Büszkék vagyunk rá, hogy Magyarország tele van tehetséges fiatalokkal, de az érvényesüléshez, tudjuk, ennél több kell. Ezt a legjobban „keresztanyáink” tudják, akiket arra kértünk, hogy tudásukkal, tapasztalatukkal és hírnevükkel álljanak a Marie Claire kampánya mellé, támogassák ők is az új generáció tehetségeit, figyeljenek oda rájuk, segítsék őket tanácsaikkal. Hónapról hónapra egyre többet osztanak meg tapasztalataikból, hogy fél év múlva átadhassák támogatottjuknak a Marie Claire virágát.
Miklósa Erika a leghíresebb magyar Éjkirálynő. Ezzel a szereppel robbant be a zenei köztudatba, ez a Mozart-opera repítette beláthatatlan magasságokba, ezzel a hírhedten magas áriával szárnyalt el csaknem húsz éve tartó pályája minden buktatója, kátyúja, sötét pillanata felett. Bár hivatalos diplomát nem szerzett, a milánói Scala és a New York-i Metropolitan olyan határozottan csapott le rá, ha csak tehette, hogy ettől kiváltságosabb szakembernek számít, mintha egy tucatnyi szakon elvégezte volna a Zeneakadémiát. Istenadta tehetsége mellé egy sportoló elszántsága és kitartása párosul, acélozott akarata mellé egy gyermek érzékenysége, világjáró habitusa mellé földközeli derű és optimizmus. Nap mint nap karban tartja az izmait és formában a lelkét, dizájner-napszemüvegben lép be a legcsillogóbb operaházak művészbejáróján, hogy aztán heves szívdobogással térjen haza bordóra festett falú parasztházába a Bakonyba. Szereti a kertet, és szereti ott az embereket is. Amikor az asszonytorna nevű aerobikóráján együtt izzad, majd nevetgélve pogácsázik szomszédasszonyaival, senki sem gondol a csillogó dívára. Talán ezt is továbbadja majd annak, akit zenei keresztgyerekévé fogad a Marie Claire kampányában. A zene szeretete csupán az életszeretet egy különleges fénytörésben.
Stefanek Gertrúd – világbajnok tőrvívó
Az egykori világbajnok tőrvívó életében ma is fontos szerepet tölt be a sport: hetente legalább háromszor tornázik, és néha kezébe veszi még a tőrt is. Rajta tartja a szemét az ifjú tehetségeken, maga is foglalkozik utánpótlásképzéssel a Törekvés Vívó- és Kerekesszékes Vívószakosztály vezetőjeként, de figyeli a többi klub versenyzőit is. 19 éves lánya, Karola szintén a szakosztály sportolója, de – ahogy édesanyja mondja – inkább csak a légkör miatt jár le, kevésbé hajt az eredményekre. Pedig az adottságai megvannak: balkezes és „hosszú, mint a vonatfütty”, ahogy Gertrúd jellemzi. Hogy mire van még szükség a szerencsés fizikai adottságokon kívül? Szorgalommal és kitartással szerinte hatalmas eredményeket lehet elérni, persze az ideális kombináció, ha a szorgalom és a tehetség párosul egymással. Az úszás, amit már a legfiatalabbak is elkezdhetnek, bármelyik sport alapja lehet, utána pedig az edzőknek és szülőknek jut fontos szerep abban, hogy észrevegyék, ki, miben a legügyesebb.
Udvaros Dorottya – színésznő
„Akarni és törekedni kell!”– tanácsolja Udvaros Dorottya az új generáció tehetségeinek. Szerinte a színházi közösség dolga, hogy figyelje az új kollégákat, és akár rizikót vállalva is megkínálja őket egy olyan szereppel, amely meghozhatja majd az áttörést. A kollégák odafigyelése talán ennél is fontosabb lesz, ha már a pályán van az ember. Dorottya 27 évesen kapta meg a világirodalom egyik legnagyobb női szerepét, az Amerikai Elektrát: „Gigantikus volt a feladat, csak perceket tudtam belőle megoldani, de nagyon tanulságosnak bizonyult ez az út a szereppel. Margitai Ági türelemmel, odaadással és szakmai szeretettel dolgozott velem. Ez nagyon sokat adott nekem a pályám legelején. Ma már nekem vannak fiaim és lányaim a szakmából, úgy figyelek rájuk, mintha az anyjuk lennék.” Dorottya szerint, ha valaki színész akar lenni, akkor folyamatosan keresnie kell a színház közelségét, darabokat nézni, statisztálni, minél többet „beszívni a színházi levegőből”. „Kételkedő tehetségre van szükség az érvényesüléshez, olyanra, amely nem lenyomja az embert, hanem inkább inspirálja. Ha egyszer nem úgy ment, ahogyan kellett volna, akkor azt be kell látni, de rögtön utána azt kell mondani, legközelebb jobb lesz, mert meg tudom csinálni. Ha van cél a tehetséghez, akkor előbb-utóbb felzárkózik a szerencse is, és nem lesz akadály…”
Csoszó Gabriella – fotóművész
Képzőművészetet tanult Pécsett, ahol egyetemi évei alatt tantárgyként találkozott a fotózással, „olyan volt, mint a szerelem, úgy beszippantott” – meséli. Leggyakrabban portrékat készít, illetve szívesen ássa bele magát a közelmúlt történetébe, a megmaradt emlékek dokumentálásába is. A fotózást igazán éberen tartó hivatásnak tartja, amelyhez elengedhetetlen a nyitottság és a lazaság éppúgy, mint a tudatosság. Megtalálta a helyét a kortárs fotóművészetben, itthon és külföldön is rendszeresen kiállítják a képeit. Ma már ő is tanítja a mesterséget, alapítója, oktatója és legfőbb motorja a Kontakt Fotóművészeti Kurzusoknak. A?Mosoly Alapítvánnyal együttműködésben segítségre szoruló gyerekeket tanít fényképezni. „A gyerekeknek sokféle problémájuk van, de amikor fotózni tanítjuk őket, nem ezekre figyelünk, a hangsúly a tehetséggondozáson van, és azon, hogy a művészettel integráljuk őket a többiek közé” – mondja. Izgatottan figyeli tanítványai pályafutását, és örömmel tölti el, ha pályaválasztás szintjén is foglalkoztatja őket a fotózás.
Szépszó Gabriella – meteorológus
Gabriella nem a napi időjárás-előrejelzések készítésével foglalkozik, mégis védelmébe veszi az ezen dolgozó kollégáit a laikusok előtt, ha szükséges. Töretlenül magyarázza, hogy nem olyan egyszerű megjósolni a másnapi időjárást, mint amilyennek az kívülről látszik. Diákként mindig a matematika és a fizika iránt érdeklődött, és végül olyan hivatást választott, amelyhez szükség van mindkettőre. „Az egyetem ötödik évében dőlt el, hogy mi lesz az a szakterület, amellyel foglalkozni szeretnék, és ez a numerikus modellezés” – meséli. Ezen belül olyan számítógépes modellek szakembere, amelyek segítségével éghajlati előrejelzések készíthetők; ellenőrzi, hogy a modell jól vissza tudja-e adni a korábbi időszakok éghajlatát, és segítségével következtetéseket von le a jövőre nézve is. Hogy miért választotta ezt a szakterületet? Döntésében nagy szerepe volt egyetemi tanárainak, akik között akadtak példaképek is. Szerinte általában a kutatói munkához kitartás és szorgalom szükségeltetik, ugyanakkor fontos a kreativitás és a lelkesedés is. Tudományos munkájára a civil szféra is felfigyelt, amikor 2007-ben Junior Prima Primissima díjra jelölték, amelyet el is nyert.
Tóth Krisztina – író
Van Balassink, van Kosztolányink, és van ez a fiatal nő, irodalmár, édesanya, akitől egyaránt tűzbe jönnek az akadémiai díjosztók és a női lapok olvasói. Tóth Krisztinára számítani lehet, Tóth Krisztina tele van meglepetéssel, Tóth Krisztina mindig is verset írt, aztán előrukkol a Vonalkóddal, azzal a novelláskötettel, amely írásaival újratanít bennünket nőnek lenni, a női lét koronaszimbólumává emel valamit, amit addig pusztán fekete-fehérnek, reménytelenül hétköznapinak, tévedhetetlenül függőlegesnek láttunk. Tóth Krisztina a legtöbbet olvasott költőink közé tartozik. Mestersége részben szigorúan hozott anyagra támaszkodik, részben tanítható fogásokból áll – nagyon nem mindegy, kitől igyekszik az ember ellesni őket, ha ambíciózus. Amikor irodalmi keresztgyermekének átnyújtja a Marie Claire fehér virágát, arra is gondol, nincs jelkép, amióta írott szöveg létezik a világon, amelyet gyakrabban és több titokkal énekeltek volna meg. Legyen ez a rejtelem összegzése mindannak, amit sorokba sűríthet az idő, a vágy, az a rengeteg gyötrelem, amely a tanulás folyamatát kíséri majd. Élőben, préselés nélkül.
Volf Katalin – balerina
25 éve ő Júlia az Operaház színpadán. „Ma már tudom, hogy ezért lettem táncos, Júliáért” – summázza pályáját a még a színpadon táncoló, de már a próbateremben oktató művész. Szinte minden kislány balerina szeretne lenni, de csak nagyon kevésnek adatik meg, hogy valóban az lehessen. „Munka, szerencse, jókor jó helyen lenni” – sorolja az érvényesüléshez nélkülözhetetlen kellékeket, ám „tehetség és adottságok nélkül minden hiába”. Sokszor előfordul, hogy az anyukák próbálják megvalósítani magukat a kislány táncos karrierjén keresztül. „Ez soha nem sikerül, az ember nem bújhat az édesanyja bőrébe, hiszen ő egy másik személyiség. Engem is az anyukám vitt művészi tornára, de nekem sikerélményem volt, jól éreztem magam, és ügyes voltam. Tudtam, hogy ez az én életem.” Volf Kati a legendás hírű Berczik Sára néninél kezdett művészi tornázni, a balett ezután következett. A nagy áttörést hozó címszerep a Rómeó és Júliában húszévesen találta meg. „Néha még ma sem hiszem el, hogy az általam csodált Seregi László beszaladt az életembe, és felkért a szerepre.” Volf Katalin szerint kellenek álmok, aztán csak tenni kell a dolgunkat, a legjobb tudásunk szerint, ha az ember a saját útján jár, a többi jön magától.
Fotó: Hajdu András
Styling: Laczkó Mónika
Smink: Tombor Sarolta
Haj: Sári Kata, Herczeg Csaba
Ruha: Alberta Ferretti, Byblos, Patrizia Pepe, Roberto Cavalli, Chloé, Intissimi, Happy Bizsu, Hugo Boss, Yves Saint Laurent, Pollini, Moschino Cheap & Chic – www.metropolitanbudapest.hu[1]
Cipő: Emporio Armani, Pollini, Pura Lopez, Stella McCartney
[Marie Claire, 2009. szeptember]
References
- ^ www.metropolitanbudapest.hu (marieclaire.hu)
‘),
