Lovasi András: „A lányaim után megyek”

A Kiscsillag és a Kispál és a Borz élén egyenes ember áll, aki megválogatja, hogy kinek ad interjút. Abból sem csinált titkot, hogy elsősorban lányai miatt vállalja a szereplést egy női lapban. Aznap, amikor interjút készítettünk vele, a Katona József Színházban énekelt a Budapest Bár című programsorozatban. Az Amstel River Cafét választottuk a színház közelében a terasz és a jó hangulat miatt, majd a magazinokról kezdtünk beszélgetni. Mi lepődtünk meg a legjobban azon, hogy ismeri őket, sőt határozott véleménye van róluk. „Sok női magazinban azt nem szeretem, hogy úgy csinálnak fogyasztókat a nőkből, hogy folyamatosan bizonytalanságban tartják őket, egy olyan elvárásrendszert sugallnak feléjük, amelynek úgysem tudnak megfelelni, ellenben sok pénzt fognak költeni arra, hogy megfeleljenek.” Életstílusában Lovasi András József Attila sorait követi: „Ehess, ihass, ölelhess, alhass! A mindenséggel mérd magad!”

Ha az ember házasságban él, és családapa, nem ölelhet feltétlenül mindig olyan szabadon, ahogyan szeretne…

Meg nem is ehet meg alhat feltétlenül mindig úgy, ahogyan szeretne. A keresztények hite szerint csak úgy érdemes bármit választani, hogy van lehetőséged a választásra. Szerintem az ember élete nem kényszerekből áll, hanem választásokból, és az is egy választás, ha valamire azt mondod, hogy nem.  

A lányaid kikérik a véleményedet, ha új ruhájuk van? Számít nekik, hogy apa mit mond?

Korábban inkább kikérték, ma már más véleménye a fontos. Eszter, a kisebbik hallgat a nagyobbra, Dórára, aki viszont korábban sem nagyon hallgatott ránk. Nagyon öntudatos, pontosan tudja, mit akar. Készítettem róla néhány felvételt néhány évvel ezelőtt, azzal a felkiáltással, „Pár év múlva röhögni fogsz rajta, hogy mit gondoltál, mi néz ki jól”, és ő később valóban jól mulatott az akkori énjén, de továbbra is csak magára hallgat. Dóra megingathatatlan tartását nem lehet és nem is kell összetörni. Így van jól. 

Zeneileg mennyire befolyásoltad a lányaid ízlését?

Biztosan hatással voltam rájuk, de ez csak később derül ki. Az ő korukban a popzenének éppen az az egyik szerepe, hogy segítsen leválni a szülőkről. A tinédzserek általában már csak lázadásból sem azokat a számokat hallgatják, amelyeket a szüleik, az a stílus szerintük lejárt. Az én lányaim most még a saját kortársaik ízlése után mennek, ami teljesen érthető. A popzene közösséget is alkot, megkülönböztet a más ízlésű csoportoktól, és a kialakult kis közegedben is a saját helyedre rak.

Szigorú apuka vagy? Mennyire esik rosszul neked, ha a lányok este kimaradnak, szórakozni mennek, vagy esetleg már nem is alszanak otthon?

Ahhoz jobb apukának kéne lennem, hogy szigorú lehessek. Én vagyok a szigorúbb kettőnk közül, de a nagyobbik lányomnak már egész komoly érvrendszere van arra, hogy miért nem lehetek szigorú.

Mit mond ilyenkor?

„Akkor miért nem voltál itt, amikor…” Dórának már inkább egy idősebb barát vagyok vagy még rosszabb esetben egy házsártos bácsi.

Jogosan kéri számon, hogy nem mindig voltál ott, amikor szüksége lett volna rád?

Ez sokáig lelkiismeret-furdalást okozott, de egyszer eldöntöttem, hogy ez egyszerűen nem megy, nem lehet mindenhol ott lenni. Valamit valamiért. Valószínűleg ezzel mindig lehet majd revolverezni engem családon belül meg kívül is, de ez már így marad. Voltak pillanatok, amikor egész emberként jelen kellett volna lennem, például, amikor a nagyobbiknak vakbélgyulladása volt, de én épp Miskolcon zenéltem. Rohantam persze haza, de mégsem voltam ott, amikor baj volt.

A feleséged hogy viseli a zenéléssel kötelezően együtt járó életformádat?

Néhány hónapja külön lakunk… Vagyis rosszul viseli. Huszonvalahány évet töltöttünk együtt így, ebben az életformában, de most úgy döntöttünk, egy ideig külön leszünk. Nem akarom, hogy ezen csámcsogjon a nyilvánosság, viszont azt sem szeretném, hogy a gyerekeim azt olvassák majd itt vissza, hogy a szüleiknél minden rendben van.

Hogyan találkoztatok?

A feleségem könyvtáros volt a pécsi könyvtárban, ott kérdeztem meg tőle egy napon, ráér-e. Volt a hónom alatt valami könyv is, de igazából már miatta mentem oda.

Szerinted a vidéki ember más, mint a budapesti?

Inkább a Dunántúl és az Alföld között van különbség mentalitásban. Szerintem a Dunántúlon az emberek közelebb vannak a nyugati normákhoz, bizonyos értelemben zárkózottabbak, csak egy határon belül engednek közel magukhoz. Az alföldiek őszintébbek, nyíltszívűbbek és nekem úgy tűnik, vendégszeretőbbek is.

Te hogy érzed magad a fővárosban?

Nem szeretem, ha sok kő meg aszfalt van körülöttem, úgyhogy Budapest nekem kicsit sok, klausztrofóbiás leszek tőle. Rövid időre szeretem Pestet, nagyon jól is tudom magam érezni benne, de ha itt kell töltenem két hetet, azt már nehezen viselem.

Szöveg: Szűcs Péter, Tiefenthaler Eszter
Fotó: Sárosi Zoltán
Styling: Laczkó Mónika
Smink: Békefi Zsóka
Ruha: Gas, H&M, Replay, Yves Saint Laurent

A folytatást keresd a júliusi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2009. július]