annamari. – Az orvosom rákos elváltozást fedezett fel a méhemben. Még kezdeti stádiumban volt, ezért azt mondta, kikapjuk az egész méhemet, és megmenekülök. Mondtam, hogy álljon meg a menet, adjon egy kis időt. Azt gondoltam, itt a lehetőség, hogy kipróbáljam, elkerülhetem-e a műtétet. Decemberben kaptam a diagnózist, és áprilisban már negatív volt a leletem. Akkor már elég magas szintű tanfolyamra jártam, és a kezeléseknek is köszönhetően annyira felturbóztam magam energiával, hogy úgy éreztem, a saját életem minden egyéb bonyodalmára is tudom a választ. Akkor ébredtem rá, hogy minden a tudatunkban zajlik. Megtehettem volna, hogy kipakoltatom magam, de azt hiszem, azzal nem oldódott volna meg semmi. És engem ez győzött meg végképp a pránanadi erejéről. Azóta leborulok előtte.”
Jó, de akkor miért kell titkolózni? Miért nem lehet elmondani, mi ez az egész? Mi az a technika, mi az a belső folyamat, amely ilyen változást képes előidézni? „Csak azért, mert ha felkerül belőle valami a netre, vagy akár csak szájhagyomány útján elterjed, akkor az szükségszerűen módosul. Iszonyúan oda kell figyelni, hogy egy ilyen dologról hogyan beszél az ember, és kinek – magyarázza Ildi. – De van egy másik oldala is: jobb, ha teljesen tisztán állunk elébe, hogy előítéletek és fenntartások nélkül fogadhassuk be. Én legalábbis így magyarázom magamnak, és ezért tudom elfogadni.” Ildi szerint különben sem árt valaminek, ha titok lengi körül, mert attól is csak vonzóbbá válik. Az emberek kíváncsiak. Egyetértek. Kénytelen vagyok tehát magam utánajárni, mi történik itt voltaképpen. Még ha egyelőre tele vagyok is kétellyel.

Szerző: Gyárfás Dorka
Fotó: Erdőháti Áron

A folytatást keresd a 2012. novemberi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2012. november]

‘),