„Nyertem, te pedig vesztettél, kislány”

2013. július 22.

Festettünk kövér leopárdot, csúnyán kikaptunk társasjátékban, csomóztunk néhány különösen csinos karkötőt. A Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítvány önkénteseivel gyerekkórházakban játszottunk.

Kinyújtja a kezét, azt, amelyikbe a kanült szúrták, mohón kapja el a társasjátékhoz tartozó műanyag tekercset. Hármat tekerhet vele: elsőre a kupolát találja el, másodikra a nyakéket, harmadikra végre kijön, amire várt: a teve. Olyan kicsinek tűnik, elvész a kórházi ágy közepén, miközben boldogan vigyorog: „Nyertem, te pedig vesztettél, kislány”, mondja, én meg őszintén bosszankodom, a félórás parti alatt ugyanis többször voltam helyzetben, és utálok veszteni. Levi öt és fél éves, a János kórház sebészeti gyerekosztályán vagyunk, a Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítvány önkénteseivel a bent fekvő gyerekekhez jöttünk játszani.

Közösségben, játékkal

Fogalmam sincs, Levi miért van kórházban. Nem kérdezgetem erről, egy csomó más témánk van, az Ágyszínház program egyik fontos küldetése ugyanis, hogy elterelje a gyerekek figyelmét a betegségükről. Játszóterünk az átlagostól jócskán eltérő, főként, hogy a kórházi részleg felújítás alatt áll. A sápatag zöld falakat barackszínűre cserélik, szép lesz, de egyelőre még nem az: egymásra halmozott rácsos ágyak, műanyag leplekkel letakart kórházi szekrények teszik még nyomasztóbbá az amúgy is szomorú, kórházszagú falakat. Nem irigylek senkit, akinek itt kell aludnia. Az általános és a sebészeti gyerekosztályon ma összesen 10–12 gyerek fekszik, közülük nem mindenki akar velünk játszani.

„Nem szabad erőltetni. Mindenkit megkérdezünk, de tiszteletben tartjuk, ha valaki nemet mond” – igazít el az ágyszínházas gyakorlatban Lakner Judit, aki négy éve jár a János kórházba játszani. Judit végigszalad a szobákon, hogy lássa, milyen korú és nemű gyerekekre célozza be a játékokat, majd izgalmas kincseket szed elő. A kétévesnek nagy méretű fatáblát – állatok testét kell rajta a fejek mellé válogatni –, a nagyobb fiúknak minisakkot és társasjátékokat, az ötödikes lányoknak gyöngyöket. A halom tetejére rak néhány színezőt, minden grafomániásnak földöntúli gyönyört ígérő ceruzakészlettel, én pedig próbálom nem mutatni, de egészen bevadulok, elkapott a játékkedv, alig várom, hogy nekikezdjünk.

A beteg gyerek sem más

A Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítvány 17 éve alakult. Olyan energikus házaspárok hozták létre, akiknek már felnőttek a gyerekeik, de tenni akarásuk, empatikus készségük arra vezette őket, hogy mások gyerekein segítsenek. „Akkoriban még nem volt ennyire szabad a bejárás a beteg gyerekekhez, a szülők nem alhattak bent a kórházban, nem lehettek bent egész nap, csak látogatási időben. A gyerekek ott voltak a szorongásaikkal, félelmeikkel egyedül” – mondja Erdős Ágnes, az alapítvány kommunikációs felelőse, aki gyerekként hónapokig feküdt kórházban, majd felnőttként egy rádióműsorban hallott először az Ágyszínházról. Azonnal csatlakozni akart. „Élénk emlékeim vannak egy nővérkéről, aki virágokat rajzolt velem. Mindegyiknek arca volt, és a nővérke történeteket szőtt hozzájuk. Ahogy hallgattam a rádióban az Ágyszínházról beszélő önkéntest, rájöttem, az a nővér annak idején magától tette velem ugyanezt, mert ráérzett, hogy a gyerekeknek erre van szükségük.”

A mai alkalomra színezőket, malomjátékot és karkötőkészítéshez szükséges fonalat hozott Erdős Ágnes. Olyasmit, ami eltereli a figyelmet, és amivel azután is lehet játszani, hogy az ágyszínházas csapat hazament. A sebészeten fekvő nyolcadikos lányok mandalát színeznek, vagy az infúzióállvánnyal és az egyik önkéntessel karöltve pletykálnak a folyosón. Eszter korábban gyermekotthonban dolgozott, de itt újonc önkéntes, ma jött másodszor ágyszínházasként. „Volt bennem egy kis félsz, azt gondoltam, hogy a beteg gyerekek máshogy fognak reagálni, mint az egészségesek. De aztán rájöttem, hogy egyáltalán nem. Némelyikük kicsit fáradtabb, de ha sikerül felkelteni az érdeklődését, teljes erőbedobással játszik.”

Játék a halállal

Sokan szoronganak a beteg gyerekek látványától. „Jobb lenne, ha nem mennél sokszor, a beteg gyerekek nyomasztóak, főleg, ha meg is halnak” – győzködött egy társaságban valaki, amikor az ágyszínházas riportról meséltem. Példája nem kirívó: a gyerekek, gyermekeink halála többségünk legnagyobb kimondatlan, feldolgozatlan szorongása.

„Előfordult már, hogy az ágyszínházas kórházban meghalt egy beteg, utoljára néhány hónappal ezelőtt. Az önkéntesek eltérően reagálnak. Van olyan, aki az újabb veszteségélménytől való félelem miatt azóta nem jár a kórházba, pedig ez az önkéntesünk már nagyon régóta dolgozott az alapítványnak. De van olyan is, akinek segített, hogy bejárt a gyerekek közé. A gyerekek nagyon szépen dolgozták fel betegtársuk halálát: őszintén, természetesen, egyben mesébe burkolva magyarázták. Ilyesmire talán akkor is szüksége lehet az embernek, amikor harminc- vagy ötvenéves, nem csak akkor, amikor négy” – mondja Erdős Ágnes.

Rendszeresen rendeznek pszichiáteri segítséggel foglalkozásokat az alapítványnál, bár a segítő szakmákban jellemző kiégés ritka, átlagosan három-négy évente fáradnak el egy kicsit az önkéntesek, mondja Ágnes. „De ha egyszer elkezdi az ember, akkor mindig hiányozni fog neki.”

Gyógyhatású, kövér leopárd

Te is csatlakozhatsz a Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítványhoz!

Ágyszínházi program
Az alapítvány az ágyszínházi programot a Semmelweis Egyetem gyermekklinikáin,
a Heim Pál Gyermekkórházban,
a Madarász Gyermekkórházban,
a János Kórház Gyermekosztályán
és a Down-kóros Gyerekek Otthonában működteti.

Eszterlánc csoport
Az Eszterlánc csoportban egészséges nyolc-tíz éves gyerekek vesznek részt, akik a felnőtt önkéntesekkel együtt járnak a kórházakba.

Jóvátételi program
Az alapítvány a Fővárosi Igazságügyi Hivatal Pártfogó Felügyelői Szolgálat jóvátételi programjában is részt vesz, amelyben fiatalkorú bűnelkövetőknek teszik lehetővé bűneik szimbolikus jóvátételét. A rendszerint enyhébb bűncselekményeket (rongálás, graffitifestés) elkövető fiatalok segítőmunkát vállalnak a kórházban fekvő beteg gyermekekhez járva.

Adj tíz percet az életedből
Évente többször zajlik az Adj tíz percet az életedből program, ahol a résztvevők saját készítésű játékokkal támogathatják a beteg gyerekeket. A részvétel ingyenes, az alapanyagokat az alapítvány biztosítja a kreatív segíteni vágyóknak.

Néhány nappal később egy másik csapattal a Heim Pál Gyermekkórház neurológiai osztályán vagyunk, játszópartnerem hétéves. Arcát kivéve a feje teljes felületére elektródákat tapasztottak. Dzsungelt festünk, a leopárd a kedvenc állata, úgyhogy külön papíron nekiveselkedünk egy-egy leopárdnak. Az enyém rettenetesen kövér lesz, pont úgy néz ki, mint a Macskafogóból az a fehér, zsíros példány, a gonosz Don Gatto, csak ez világos barna, és elegáns foltok helyett szétfolyt pacák éktelenítik a testét. Karesznek ennek ellenére nagyon tetszik, úgyhogy cserélünk. Aztán elfárad, édesanyja lefekteti.

Ezt az osztályt vidám képekkel és falfestményekkel díszítették, ráadásul a játékosságot szerencsésen erősíti a folyosón rohangászó hároméves pizsamás páros is. A lányszobában igazi csajhangulat fogad, a tizenéves lányok az aktuális szemöldökdivatról társalognak, és közben szalvétatechnikával képet készítenek. Ágnes csomózottkarkötő-készítést tanít a 12 éves Cintiának. „Nem tudom miért, de egész éjjel fent kell maradnom. Azt mondta a nővérke, akkor alhatok el, ha világos lesz. Azt is mondta, hogy jöjjön be az anyukám, de nem tudott, otthon kell lennie a kisebb testvéreimmel. Jól jön ez a csomózás, elleszek reggelig, csinálok ajándékot anyukámnak, minden testvéremnek meg unokatestvéremnek, ha akarod, neked is” – fordul a mellette lévő ágyban fekvő Andihoz.

Ránk esteledik a kórházban, mi még beleveszünk egy Ki nevet a végén partiba az ötödikes Bálinttal. Ágnes elmondja, az alapítvány önkénteshiánnyal küzd, 40 munkatársuk van, akik munkaidő után heti egyszer, másfél-két órára járnak a kórházakba. „Ehhez a munkához nem kell pedagógiai, pszichológiai gyakorlat. Tagjaink között vannak diákok, nyugdíjasok, APEH-alkalmazottak, telefonszerelők, tanárok. Ez a feladat nem igényel, különösebb képességet, csak empátiát. Szeretni kell a gyerekeket, és merni kell belépni a kórházba.”

További információ:
Gyermekvilág-Ágyszínház Alapítvány
Cím: 1162 Budapest, Margitháza u. 14.
Telefon: 1.403.4358 és 06.30.4566.369
Honlap: www.agyszinhaz.hu[1]
Számlaszám: Duna Takarékszövetkezet 58600551-12012709

Szöveg: Munk Veronika
Fotó: Reviczky Zsolt

[Marie Claire, 2009. január]

Következő számunkból az Ec-Pec Alapítvány tevékenységét ismerhetitek meg.

References

  1. ^ www.agyszinhaz.hu (www.agyszinhaz.hu)

‘),