Az afrikai konga hallatán járni kezd a lábunk, többen vágyunk rasztatincsekre, és az az afgán kozmetikus is egyre keresettebb, aki egy cérnaszállal fájdalommentesen varázsolja simává a lábunkat. Sokat köszönhetünk az itt élő menekülteknek, akik viszont számtalan nehézséggel szembesülnek nálunk.
Folyamatosan érkeznek az ügyfelek a Menedék Egyesület irodájába, az ott dolgozó Adóba Évát mindenki kitörő lelkesedéssel, régi ismerősként üdvözli. A legtöbben munkát keresnek. „Sok helyen jártam – mondja a Pakisztánból érkezett Emánuel –, de meglátják a kártyámat, és elküldenek, nem értik, miért vagyok itt, miért nincs taj számom”. Hasonló gondokról számol be a nepáli Chandra is. Korábban már dolgozott két évig egy indiai étterem konyháján, de most megint nincs munkája. Amikor arról faggatom őket, szeretik-e Magyarországot, csak a vállukat vonogatják. Annak örülnek, ha dolgozhatnak, mondják, mert „ha nincs munka, nincs kaja”. Nagy igazság. Együtt nevetünk.
„Évekig passzivitásra kényszerítjük a menekülteket, utána pedig azt várjuk tőlük, hogy beilleszkedjenek és dolgozzanak” – kezd bele a magyar integrációs politika kritikájába Adóba Éva, aki a debreceni befogadótáborban segíti a menekültek beilleszkedését. A befogadóállomásokon ugyanis akár egy évet is eltöltenek a menedéket kérők, amíg az ügyüket a hatóságok vizsgálják, azalatt pedig az égvilágon semmit sem csinálhatnak.
„Sok országban ismeretlen a befogadóállomás fogalma, nálunk is jobb megoldás volna, ha azok, akik menekültstátuszra várnak, nem a város szélén, a mező mellett lennének elszállásolva, hanem beljebb, lakásokban, mert ott legalább érintkeznének magyarokkal, tanulnák a nyelvet. A gyerekek be vannak ugyan iskolázva, de csak napi két órán keresztül tanulnak, a nap hátralévő részében pedig unatkoznak a táborban.”
| Bevándorló Budapest
Az egyesület ezen programjának az a célja, hogy ráirányítsa a figyelmet arra, a Budapesten élő bevándorlóközösségek hozzájárulnak a főváros sokszínűségéhez. Négy rendezvényen mutatják be a mindennapjaikat a Gödör Klubban. Az első alkalommal, április 26-án török, perzsa és arab migránsok életét és kultúráját ismerhetjük meg. További időpontok: június 7., szeptember 20. és november 15. |
Hozzánk Koszovóból, Szomáliából, Afganisztánból érkeznek a legtöbben, illetve palesztin menedékkérők is vannak. 80 százalékuk férfi. „Az egyedülálló nők közül van, aki Szomáliából, a nemiszervcsonkítás elől menekült, olyan is akad, aki menekülés közben vesztette el családtagjait vagy társát, akivel útnak indult. De nem mindenki akarja megosztani velünk a történetét, sokan csak az adókártya miatt keresnek fel minket, vagy azt kérik, segítsünk orvost találni.” Éva szerint tény, hogy a magyarok általában nem szeretik az idegeneket, tartanak tőlük, ingyenélőnek gondolják őket. „Látom, hogy legtöbbször a buszon sem ül melléjük senki. Pedig a menekültek gazdagíthatnák a kultúránkat, tőkét lehetne kovácsolni sokszínűségükből, ha jobban figyelnénk rájuk.”
A menedéket kérők többsége nem marad nálunk, tízből mindössze egy kapja meg a menekültstátuszt és az útlevelet, a többiek esetleg még ideiglenes tartózkodási engedélyekkel húzzák az időt egy darabig. Akkor válhat valaki menekültté, ha a hazájában életveszély, kínzás vagy megaláztatás fenyegeti, a legtöbben tehát nem pusztán a szegénység elől menekülnek. „A menekültek ritkán integrálódnak. Nem sűrűn látok például vegyes házasságokat, kivétel talán az afrikai férfiak esete: ők nagyon kapósak a magyar lányok körében, és maguk is igen kedvelik a teltkarcsú hölgyeket hazánkban – mondja mosolyogva Éva. – Látok pozitív példákat, de keveset. Én is migráns vagyok, Ukrajnából jöttem, és bár magyar az anyanyelvem, így sem volt könnyű munkát találnom.”
Egy cérnaszál megteszi
Szohejla Afganisztánból érkezett Budapestre négy évvel ezelőtt a szüleivel és a húgaival, de nem titkolja, nem hazánk volt az eredeti úti célja. „Először Iránba mentünk a háború elől, de onnan végül elküldtek minket. Átmentük Törökországba, minden menekült onnan indul Európa felé. Aztán Magyarországon lebuktunk, így itt maradtunk.”
Szohejla ma már jól beszél magyarul, bérel egy kis lakást a belvárosban, és kozmetikusként dolgozik, ebből szépen meg tud élni. A magyar nők körében különösen népszerű az Afganisztánból hozott szőrtelenítési módszere, a cérnaszőrtelenítés. Amikor értetlenül meresztem a szemem, gyorsan felkap egy gombolyagot, követhetetlen technikával a kezére tekeri, és villámgyors hurkokat formálva elkezdi tépkedni az alkaromról a szőrszálakat. Egyáltalán nem fáj, az eredmény pedig szép, sima bőr. „Az afgán nők elég szőrősek – magyarázza –, néha még az arcuk is, és a cérnával ezeket az apró szőrszálakat is el lehet tüntetni. Afganisztánban sok lánynak néhány osztály után abba kell hagynia az iskolát, ők nagyon fiatalon férjhez mennek. Nekem sokkal jobban tetszenek a magyar szokások. Pedig vallásos vagyok, betartom a napi négy imát. Sokáig kendőt is hordtam, de Bulgáriában rákérdeztek, azért viselem-e, mert nincs hajam… Megszégyenítő helyzet volt.”
| Csatlakozz!
A Menedék Egyesületnek az a legfontosabb feladata, hogy segítsen a Magyarországon élő külföldieknek a beilleszkedésben, illetve közvetítse a migránsok által képviselt értékeket. Ehhez mind Budapesten, mind a békéscsabai és a debreceni befogadóállomásokon folyamatosan várják a 18 év feletti önkénteseket magyar nyelvoktatásra, közösségi programokat és gyermekfoglalkozásokat tartani, szociális asszisztenciára. Jelentkezés e-mailben: anna.medjesi@menedek.hu[1] |
Amikor azt tudakolom, szereti-e Magyarországot, csak tűnődik. Kezdek rájönni, hogy a kérdés értelmetlen, nem jókedvükből jöttek ide. Szohejla szerint a magyarok nem túl kedvesek, de legalább jó az időjárás, főleg nyáron. Lakást bérelnie sem volt könnyű. „Ha valaki meglát, mindenre nemet mond. Nem szereti a külföldit, nem szereti a cigányt.” Pedig Szohejlánál szebb lányt ritkán látni. Magyar barátnői nincsenek, magyar udvarló pedig szóba sem jöhet. „Nem házasodhatom magyar férfival, hacsak át nem tér a muszlim hitre. De az én lányom ahhoz megy majd hozzá, akihez csak akar, csak bánjon jól vele.”
További információ:
Menedék – Migránsokat Segítő Egyesület
Cím: 1082 Budapest, Corvin köz 2. III./1.
Tel: +36.1.322.1502, +36.1.344.6224
E-mail: menedek@menedek.hu[2]
Honlap: www.menedek.hu[3]
Szöveg: Kalas Györgyi
Fotó: Reviczky Zsolt
[Marie Claire, 2009. május]
References
- ^ anna.medjesi@menedek.hu (marieclaire.hu)
- ^ menedek@menedek.hu (marieclaire.hu)
- ^ www.menedek.hu (www.menedek.hu)
‘),
