Van úgy, hogy két ember hosszú ideje figyeli és követi a másik életét, de csak a háttérből, személyesen még csak be sem mutatkoztak. Mi így voltunk Rékával. „Barátnők vagytok, nem?” – kérdezte tőlünk a fotós a próba után a színpadon. „Hááát – néztünk egymásra kérdőn –, pontosan nem tudnánk erre válaszolni.” Viszont átsétáltunk egy franciás kávéházba, kértünk zöld teát, forró csokoládét, és ahogy beszélgettünk, az olyan volt.
![]()
Valahogy „konkrét” csajnak gondolom: nem keménynek, csak kontúrosnak. Nyáron láttam a Dzsessztetésben (a Katona József Színház színészeiből álló zenekar – a szerk.), mintha átengedné a női lehetőségeket a többi színésznőnek, ő meg nem kérne belőle. Ámde mikor a „barátjáról” beszél, akivel tíz éve élnek együtt, noha két lakásban, szóval akkor szétárad rajta valami nőies lágyság, máshogy ül, máshogy tartja a kezét. Anya. Kicsit felfoghatatlan; 16 éves a fia: „Kristóf szerelemgyerek. Büszke vagyok rá. Délutánonként igyekszem sokat vele lenni. Annyi minden jó vele, közben meg sejtem: már nagy, le fog válni.” Két éve nyáron nem akart dolgozni, sokat utazott, fotózott, olvasott, pihent: „Fantasztikusan boldog voltam – akkor, ott, történt valami. Rájöttem, ha van egy álmom arról, hogyan akarok élni, akkor ne nyavalyogjak, éljek úgy. És ami nem megy, azt nem kell erőltetni. Örülök, hogy nem minden sikerült, ettől máshogy látom az életem. Mindenkinek arra kellene törekednie, hogy magával harmóniában legyen.” Sokat dolgozik, azt szereti. 2000-ben biztosra vette, sose akarna rendezni – ezen ma meglepődve nevet: „A próbákon mindig volt saját véleményem és elképzelésem, míg egyszer a súgólány kiszólt, rendeznem kéne. Általánosban egyszer rám bíztak egy Télapó-ünnepséget, akkor megfogadtam, soha többet. Ma viszont élvezem, és a színészek is boldogok a feladataikkal. Persze, iszonyú sok munka, idő, kompromisszum, mire egy darab összeáll. Többen hívnak, én meg tanulok nemet mondani, hogy tényleg csak azt rendezzem, ami érdekel.” Meg azt is, merje észrevenni és vállalni, ha elfáradt: „Egész nap emberek között vagyok. Néha megváltás kikapcsolni a telefonomat, különösen karácsony előtt. Anyukám keramikusművész, tavaly decemberben a Vörösmarty téren árultam a standján, nagyon jó volt. Eleve imádom a karácsonyt. Este anyuéknál vagyunk, jön az egész család, idén már a húgom babája, Janka is. Másnap pedig a nagymamámnál csodás húsleves van, csirkepörkölt és sütemények. Ezek állandó pontok. És az a legjobb, hogy gyerek lehetek benne.”
Szöveg: Winkler Nóra
Fotó: Trunkó Bálint
