Lisztet, olajat, cukrot valaki más kosarába – Élelmiszerbank

Az Élelmiszerbank önkénteseivel egy budaörsi nagyáruházban tartós élelmiszert gyűjtöttünk a rászorulóknak az élelmezési világnapon, közben elbeszélgettünk azokkal, akik adakoztak, és azokkal is, akik nem.

Minden jöhet, ami eláll, és amire a mindennapokban szükség van: például rizs, tartós tej, liszt, cukor, olaj, tisztítószerek – mondja Kálny Marianna, az Élelmiszerbank ügyvezetője reggel 8-kor a budaörsi hipermarketben, amint a gyűjtéshez készülődünk. Az ócsai és hernádi nagycsaládosok egyesületének önkénteseivel közösen az a dolgunk, hogy a bevásárlóközpont bejáratánál kedvesen rámosolyogjunk az érkezőkre, adjunk nekik egy tájékoztató lapot a gyűjtésről, és megkérjük őket, hogy csapjanak hozzá a napi bevásárláshoz olyasmit, ami sokáig eláll, fizessék is ki, végül tegyék bele a mellettünk látható bevásárlókocsiba. Tavaly karácsonykor ezzel a módszerrel öt tonna élelmiszert sikerült szétosztani.

Stratégia kezdő önkénteseknek

A jelen lévő önkéntesek tapasztalt élelmiszergyűjtők, kipróbált stratégiájuk van a vásárlók becserkészésére. Ilyesmire tanítanak most engem, a tettrekész, ám tapasztalatlan adománygyűjtőt. „Ha elé állsz, akkor akadályozod, csúnyákat fog mondani, és már ezért sem fog adni. Először nyuszik voltunk mi is, féltünk, hogy nem veszik át a lapunkat, most már az a mottónk, hogy papír nélkül senki sem megy be. Ha tőlem nem veszi el, mert nem vagyok szimpatikus, akkor majd elveszi egy másik önkéntestől. Előfordul, hogy valaki elfordítja a fejét, és továbbmegy a másik bejárathoz, de mi ott is lesben állunk. Persze aki nem akar segíteni, arra nem lehet ráerőltetni” – magyaráz Menyhártné Katona Ibolya, aki a nagycsaládosok hernádi egyesületét vezeti. Hatvanhét legalább háromgyermekes családnak juttat rendszeresen adományokat. „Van egy raktárunk, hogy a vészhelyzeteket is képesek legyünk kezelni.”

Az Élelmiszerbank idén először gyűjt az élelmezési világnapon, október 16-án, egyébként a munkájuk évente egyszer, karácsony előtt kerül a nyilvánosság elé. A munka nagy része év közben zajlik, akkor gyűjtik össze a hipermarketekben, gyárakban és feldolgozóüzemekben fölöslegessé vált, megsemmisítés előtt álló, de még fogyasztható élelmiszereket. Az Élelmiszerbank magánszemélyeket közvetlenül nem segélyez, adomány formájában juttatja el a termékeket több mint négyszáz karitatív szervezethez és önkormányzati intézményhez, amelyek azután ingyenesen szétosztják a rászorulók között.

A tartós adomány a praktikus

„Kapunk dizájnváltás miatt lecserélt készleteket, címke nélküli konzerveket, amelyeket mi magunk felcímkézünk, illetve olyan termékeket is, amelyek hamarosan le fognak járni. Kiszakadt zacskós terméket például nem fogadunk el, az nem higiénikus” – mondja Kálny Marianna. De mi van akkor, ha valaki az A-vitamin megszállottjaként nem törődik a tartósélelmiszer-listával, és odaáll az önkéntesek elé egy gigantikus, ám romlandó sütőtökkel? „Minden célba jut. A tartós élelmiszer persze praktikusabb, de a friss élelmiszerrel is tudunk mit kezdeni, azt azonnal szétosztjuk”– mondja Marianna. Az összegyűjtött termékeket egy héten belül szétosztják a karitatív szervezetek, a hatóságok pedig bekopognak, és ellenőrzik, célba jut-e a konzerv meg a száraztészta.

Továbbra is feszült figyelemmel, ugrásra készen lessük a potenciális adakozókat, Kálny Marianna pedig elsiet a mai akció másik figyelemfelkeltő eleme, az adománykonvoj után. A budaörsi virágpiacon már kora reggel összegyűltek az Élelmiszerbanknak egész évben adományozó cégek kamionjai, megpakolva haladnak át a városon a szervezet raktáráig.

A gyűjtés lélektana

Élelmiszerbankok a világban

Az első élelmiszerbankot az Egyesült Államokban alapították 1966-ban. Napjainkra a kezdeményezés elterjedt, Amerikától Ausztráliáig – Nyugat-Európát is beleértve – a világ számos országában segíti több millió ember életét. Az Európai Élelmiszerbankok Szövetségének égisze alatt működő élelmiszerbankok a tavalyi évben összesen 220 ezer tonna, 440 millió euró értékű élelmiszert adtak át ingyenesen közel 20 ezer karitatív szervezetnek, amelyek így összesen 3 millió emberen segítettek.

Bár hétköznap van, és délelőtt, sokan megállnak az Élelmiszerbankos kosár mellett, és belerakják a néhány száz forintos adományukat. Elsősorban pénztárcabarát termékeket kapunk. „Nagyon jó ötletnek tartom a gyűjtést” – mondja az egyik támogató. „Ha pénzt kérnének, lennének kétségeim, de így tökéletesen tiszta és átlátható a rendszer. Rendszeresen áldozunk jótékony célokra, ahogy erőnkből telik.” Akad, aki két szelet csokoládéval érkezik, de olyan is, aki két telepakolt szatyorral. Nagyjából fele-fele arányban utasítanak vissza és segítenek a vásárlók: „Otthon van a munkanélküli menyem, én inkább neki adok.” „Tejet szeretnének, vagy olajat? Tudja mit, hozok mindkettőből.” „Három unokám van, azokat támogatom.” „Köszönöm, nem kérek semmit!” „Nagyon jó ötletnek tartom a gyűjtést, gratulálok.” „Hagyjon már, sietek.”

A hernádi és ócsai önkéntesek szerint nem szabad ítélkezni. Megértem, de azért csúnya gondolatok fogalmazódnak meg a fejemben, amikor valaki visszadobja a gyűjtésre vonatkozó leírást, miközben – bár őket sem ismerem – meleg szívvel gondolok mindenkire, aki elfogadja.

„Nem mondanám, hogy a magyar karitatív nép, de azt sem, hogy nem az. Mi viszont nem azért vagyunk itt, hogy megváltoztassuk az emberek véleményét. Ahogy a szemünk színe különböző, a szociális érzékenységünk is különböző. Ez pedig nem az illető anyagi helyzetétől függ, sokkal inkább a neveltetéstől és az élettapasztalattól” – mondja Balázsi Anikó, az ócsai egyesület vezetője. Ő más területen is jótékonykodik, nemrég hatezer inget osztott szét – de ez már más történet. Az ő számos forrása közül csak az egyik az Élelmiszerbank.

Utánaeredek egy jól szituált, hatvanas úrnak, és megkérdezem, miért vágta hozzám az imént az élelmiszerlistát. „Engem állandóan megkeresnek ilyenekkel” – feleli. „Telefonon, parkolókban. Ha mindenkinek adnék, akkor a saját családomat nem tudnám eltartani. Magamért és az enyémekért vagyok felelős. Ettől függetlenül én is adakozom minden januárban, méghozzá annak a szervezetnek, amelyik először megtalál. Év közben akkor adok, ha látom, hogy az illető hiteles. Nemrég télen, mínusz öt fokban jött oda hozzám valaki, látszott, hogy a szerencsétlen órák óta le-föl sétál a parkolóban, már pirosodtak az ujjai. Adtam neki 5000 forintot. Aki itt a melegben osztogatja a papírt, azzal nem foglalkozom.”

A legkisebb is számít

Közben szép lassan megtelik a kosár, Ibolya és Anikó kartondobozokba rakja az egynemű élelmiszereket. A kétkilós lisztnél praktikusabb két darab egykilós, és az ötliteres olajnál is jobban kézre áll az öt darab egyliteres, mert akkor nem kell szétcsomagolni, szétöntögetni a családonkénti porciókhoz. „Magamnak főként egészségtelen dolgokat vettem, úgyhogy a kosárba is pattogatott kukoricát és cukrot tettem. Remélem, fognak neki örülni a gyerekek” – mondja File Zsuzsa, az egyik adományozó. A mai napon 278 kiló élelmiszer gyűlt össze, 66 kiló liszt, 50 kiló ropi, 43 kiló cukor, 22 liter olaj, ugyanannyi üdítő, 20 kiló tészta, viszont csak 5 kiló édesség.

Segítsd az Élelmiszerbank önkénteseit karácsonykor!

A karácsonyi gyűjtést idén december 13-án, szombaton tartják az Élelmiszerbank önkéntesei. Ekkor jelennek meg a Cora hipermarketekben és a Match szupermarketekben, ahol tartós élelmiszereket gyűjtenek.

A gyűjtés végeztével Ócsára és Hernádra indul az ételosztó önkéntes különítmény. Anikót arról kérdezem, előfordult-e valaha, hogy a rászorulók jelezték az igényeiket, például szóltak-e, hogy jól jönne az olaj, néhány tábla csoki vagy egy kiló mosószer. „Ez nem jellemző. Mindig azzal támogatjuk a családokat, amink van, és sajnos még soha senki nem mondta, hogy nem kér lisztet, mert dögivel áll a polcon.”

További információ:
Magyar Élelmiszerbank Egyesület
Cím: 1151 Budapest, Székely Elek u. 11.
Telefon: 06.1.261.3991
E-mail: elelmiszerbank@elelmiszerbank.hu
Honlap: www.elelmiszerbank.hu
^[1]^[2]