Élni, érezni és énekelni szeret. Palya Bea kis faluból indult a világhírnév felé. Az udvaron pörgette a szoknyáját, és azt mondta, majd énekesnő lesz. Így lett. Aztán esélyegyenlőségi nagykövet, díjazott művész, Psyché, címlapsztár, miközben megmaradt annak, aki. Egy szeretnivaló, szexi, bohém lánynak, aki tiszta szívből énekel.
Csupa erotika, ahogyan énekelsz. Tudsz róla?
Életerő és erotika: összecsengő fogalmak. Mindkettőben titokzatos energiák vannak. Zártabb személyiségeken is átsugároznak. Én persze lángolok, lobogok. Azt sem félek bevallani, olykor elképzelem az embereket szeretkezés közben.
Hoppá!
Férfiak! Ne gondolj eszement képzelgésre. A szeretés szépsége a lényeg. Inspiráló, emberi. Én az életerőt, ezt a „sokaságot”, ami bennem van, egy szeretetteljes provokálásra használom. Kicsit olyan ez, mint amikor megérkezéskor, a viszontlátás örömétől hevesen megölelsz valakit, és rámosolyogsz, hogy mi újság. Ez hidat épít. Nekem gyakran van az emberekkel ilyen, „már találkoztunk valahol” érzésem.
A civil karakteredet milyennek látod?
Talán furcsán hangzik, de az utóbbi időben olyan vagyok, mint egy macska.
Furcsán hangzik.
Kíváncsi és öntörvényű. Kedvem szerint közeledem, távolodom.
A macska érzéki, mégis magányos jószág.
A hivatásomhoz kell az egyedüllét is. Amikor nyugodtan bíbelődhetek gondolatokkal, dallamokkal.
Tudsz úgy szeretni, mint énekelni?
Az éneklés spirituális élmény. Benne van az istenkeresés, ugyanakkor kinyílok közben az emberek felé. Akkor vagyok igazán önmagam. Férfit talán még nem tudok ilyen odaadással szeretni.
Az interneten azt írod: első, képzeletbeli szerelmed Kabir Bedi volt, a tévésorozat Sandokanja. Ma is ideál?
Az párhuzamos kapcsolat volt, tucatnyi másik hőssel. Köztük volt többek között Michael Jackson is.
Emlékszem, mennyi gyötrődéssel járnak a kamaszkori álmodozások.
A tinilányok romantikusabbak. A fiúkat abban a korban szétfeszítik a hormonok. Én bevezetném számukra a hivatalos hetérák intézményét.
Nagylelkű vagy. Meddig tartott nálad az álmodozások kora?
Annak sosem lehet vége. Ám középiskolában megesett az első igazi csók is. A fiú persze nem hasonlított sem Sandokanra, sem Jackóra.
Sorsdöntő epizód volt?
Hm… Nem tudom, az elsőség jogán mindenképp. Hozzátartozik, hogy vidékről kerültem tinédzserként fővárosi gimibe. Ez sok komplexust okozott. Pesten még nem elég városi, otthon már nem igazán falusi. Jóval később kezdődött csak életem vadászkorszaka, amikor valóban meg akartam élni a nőiességemet. Amikor aztán meg is értettem a működését, abbamaradt a vadászat.
Mi követte?
A lét leírhatatlan könnyűsége. A kacérság addig nem ismert finomságai. Rádöbbentem, hogy léteznek férfiak. Jó férfiak. Szilárdak, készségesek és otthonosak. Addig ugyanis belül volt nekem a férfi, és nem hittem el, hogy a rajtam kívül létező férfi lehet olyan jó, mint a belső. Addig mindent jobban akartam tudni a férfiaknál, most meg tessék, megdőlt az elmélet. Igazi közelkerülés van, mert már nincs birtoklás. Türelemmel közelítünk a lélek lényegéhez. Mint amikor az ember lehántja a hagyma héjait.
Mostanában hullnak a hagymahéjak?
Éppen alakul valami.
Szintén zenész?
Másféle.
Egy típus vonz, vagy széles a spektrum?
Nyitott vagyok. Minden emberben lehet valami különleges, ami megragad.
Három éve alapított zenekarodban négy férfit uralsz. A direktriszt látják benned vagy a nőt is?
Hogy mit látnak bennem, az az ő dolguk, mindenesetre én nem uralom őket, hanem inkább összetartok egy közösséget. Mérhetetlenül boldog vagyok, hogy sikerült létrehoznom valamit, ami rólam szól, ki tudom énekelni az életemet. Nekem ez az ideális létformám – és belső szükségletem is –, így tudok a legtöbbet adni. Ha nekik is öröm velem zenélni, akkor jönnek velem. A zenekarban csak alig érzékelhető a férfi-nő játszma. Hiszen elsősorban ember vagyok, csak női testben. Persze ha a közösségben többségben vannak a férfitestben lakó emberek, akkor azért adottak a központi témák. Evés, ivás, egyebek. A turnébuszos dumákat aligha bírná el a nyomdafesték.
Szöveg: Sztankay Ádám
Fotó: Sárosi Zoltán
A folytatást keresd a márciusi Marie Claire-ben.
[Marie Claire, 2008. március]
