Hogy milyen egy nőbarát város? Elég szélesek az utcák ahhoz, hogy babakocsival is kényelmesen lehessen haladni, jó a közvilágítás, a hivatalokban pedig van hol pelenkázni, szoptatni. De ide tartozik a női teljesítmény elismerése is: nevezzünk el utcákat, tereket nőkről is, ne csak férfiakról. Nőbarátnak lenni Nyugat-Európában már szinte kötelező, itthon még kicsit idegenül cseng a kezdeményezés, de már nálunk is akadnak jó példák.
„Egy kisgyerekes anya mentális térképe megváltozik. Amíg valaki gyereket nem vállal, addig természetes, hogy eljut a város egyik részéből a másikba. Miután anya lett, ezerszer is meg kell gondolnia, hogy melyik útnak vág neki” – állítja Fleischer Judit, a 2007-es babakocsis tüntetések egyik szervezője. Akkor egy nagy lepedőre írták a legproblémásabb helyek neveit: Boráros tér, Keleti pályaudvar, Örs vezér tér. „Szinte az összes teret és utcát felsorolhattuk volna” – mondja Judit.
Nem a gólya hozza-viszi! – ezzel a szlogennel hívták fel a figyelmet arra, hogy gyerekkocsival közlekedni nagyon nehéz, Budapest egyes részein szinte lehetetlen. Az ötlet néhány szociológia szakos egyetemista fejéből pattant ki egy szemináriumon. Néhány hónappal később az Erzsébet térről próbáltak eljutni a Szent István parkba gyerekkocsis anyukák. „Sikere sajnos leginkább csak a médiában volt az akciónak, hiába adtunk át petíciót a városházán, sok változás nem történt” – mondja az aktivista, aki a szakdolgozatát is erről a témáról írja.
Judit például két kisgyerekkel sokkal szívesebben választ olyan úti célt, amely a 4-es, 6-os villamos vonalán van. Egyszerűen azért, mert a Combino alacsony padlós, és van pallója a gyerekkocsik és mozgássérültek számára. Ami a többi tömegközlekedési eszközt illeti, pusztán azzal, hogy kiszedték a kapaszkodót egy-egy ajtónál, nem lett könnyebb a kisgyerekesek dolga, ugyanúgy kell emelniük. „Lehet szerényen és kicsit agresszívebben közlekedni babakocsival. Egyes anyukák felszólítják utastársaikat, hogy adják át a helyet, vagy segítsenek megemelni a kocsit. De én nem szeretek rászólni senkire” – mondja Judit. Így aztán más anyákhoz hasonlóan ő is kevesebbet mozog a városban, mint amennyit szeretne.
A BKV minderre azt feleli, ők törekszenek arra, hogy minden vonalra jusson alacsony padlós jármű. A menetrendben külön megjelölik ezeket az akadálymentesített járatokat, ki lehet nézni, mikor jön ilyen, például az interneten. „Jelenleg az autóbuszok és a trolik 20 százaléka emeli Budapest élhetőségét, de már idén nőhet a számuk” – mondja Kiricsi Karola szóvivő. Az épülő négyes metró pedig teljesen akadálymentesített lesz, minden állomást lifttel látnak el. Ami a már működő metrókat illeti, a kettes metró vonalán van három akadálymentesített megálló. Másképp is igyekeznek a szülők kedvében járni. Létezik már a kisgyerekes bérlet, amelyet gyesen lévő vagy gyermekgondozási támogatást igénybe vevő szülők használhatnak. Így az édesapák vagy a nagyszülők is kedvezményesen közlekedhetnek a városban.”
Szégyenmatrica autókra
Nemcsak a tömegközlekedés nehezíti meg a kismamák dolgát, az autósok egy része gátlástalanul parkol a zebrára vagy a járdára. Arra valószínűleg nem is gondolnak, hogy ezzel komoly akadályokat állítanak a gyerekkocsival közlekedők elé. „Ha nem férek el a babakocsival a járdán, kénytelen vagyok az úttesten menni, ami veszélyes, ráadásul a baba éppen a kipufogók magasságában ül” – mondja Fleischer Judit. Ezért a babakocsis anyukák a maguk módján tiltakoznak: matricákat ragasztanak a szabálytalanul parkoló autókra. A tüntetést sem adták fel, elképzelhető, hogy idén újra az utcára vonulnak.
„A kényelmes közlekedés babakocsival fontos, de nem egyetlen eleme annak, hogy mi tesz egy várost nőbaráttá – mondja Borbíró Fanni, a FIONA Fiatal Nőkért Alapítvány munkatársa. – A nőbarát város fogalmát Nyugat-Európa számos városában jól ismerik. Úgy lehetne megfogalmazni a lényegét, mi az, amitől a nők otthonosabban érezhetnék magukat a közös terekben.” A tömegközlekedés fejlesztése például alapvetően a nők érdekeit szolgálja, egyszerűen azért, mert ők többet használják. Vagyis a sűrűbben, kiszámíthatóan járó buszok és villamosok elsősorban őket segítik abban, hogy hatékonyabban oszthassák be az idejüket.
„Sajnos szinte minden nőnek volt már olyan élménye, amikor zaklatták valamilyen tömegközlekedési eszközön. Ezt nem szabad természetesnek tekinteni, pedig mi most így járunk el” – teszi hozzá Borbíró Fanni. Szerinte az olyan kezdeményezések, mint az egyes távol-keleti országokban megvalósult női metrókocsik, nem jelentenek igazi megoldást. „Nem a férfiakat és a nőket kell elválasztani, hanem azt kell elérni, senki ne gondolja, hogy megtehet ilyesmit.” A járművek biztonságáról szólva Kiricsi Karola, a BKV szóvivője kiemelte: a forgalmasabb éjszakai járatokon már vannak biztonsági őrök. A járművezető pedig köteles közbelépni, ha észreveszi, hogy valakit bántalmaznak. Legutóbb egy idős hölgy mondott levélben köszönetet a közlekedési társaságnak, mert egy buszsofőr megvédte.
| Bécs, a nőbarát szomszéd
Kevesen tudják, de a szomszédos Bécs hivatalosan is nőbarát város. Elég ránézni a Mariahilfer Strasséra, a város emblematikus bevásárlóutcájára. Shoppingolás közben talán nem tűnik fel, de ez az utca az esélyegyenlőség minden elvárásának megfelel. Akadálymentes, olyan széles, hogy nemcsak babakocsival lehet elférni rajta, hanem úgy is, hogy valaki az egyik kezével tolja a babakocsit, a másikkal még egy gyereket vezet. A lámpák olyan hosszan mutatnak zöldet a gyalogosoknak, hogy még járókerettel is kényelmesen átérhetnek. De nem ez az egyetlen terület, ahol megváltozott a város. Bécsben körülbelül kétszáz közpark van. Jó részük vagy nem volt kivilágítva, vagy nem eléggé. A nőknek sokkal kényelmetlenebb volt ezeken a rosszul kivilágított területeken közlekedni. Ma mind a kétszáz közpark ki van világítva. Átalakították a város számos aluljáróját, lépcsőjét is. Másképp is változtattak az utcák képén: a közlekedési táblák figurái fele részben nők, fele részben férfiak lettek. A pelenkázót jelölő táblákon apa ugyanúgy szerepel, ahogy anya. |
„Egy nőbarát városban figyelnek a közvilágításra, és ez mindenkinek jó, de mivel a nők biztonságérzete alapvetően alacsonyabb, főleg nekik kedvez – folytatja Borbíró Fanni. – Németországban már elterjedt, hogy a parkolóházak világosabb, a lifthez és a biztonsági őrhöz közelebbi helyeit nőknek tartják fent. Oda csak ők parkolhatnak.”
Az sem kellemes, ha egy nő úgy érzi, hogy nem tisztelik a városban, ahol él. Márpedig a köztereket borító szexista reklámok ezt sugallják. A nőket sértik, a gyerekekben pedig megerősítik a sztereotípiákat. Egy olyan városban, ahol mindkét nem érzékenységére figyelnek, nem borítják a házfalakat hiányos öltözetű nők képei, és nincsenek „anya főz, apa tévét néz” típusú hirdetések sem.
A női teljesítmény elismerése szintén fontos része egy nőbarát városnak. Az utcák és terek 80–90 százalékban férfiakról vannak elnevezve. Alig vannak női szobrok vagy emléktáblák. „Nem azt akarjuk, hogy a régi, megszokott utcaneveket változtassák meg, hanem azt, hogy az újaknál vegyék figyelembe a nőket is.” Borbíró Fanni szerint ideális esetben ez nem erőltetett szabály lenne, hanem olyan igény, amely a férfiakban is természetesen jelentkezik.
Szöveg: Matalin Dóra
Fotó: Liz Gigoere – Figarophoto.com, Molnár Zoltán, MTI
A folytatást keresd az áprilisi Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2009. április]
‘),
