2013. július 22. | marieclaire.hu

Nyitott szemmel – Szőcs Artur

Szőcs Artur a Vígszínház színésze, közben rendező szakra is jár. Amikor felhívtam, kedvetlen volt. Gondoltam, biztos szétszedik az újságok, ő meg, a göndör szépfiú, már fáradt a kérdésektől. Ezen meglepődött. Esküszik, tőlem hallja először, hogy szép lenne.

Dolgozatot írt az éjszaka. „Mikor színészként végeztem a főiskolán, és a Vígszínházban kezdtem játszani, éreztem, hogy valaminek még történnie kell. Jelentkeztem rendező szakra. Másodévre járok. Közben idén már új darabban játszom, tehát a napom olyan, hogy délelőtt próba, onnan iskola, aztán este a színházba, előadás után pedig házi feladatot írok.” Nehéz lehet rendesen megélni ennyire sokat. „Sok, de közben kinyitja a szemem az első szakmámra, magamat is kicsit jobban látom kívülről.” A Lulut próbálja éppen, festőt alakít, aki a darab elején meghal. „Máskor megfűzném a rendezőt, hadd jöjjek vissza szellemként a második felvonásban – nevet. – Most nem bánom, mert belefér mellette a főiskola.” Közben már eszünk, a kedvenc juice-báromban, cukkinikrémlevest meg salátát, amiben van szárított paradicsom is. Egyetértünk, ez az élet ajándéka. Színésznek elsőre felvették. „Erdélyben születtem. Érettségi után dolgoztam, mindent kipróbáltam, fizikai munkát is, ami jött. El is kellett tartanom magam, de sok élményt adott. Hasznos is volt, mikor életszerű jeleneteket kellett improvizálni.” Kérdezem, várt-e valamit az Overnight szerepétől. „Sok végzősnél néztem végig, hogy kapott filmszerepet, és elhiszi, valami ettől dől el.” A film jeleneteit Indiában is forgatták. „Elképesztő élmény volt ott lenni, sokszor eszembe jut. Van bennem egy megnyugtató érzés, ha nagyon besokallok, tudom hova kell mennem. A természet közelébe. Egyszer Zalaegerszegre vonatoztam, hogy megnézzek egy előadást. Úgy bámultam a tájat, mint aki börtönből szabadult. Örültem minden szántóföldnek, pusztán, hogy van.” Artur tíz éve él a fővárosban. Próbál, játszik, tanul, énekel – fürdőszobában sose –, mániákusan zenét hallgat, világzenét, magyar népzenét, klasszikusokat, Ray Charlest, de van egy külön tárhely az MP3 lejátszón gagyi zenéknek, mert néha az esik jól. Egyik kérdésemnél kijavít, a torkomban az nem hangszál, hanem hangszalag. Cserébe megtudja, ha mindennap inna friss narancslevet, jobban bírná a telet. Mosolyog, már siet is tovább: „Nem tervezek. Próbálok jó élményeket gyűjteni és jól dolgozni. A többi, remélem, jön magától.”

Szöveg: Winkler Nóra
Fotó: Trunkó Bálint

‘),

Még több Riporter