Filmről filmre és kézről kézre adják a rendezők, Eszenyi Enikő a Vígszínházban Otelló címszerepében vele nyitja a szezont. A Berlinálén a legtehetségesebb ifjú titánként ünnepelték, miközben Zsolt szívesen játszik szobaszínházban, és még szívesebben van otthon, Agárdon, hogy feleségével és három gyerekével megtapasztalja a nyugalmat és a békét.
Zsolt felesége kávét hoz a stábunknak, minden bögrének hangulata és külön története van, akárcsak a házban található festményeknek, naiv Madonnáknak és antik bútoroknak. „A feleségemmel együtt teremtettük meg ezt a világot, minden munka közös, de a kert egyedül az övé.” „A vidéki élet diszkrét bája” – reagál a pszichológus-színháztörténész feleség, majd magunkra hagy bennünket.
Tudatosan kezdtetek hozzá a közös élet felépítéséhez?
Szerintem ezt tudatosan nem lehet. Találkozol egy nővel, aki tetszik, mert szép, és aztán együtt maradtok, mert jó.
A szakma hozott össze benneteket?
Petra színháztörténészként töltötte a gyakorlatát Székesfehérváron, ott láttam meg őt tíz évvel ezelőtt.
És mit mondtál neki?
Én a tied, te az enyém.
És erre ő?
Azt, hogy még el kell intéznie pár dolgot az életében, és aztán jó lesz. Neki volt barátja akkor.
Szerelem volt első látásra.
Fényrobbanás volt. Bejött egy nő a térbe, és fény vette körül. Tudtam, hogy ő lesz az, megtaláltam a másik felemet. Aztán elkezdtünk közösen dolgozni a saját történetünkön.
Hiszel abban, hogy aminek meg kell történnie valakivel, az úgyis meg fog?
Fatalista vagyok. Szerintem nem is nagyon tudsz mit csinálni, a dolgok csak jönnek, és megtörténnek veled. A kérdés annyi, hogy mit választasz a tálcán kínált lehetőségek közül. Nyilván megpróbálsz normálisan, tisztességesen élni. Persze, kinek mit jelent a tisztesség.
Neked például miről szól?
Elsősorban nyíltságról.
Híres vagy arról, hogy messziről észreveszed, és nem bírod elviselni a hamisságot.
Szerintem azt senki sem szereti. De abban is biztos vagyok, hogy mások is észreveszik, ami nem igazi, de inkább elbújnak előle, és inkább nem akarnak belefolyni, mert nem akarnak balhét. A legtöbben inkább hallgatnak.
Te inkább közbeszólsz?
Nincs más választásom. Ha én is azt várom el az emberektől vagy a kollégáimtól, hogy őszintén mondják el, hogy mit gondolnak, akkor nekem is ezt kell tennem. A hazudozás sehová nem vezet, hiszen ha te nem vagy őszinte, akkor a körülötted lévő emberek reakciói sem lesznek azok. Buktad az egészet. Ez ugyanígy igaz a párkapcsolatokra és a házasságra is. Van, amiről nem kell tudnia a másiknak, de úgyis eljön a kérdések ideje, amikor őszintén kell válaszolni. Nincs mese. Lehetnek titkaid, de az együttélésben előbb-utóbb minden kiderül.
Szerinted szorosabbra fűzi a szálakat, ha az ember mindent megoszt a partnerével? Az őszinteség rombolhat is.
Az őszinteség soha nem rombol, az csak úgy van, magától, és mindig utat vág magának. A hazugságot kell lerombolni, és azt csak őszinteséggel lehet.
Óriási hatással lehetett a világképedre korábbi társulatod, a Krétakör Színház szellemisége.
Abban a közegben, a próbaidőszakok alatt közösen kerestük a válaszokat a kérdéseinkre, ez mindannyiunknak sokat segített a fejlődésben. Emlékszem, amikor az elején brutálisan számon kértem az egyik kollégámat, aki szerintem meg akarta úszni a szereppel járó feladatot. Mindenki megdöbbent azon, milyen kíméletlenül és kegyetlenül szembesítettem önmagával az illetőt. Segítő szándékkal álltam hozzá, de nagyon durván, erőszakosan. Akkor egy másik korszakomat éltem. Rá kellett jönnöm, hogy nincs jogom megleckéztetni a másikat, mert egy társulatban együtt keressük az utakat. Nagyon sokat tanultam és fejlődtem a krétakörös évek alatt. Korábban volt, hogy agresszióval, sértésekkel oldottuk a feszültséget, de a tizenkét év alatt megtanultam – megtanultuk egymástól –, hogy együtt kell gondolkodni, és a beszélgetések alatt mindig kiderül, hogy több pozitív megoldás is létezik. Erőszakkal senkinek nem lehet segíteni, ez az út nem járható.
Szöveg: Szűcs Péter
Fotó: Hajdu András
Styling: Laczkó Mónika
Smink: Békefi Zsóka
Ruha: G-Star, Replay
A folytatást keresd a szeptemberi Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2009. szeptember]
