Énekesnő, szövegíró, képzőművész. Együttese a Specko Jedno, dalaikat, mint a Petőfi, a Mazda, a Húsgyári randevú vagy a Láda Lady kívülről fújja a rajongó közönség, és aki egyszer látta egy festményét, rögtön felismeri a többit is.
![]()
Mostanában a rádióban dolgozik, a Vackarádió című folytatásos meseregény – ahogy ő hívja, „baba-szappanopera” – zenei betétszámait veszik fel. „Rádióadás-imitáció, Gaál Zsuzsa írta, és mi, a Hébehóba Banda adjuk hozzá a zenét.” Bori két darab zöldeskék horgolt gömbtáskát is visel, az iPhone-ja egy ciklámen horgolatban lakik. „Hogy ne fázzon meg. Az előző, szegény, lefagyott egyszer a vonaton.” Egyik alkotása, a Szerelmi jóslóeszköz az Iparművészeti Múzeumban látható. A szerelem „tudományosan” is érdekli. És miközben kicsit fiúsan öltözik, és biciklin nyomja a városban, a Budapest Bárban szexi fekete ruhában énekel a pesti nőről. Irtó viccesen és nőcisen. „Amíg nem volt színpad, hétköznap éltem ki az exhibicionizmusomat, de ma már nem kell rózsaszín csizmában járkálnom a lépcsőházban. A nőiségről szóló játékaimat már nem teszem ki magamból. Így gazdaságosabb, nem fárasztom le magam és a környezetemet sem.” Havonta egyszer filmklubot is tart a Nyitott Műhelyben. „Jó kis olasz meg francia humanista humorú filmeket vetítek, főleg a ”60-as és ”70-es évekből, olyan 30–40 embernek, közben főzök nekik vacsorát is. Mostanában jó kiadós levest, nyaranta salátákat, és ha marad erőm, énekelek is.” Kik azok a nők, akik inspirálnak? – kérdem. „Hát, sok olyan van, akinek elvarázsol a mosolya, a szeme csillogása, a szellemisége. Például Josephine Baker.” Magát mesebeli jó boszorkánynak látja, aki meséket ír, és lekvárt főz be. „Szóval csak jó energia, semmi fekete mágia, inkább piros, sárga, zöld vagy kék.” Így tervezted, hogy ennyire szabadon fogod élni az életed? „Nem biztos, hogy nevezhetem tervnek (nevet), de tudtam, hogy nem fogok irodában ülni. Nincs kötöttség, persze néha pénz sincs. De ilyenkor sír az ember a pasija vállán, vagy ha nincs váll, bízik a jövőben, és mindig jön is valami. Decemberben például majdnem minden este koncerteztünk. De látom a zenészeimen, mindenki szanaszét dolgozik a megélhetéséért. Ez itthon nehéz ügy. Prágába szívesen disszidálnék. Már ki is néztem az utcát.” Indul a rádióba, de előtte azért még elárulja: „A funky tartja bennem a lelket.”
Szöveg: Winkler Nóra
Fotó: Trunkó Bálint
Smink: Békefi Zsóka
