Marie Claire a társadalomért

2013. július 22.

Felelősséggel tartozunk egymásért, magunkért – és értük is. Értük, akiknek szükségük van segítségre: gyerekeknek, felnőtteknek, nőknek, a környezetünknek és az állatoknak is. A Marie Claire a társadalmi felelősségvállalás tudatosítása érdekében kampányt indít: nőket és szervezeteket mutat be. Ezek a nők önként tesznek azért, hogy a rászorulóknak jobb legyen. Csatlakozzunk hozzájuk!

Amnesty International Magyarország

Öt kontinens több mint 150 országában, 1,8 millió taggal, támogatóval szövetkezve harcol az Amnesty International (AI) az emberi jogokért. Magyarországi egyesületük is azért küzd, hogy a világon mindenkire érvényesek legyenek az emberi jogi szabályok, bárhol is éljen. Ezért a célért politikai döntéshozóknál lobbiznak, emberi jogi oktatást szerveznek, tagokat toboroznak, és tematikus kampányokat indítanak. Előfordul, hogy aktivistáik nyilvános helyen provokálnak, például szögesdrótból eszkábált, hatalmas tortában térdepelve hívják fel a figyelmet az évfordulóra: a kubai Guantánamo amerikai fogolytáborban már öt éve tiporják lábbal az emberi jogokat. Máskor földrészeken átívelő levélíró akcióra kérik fel tagjaikat, de kiállnak a halálbüntetés, a nők elleni erőszak és a roma gyerekek iskolai elkülönítése ellen is.
Számlaszám: 11706016-20818964
Web: www.amnesty.hu[1]


Kende Judit

az AI direkt dialógus kampányának vezetője

„Sokan nehezen hiszik el, hogy tényleg lehet változásokat elérni, hogy együtt fel tudunk lépni az igazságtalanság, a jogsértések ellen. Nekem épp az a legfőbb dolgom a magyarországi Amnestynél, hogy ilyen embereket meggyőzzek. Pontosabban olyan munkatársakat képezzek ki, akik képesek meggyőzni az utca közönyös emberét arról, hogy igenis tenni kell. Kutatásaink szerint az egyedi esetekkel kapcsolatos akciók 30-40 százalékától jobbra fordulnak a dolgok. A »Sürgős akció« kampányunkban arra kérünk mindenkit, azonnal ragadjon tollat, ha jogtalanul bebörtönzöttekről, kínzottakról vagy halálraítéltekről kap hírt. Írjon a kormányfőnek, a rendőrfőnöknek, a börtönigazgatónak. Száz levelet még ki lehet dobni. Ezer már kezd idegesítő lenni. Kétezernél a fogvatartott általában visszakapja a ruháját, háromezernél megkapja a gyógyszerét. Erre mondják sokan, hogy nem érdemes… Szerencsés vagyok, a munkakörömben naponta közvetlen közelről élem meg a sikert. Amikor az utcán húszpercnyi beszélgetés után úgy megy tovább az emberem, hogy elgondolkodott olyasmin, amiről azelőtt sohasem hallott.”

Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítvány

Bár az alapítvány, neve alapján, látszólag csak kábítószer-fogyasztókat karol fel, valójában ennél sokkal komplexebben segít megőrizni vagy visszanyerni a testi-lelki egészséget. Szakembereik nemcsak anyagosokkal, de a legális tudatmódosítókat fogyasztókkal és más szenvedélybetegekkel is foglalkoznak. Szerintük a függőség nem pusztán egészségügyi kérdés, szociokulturális megközelítést is igényel. Helybe mennek: iskolába, utcára vagy buliba. Azokkal is kapcsolatot keresnek, akik egyelőre nem akarnak leszokni. Ártalomcsökkentő programjaik keretében partikon – a népszerű partidrogok rövid és hosszú távú káros hatásainak ellensúlyozására – vizet meg szőlőcukrot kínálnak, önkénteseik segítik kezelni a szerek hatására kialakuló pszichés zavarokat. Az intravénás használók számára tűcsereprogramot működtetnek.
Számlaszám: 10300002-20600925-00003285
Web: www.kekpont.hu[2]

Barna Erika
kommunikációs igazgató

„Tizenhat évig dolgoztam a Petőfi Rádió legkülönbözőbb műsoraiban. A ?90-es évek közepén a legjobb barátnőm testvéréről kiderült, hogy heroinista. Közelről láttam egy családot, hogyan járja végig a kálváriát, ki hogyan keresi és találja meg a történetben a saját felelősségét, hová fordulhat segítségért. Elindítottuk a Petőfin a Drogér(i)át, a legális-illegális tudatmódosító szerekkel és a hazai drogpolitikával foglalkozó műsort. Közben elvégeztem az addiktológiai konzultáns szakot, és ahogy ebbe a közegbe kerültem, egyre világosabbá vált, nekem itt dolgom van! Szeretnék hozzájárulni ahhoz, hogy a média, ha drogról beszél, szakítson az elrettentő sztereotípiákkal, és hogy a hazai üzleti szféra is megmozduljon végre, a társadalmi felelősségvállalás ügyei között a drogügy is támogatott legyen. Fél éve dolgozom a Kék Pontnál, hihetetlen szellemi pezsgésben, a legjobb szemléletű emberek között. Az egyik munkatársam például úgy nevezi magát: morális vállalkozó.”

Menhely Alapítvány

1990 óta fordulhatnak fedél nélkül maradt emberek a budapesti Menhely Alapítványhoz. Az azóta többszintű hajléktalansegítő rendszert kiépítő szervezet nappali melegedőjében zuhanyzót, postafiókot, csomagmegőrzőt alakított ki a betérőknek. Ugyanitt segítséget kapnak nélkülözhetetlen irataik pótlásához, mindig akad friss napilap, tiszta ruha és némi ennivaló, bárki betérhet a klubfoglalkozásra vagy a filmklubba, és aki dolgozni – újságot terjeszteni – akar, itt veheti fel a hajléktalanok Fedél nélkül című kétheti lapját. A főként pályázatokból és adományokból élő Menhely önkéntesei mindezeken kívül utcai szolgálatot és bonyolultabb ügyekben jogsegélyszolgálatot is vállalnak.
Számlaszám: 13700016-01950018
Web: www.menhely.hu[3]

Tóth Zelma
önkéntes (szociális munkás)

„Hogy lettem moziüzemvezető-gyakornokból szociális munkás? Véletlenül. Jóhiszemű, jogcím nélküli birtokosként éltem egy távoli rokonom bérlakásában, amikor kiderült, a tulajdonosa másnak adná a fejem fölül az otthonomat. 23 évesen majdnem az utcára kerültem. Végül megúsztam. Mindenesetre a saját lakásügyem kapcsán ismerkedtem meg a Szegényeket Támogató Alapítvány munkatársaival, és kérdeztem, tudnak-e munkát. A nem sokkal korábban alakult Menhelyt ajánlották. Jelentkeztem, felvettek. Sosem felejtem el első éjszakai ügyeletemet a Vajdahunyad utcai szállón. Annyira féltem, hogy bóbiskolni se bírtam. Pedig még a kisszekrényt is az ügyeleti szoba ajtaja elé húztam. Ennek tizenöt éve. Azóta azért járok önszántamból utcai és krízisautós szolgálatra, hogy időnként kiszakadhassak az ügyfélszolgálati munka monotóniájából. Mindehhez persze az is kell, hogy a párom eltartson. Az alapítványi fizetésem zsebpénznek elég. Amiből bőven jut, az a sikerélmény. Például amikor egy héten át mindennap megbeszélem a Rákóczi úti kirakatban élő, 78 éves bácsival, hogy másnap bejön hozzánk személyi igazolványt csináltatni. De hiába ígéri meg minden éjjel, hat napig nem jön be. Aztán a hetediken mégis ott áll az ajtóban. Azóta havonta megkapja a nyugdíját.”

HuMusz – Hulladék Munkaszövetség

Megszűnt a befőttes- és tejesüvegek visszaválthatósága: ez sarkallt a kilencvenes évek közepén tanárokat, környezetvédelmi jogászokat és magánembereket, hogy létrehozzák a Hulladék Munkaszövetséget. Eleinte a szelektív hulladékgyűjtésre igyekeztek rászoktatni az embereket, amikor pedig ez a szemlélet kezdett beépülni a köztudatba, komplexebb célokat találtak. Leginkább arról próbálnak meggyőzni céget, települést, magánembert: kevesebb hulladékot termeljenek. Ha már megvan a szemét, azt lehetőleg hasznosítsák újra. Ha pedig ez nem lehetséges, a szakszerű ártalmatlanítás a cél. A HuMusz környezettudatosságra nevel, komposztálásra buzdít, tájsebészeti programjában illegális szemétlerakókat lajstromoz, „Zéróvész” nevű kampányában össztársadalmi hulladékgazdálkodási koncepción dolgozik.
Számlaszám: 11711041-20860411
Web: www.humusz.hu[4]

Földesi Dóra
önkéntes

„Nem tudnám megmondani, mikor döntöttem úgy, hogy a természettel foglalkozom majd. Amire emlékszem, hogy gyerekkoromban a bátyámtól kaptam az első könyveket, vele gyűjtöttük lázasan a bogarakat, szedtük a szemetet. Amikor a közlekedésépítő és környezetvédő technikusi szakközépiskolából szakmai gyakorlatra kellett jelentkeznünk, már egyértelmű volt, hogy zöld szervezethez megyek. Az Ökoszolgálatnál töltött három hét után pedig egyenes út vezetett a HuMuszhoz. A hosszú önkénteskedés: kiállításépítés, borítékolás és hasonló munkák után az oktatási területen kötöttem ki. Hogy két évvel ezelőtt alkalmazottja lettem a szövetségnek, az nyilván azon is múlott, hogy időközben továbbképeztem magam, tájépítészmérnök lettem. Szükség van rá, hogy a HuMusz temérdek információval lássa el az embereket, de ennél még fontosabb a szemléletük alakítása, főleg a gyerekeké. Amit imádok ebben a munkában, hogy nagyon sok a tennivaló, minden percben érezheted, hogy hasznosat teszel. Ugyanezért szörnyű nehéz is. Sokszor úgy látom, ha kétszer ennyit dolgoznánk, akkor is maradna feladat.”

Tűsarok – Az autonóm nők lapja

Öt éve kulturális egyesületet alapított tíz nő. Akik az ötletgazda (közíró) Sissóval egyetértésben kérték ki maguknak a leginkább férfiaknak szóló színvonalas újságokból és színvonaltalan női magazinokból álló hazai médiakínálatot. Elhatározták, hogy az újságírónőket, médiaszakembereket és nőművészeket tömörítő egyesületet Anyahajónak nevezik el, és fejükbe vették azt is: kritikus hangvételű, társadalmi jelenségeket kutató, informatív és szórakoztató sajtótermékeket hoznak létre. Eleinte a vállaltan liberális hetilap, a Magyar Narancs mellékleteként, később online újságként jelent meg „Az autonóm nők lapja”, a Tűsarok. Célja most is az, hogy a női szolidaritás jegyében mindig kellő öniróniával szóljon. És hogy lehetőleg ne fusson bele a feminizmus előző ötvenéves történetében elkövetett szarvashibákba. Hanem felemelt szoknyával ugorjon át rajtuk.
Számlaszám: 73200158-11252775
Web: www.tusarok.org[5]

Sisso
alapító szerkesztő

„Azt hiszem, 2002-ben lett végleg elegem abból, hogy senki nem beszél igazán problémás nőkről és igazi női problémákról. Például a családon belüli erőszakról vagy a sérült gyerek neveléséről. Kiborultam, amikor azt hallottam, hogy egy baba-mama magazin játszótérre kiküldött fotósának visszadobta a szerkesztő azokat a kockákat, amelyekre kínai gyerekek is kerültek. Nem pozitív diszkriminációra vágytam, soha nem bírtam azokat a nőket, akik pusztán azáltal akartak előrébb jutni, hogy ők nők. De az ellenkezője is idegesített. Ha azt láttam, kizárólag úgy érhetek el valamit, ha férfiként viselkedem. Kíváncsi voltam, hogy éreznék magukat a pasik hasonló szerepcserés helyzetben, ezért a Tűsarok első számaiban csak olyan férfiak publikálhattak, akik vállalták a női álnevet. Lassan háromévesek leszünk, és én továbbra sem mondtam le az álmomról, hogy egyszer önálló nyomtatott sajtótermékként jelenjen meg a Tűsarok. Persze ehhez szponzort kellene találni, ráadásul olyat, aki hajlandó felvállalni egy humorral megszórt genderlapot. Mondjuk, egy gyárigazgatónőt.”

Salva Vita Alapítvány

Életmentés, létbiztonság. Ezt jelenti a Salva Vita Alapítvány neve. A szervezet alapítója, dr. Brooser Gábor szemészprofesszor talán nem is álmodott arról, hogy tizennégy év alatt több száz értelmi fogyatékos embernek adhatnak esélyt a teljes élethez. A kizárólag pályázati pénzből és adományokból működő alapítvány ugyanis speciális, munkára nevelő képzési programmal és támogatott foglalkoztatással segíti pártfogoltjai beilleszkedését a társadalomba. Vagyis az értelmi fogyatékos fiatalok tanulmányaik végeztével nem céltalanul és nincstelenül bolyonganak az életben, hanem közösségben dolgozhatnak, sőt pénzt keresnek, amiből étterembe, uszodába, moziba, kirándulni mehetnek.
Számlaszám: 11702036-20595711
Web: www.salvavita.hu[6]

Végh Katalin
ügyvezető

„Harmadéves közgazdászhallgató voltam, amikor a fejembe vettem, hogy külföldre megyek nyelvet tanulni. Pénzem nem volt, így olyan helyet kellett találnom, ahol olcsón alhatok, ehetek. Többen javasolták, költözzek ideiglenesen egy Camphill otthonba, értelmi fogyatékos és egészséges emberek erősen személyiségformáló életközösségébe. Úgy mellbevágott a találkozás ennyi súlyosan sérült emberrel, hogy csak azért nem szaladtam haza, mert reménytelenül messze voltam. A velük töltött két hónap után viszont úgy jöttem vissza, hogy tudtam: csakis fogyatékos emberekkel, lehetőleg a civil szektorban dolgozhatok. Beiratkoztam az ELTE szociális munkás szakára is, később szociálpolitikára. Első munkahelyem, a Kézenfogva Alapítvány szintén értelmi fogyatékos és halmozottan sérült embereket és a környezetüket támogatta. A Salva Vitánál másfél éve vagyok ügyvezető. Gyakran kérdezik tőlem, az íróasztal mögött nem hiányzik-e az, hogy testközelben legyek a sérült fiatalokkal. Éveken át önkénteskedtem hasonló szervezeteknél, de mostanra, úgy érzem, többet tehetek értük innen, az íróasztal mögül telefonnal a kezemben. A helyemen vagyok.”

Gyermekétkeztetési Alapítvány

Az éhségtől szédült ki a padból két diák Király Gábor gyerekeinek általános iskolai osztályában. A szervezet jelenlegi elnöke, Király Gábor ekkor döntött úgy, alapítványt hoznak létre az éhező gyerekekért. Egyik legfrissebb kutatási adatuk: ezekben a napokban Magyarországon húszezer kiskorú éhezik és százhúszezer alultáplált. Hogy idővel ne legyen olyan kisdiák, aki a péntek délutáni iskolai uzsonna után a hétfői tízórai alkalmával eszik legközelebb, a szervezet több projektet indított. „Mindenki ebédel” nevű programjukban hétvégékre és iskolai szünetekre látják el a családokat csomagokkal. Az Európai Unió intervenciós pályázatán nyert élelmiszersegélyből több mint százharmincezer embert etettek meg, karácsonyi csomagjaik tavaly 527 iskolához jutottak el.
Számlaszám: 10300002-10350923-49020011
Web: www.gyea.hu[7]

Berta Klára
marketingigazgató

„A Gyermekétkeztetési Alapítvány sokat küzd azzal, hogy az emberek szégyellnek beszélni a szegénységükről. Az ország másik része pedig hajlamos úgy tenni, mintha a nyomor nem létezne. Több mint tív évvel ezelőtt kezdtem önkéntesként segíteni, megértetni az emberekkel, hogy több tízezer gyerek éhezik Magyarországon. Szeretném eloszlatni a tévhitet, hogy éhező gyereke csak munkanélküli, lusta, alkoholista szülőnek lehet. A rászoruló iskolásoknak csak a töredéke él ilyen körülmények között. Rendes, törekvő, ideiglenesen bajba jutott családokban is előfordul, hogy a gyerek hazaviszi az iskolából az uzsonnára kapott zsömlét, és otthon három testvérével osztozik rajta. Sokan tudják, hogy az önkéntesség mellett egy multinacionális cég országmenedzsere vagyok. Kérdezik, miért éri meg nekem az alapítványi munka. Ilyenkor eszembe jut, ahogy megérkezünk egy hétgyerekes családhoz, és az egyik kicsi kezébe adom az ennivalót. Ő meg hozzám bújik, átkulcsolja a nyakamat, és megkínál az egy perce kapott csokijával. A nagyobbnak tésztát adok, és ő kivirul: »De jó, a kedvencem!« Aztán megkérdezem tőle, mivel szereti legjobban a tésztát. Ő pedig zavartan néz rám: »Hogyhogy mivel? Tésztával.«”

Orpheus Országos Állatvédő és Természetbarát Közhasznú Egyesület

Ahogy az egyesület névadója – az ókori mítoszok mesés dalnoka –, a lantjával csodákat művelő, fákat, vizeket megmozgató, állatokat szelídítő Orpheus, úgy próbál csodát tenni a szegedi székhelyű állatvédő szervezet is. Csakhogy míg a mondák zeneköltője az erdők-vizek teremtményeit bűvölte, addig az egyesület önkéntesei az emberszelídítéssel próbálkoznak. Mondjuk inkább úgy, igyekeznek jobb belátásra bírni, átformálni az állataikat bántalmazó, éheztető, utcára lökő társaikat. Fókuszukban a média áll: ismeretterjesztő cikkeik, saját riportjaik honlapjukon, állatvédelmi rovataik, fórumaik több újságban olvashatók. Az internetes Állatbarát Web Kuckó mellett kiadványokat, plakátokat nyomtatnak, kiállításokat szerveznek, és persze oktatnak. Nemcsak diákokat. Tanárokat is. Arra, hogyan tanítsák ők a környezettudatosságot.
Számlaszám: 11735005-20489094
Web: www.zug.hu[8]

Rácz Anett
önkéntes

„Semmit sem tudtam még az állatvédelemről, amikor a szülővárosomban, Szentesen találtunk a testvéremmel egy sérült galambot. Befogadtuk, meggyógyítottuk, míg annyira jól nem lett, hogy párt talált magának. Azóta sem láttuk. A galambok ugyanis egy életre választanak maguknak társat. Aztán meg a kukában leltem rá két kiskutyára, alig voltak egyhetesek, az egyik már nem is élt. A másikat felneveltem, azóta is nálunk lakik. Amikor felvettek a szegedi egyetem szociológia szakára, az új baráti körömből többen már ismerték az Orpheust. Beálltam hozzájuk önkéntesnek. Ami megvisel ebben a munkában, az például az, amikor az ebrendészeti telep bejárata előtt zsákba kötözött, félholtra vert kutyát találunk. Épphogy nincs ráragasztva egy cetli: »Tessék, csináljatok velem, amit akartok!«  Az állatokkal még soha nem volt bajunk. Ők érzik, hogy segíteni akarunk nekik. Az emberekkel nehezebb a dolgunk.”

Szöveg: Valaczkay Gabriella
Fotó: Sárosi Zoltán

Vállaljunk felelősséget a társadalomért, amelyben élünk!
Megfelelő összefogással, közös erővel könnyebben megküzdhetünk a társadalmi problémákkal. A civil szervezetek azért vannak, hogy másokon segítsenek.
Támogassuk őket! Csatlakoz(z)unk hozzájuk!

References

  1. ^ www.amnesty.hu (www.amnesty.hu)
  2. ^ www.kekpont.hu (www.kekpont.hu)
  3. ^ www.menhely.hu (www.menhely.hu)
  4. ^ www.humusz.hu (www.humusz.hu)
  5. ^ www.tusarok.org (www.tusarok.org)
  6. ^ www.salvavita.hu (www.salvavita.hu)
  7. ^ www.gyea.hu (www.gyea.hu)
  8. ^ www.zug.hu (www.zug.hu)