Sokat köszönhetnek tanítóiknak, és készen állnak rá, hogy a jövőben ők egyengessék a fiatalok útját a Marie Claire kampányának „keresztanyáiként”. Stefanek Gertrúd világbajnok tőrvívó és Szépszó Gabriella meteorológus hisznek abban, hogy a kitartó munka meghozza a sikert.
„Sok kis apró, szürke erőfeszítésből születik egyszer csak valami nagy eredmény” – jellemzi Gabriella azt a kutatási területet, amellyel öt éve foglalkozik. A numerikus modellezés az alapvető fizikai törvényszerűségek segítségével, elsősorban a légkör és az óceánok mozgásának számítógépes szimulálásával képes megjósolni a jövőbeli éghajlati változásokat. „Sajnos elég későn, az egyetem ötödik évében tanítják ezt a tárgyat, így igazán csak akkor körvonalazódott, hogy ez az, ami érdekel. A matematikát és a fizikát a kezdetektől fogva szerettem, itt pedig a programozáson túl mindkettőre szükség van.” Gabriella szerencsésnek tartja magát, hiszen sokat köszönhet a tanárainak. „Azok a nagy tudású szakemberek, akik akkor biztattak, és egyengettek az úton, ma a közvetlen kollégáim. Nagyon jólesik, hogy teljesen egyenrangú félként tekintenek rám, ugyanakkor ez nem kis felelősséggel jár.” Az elvárásoknak gyakran nem könnyű megfelelni, de sokat lehet tanulni a kollégák, tanárok építő kritikáiból is.
A 2007-ben diplomamunkájáért elnyert Junior Prima Primissima díjról meglehetősen szerényen nyilatkozik. „A téma, amelyben kutatásokat végzünk, ma rendkívül időszerű és felkapott, valószínűleg ezért figyelt fel rá a szakma.” A sikerhez szerinte a kutatói affinitáson, kíváncsiságon kívül kitartás és jó problémamegoldó készség szükségeltetik. „Ezenkívül persze elengedhetetlen, hogy az ember nyitott szemmel járjon, olvassa a szakirodalmat, és tájékozott legyen nemzetközi téren is.”
Számára a „keresztanyáskodásnál” nincs is testhezállóbb szerep, koránál fogva még maga is a saját bőrén tapasztalja a pályakezdés nehézségeit. „Fontos, hogy az ember valami távolabbi célt is ki tudjon tűzni magának, amely mellett a végletekig kitart.” Persze vele is előfordul, hogy elkeseredik. „Ilyenkor nagyon sokat jelent egy barát segítsége, de gyakran elég, ha csak alszom rá egyet. Másnap általában minden sokkal egyszerűbbnek tűnik.”
Stefanek Gertrúd világbajnok tőrvívó
„Sosem felejtem el életem első versenyét. A hangulata magával ragadott, és a mai napig fogva tart – meséli Stefanek Gertrúd, aki annak idején édesapja sugallatára, nővére nyomdokaiba lépve kezdett el vívni. – Nem voltam az a példás magatartású kisgyerek, a vívás éppen ezért remek energialevezetőnek bizonyult.” Később számos díj mellett besöpörte a világbajnoki címet is, majd a Törekvés és a Kerekes Székes Vívószakosztály vezetője lett. Immár három éve segíti az utánpótlás sikeres előrejutását a sportágban. „Ha a gyerekek kikapcsolódásként fogják fel a sportot, sokkal nagyobb lelkesedéssel járnak az edzésekre. Ezért a klubban nagy hangsúlyt fektetünk a családias légkör megteremtésére. Szeretném, ha a mozgás a fiatalok mindennapi rutinjává válna.”
Manapság a legnehezebb a 18–20 éveseket ott tartani a sportolás mellett, hiszen általában a tanulás és az egyéb elfoglaltságok kerülnek előtérbe ebben a korban – pedig ilyenkor kellene leginkább kitartani. „A vívás ilyen szempontból eltér a legtöbb sporttól, hiszen kell hozzá egyfajta mentális érettség. Túl a technikán és az ügyességen, a gyors észjárás, a ravaszság nélkülözhetetlen a sikerhez.” A vívás – ahogy Gertrúd fogalmaz – nem más, mint nemes versengés. Nagyon kell szeretni, szenvedéllyel, odaadással. „Ebben a sportban az a szép, hogy testalkattól függetlenül mindenki érhet el sikereket. Számos más pályával ellentétben egy vívónak harmincévesen sem kell nyugdíjba vonulnia. Sőt! Gyakran ilyenkor kezd csak igazán beérni a sokéves tapasztalat.”
A vívás történetében kétségtelenül az egyik legeredményesebb és legnagyobb múlttal rendelkező nemzet vagyunk. Elég, ha csak Gerevich Aladár nevét említjük. Gertrúd bízik benne, hogy példaképeink nyomdokaiban sok tehetséges utódot sikerül a vívás és más sportok szerelmeseinek kinevelni. „Remélem, hogy mindazt a tudást és tapasztalatot, amelyet annak idején én kaptam az edzőimtől, a leendő »keresztlányomnak« is sikerül majd átadnom.”
Szöveg: Jaksa Petra
Fotó: Hajdu András
Styling: Laczkó Mónika
Smink: Tombor Sarolta
Ruha: Yves Saint Laurent, metropolitanbudapest.hu
[Marie Claire, 2009. november]
‘),
