Péterfy Bori: Szeretem azt a nőt, aki lettem

„Olyan vágyam nincs, ami ne valósult volna meg” – nyilatkozta hét évvel ezelőtt készült beszélgetésünkben, amikor még az alternatívnak számító Krétakör Színházban játszott, az underground körökben népszerű Amorf Ördögökben énekelt, és egy „kicsit őrült, sármos, de mindenképpen megértő” férfira várt. Azóta a Nemzeti Színház társulatának a tagja, és saját zenekarának a frontembere.
A Péterfy Bori & Love Band dalai nemcsak a rádiókból, hanem a klubokból is szólnak, és valamirevaló fesztivál sem hirdet programot Boriék nélkül. A Bűvös vadász című, nőcsábászról szóló dalát a barátnők nagy örömére a srácok is vele éneklik a koncerteken.
„Nem baj, ha nem mondom meg, hogy fiú lesz vagy lány?” – kérdezi a Nagymező utcában, a Mai Manó fotómúzeum kávézójában, ahová a találkozót szervezzük. Nem, dehogy, csak egészség legyen, meg egy jó interjú – és hozzá ütős képek. A randevúnkon fotográfus férjével, Merényi Dáviddal jelenik meg, akiről az esküvő környékén annyit árult el, hogy „nem szakmabeli, de megért engem, mert szeret”. Dávidot kértük fel, hogy fotózza le nekünk a feleségét azzal a szemmel, ahogyan csak ő látja, és így mutassuk meg nektek. Legyen munka a magánéletben. „Sokszor teljesen összefolyik ez a kettő, amikor együtt dolgozunk egy lemezborítón vagy egy fotósorozaton.” Bori a kismamaságot a világ legtermészetesebb dolgaként éli meg: „Ez az állapot nem arról szól, hogy az embert segíteni és támogatni kell, hanem arról, hogy mindent ugyanúgy meg lehet élni, mint korábban, még egy popkoncertet is.”   
Tervezted a babát, vagy jött magától?
Egész konkrétan terveztem. Nem tudtam, hogy negyven fölött kerül rá sor, de szerintem ez egy nőnél úgy megy, hogy húszéves korától folyamatosan gondol a gyerekre, hogy hogyan legyen, miként legyen. Meg vannak olyan hormonális hullámok is, amikor az ember jobban akarja a szokottnál, akkor megnézi a munka-magánélet arányt, és meglátja, hogy még nincs minden együtt. Nálam legalábbis így volt. Amikor készen álltam az anyaságra lelkileg, akkor olyan munka talált meg, amelyet még nem szerettem volna félretenni. Idővel aztán egyre jobban belementem a szakmai kérdésekbe, nem volt idő a gyereken gondolkodni. Most azt éreztem: eljött az a pillanat, amikor elég idős és elég szerelmes vagyok ahhoz, hogy azt mondjam, vállalom.  
Szinte nem lehet úgy bekapcsolni a rádiót, hogy ne egy Péterfy Bori-dal szólna belőle. Az underground díva már mainstream előadónak számít?
Egy fokkal bonyolultabb szövegeket írok, mint az átlag, de ettől függetlenül a dalaink popdalok, a megírásukkor is az a cél, hogy népszerűek legyenek. Sikernek érzem, amikor úgy eltalálok egy refrénszöveget, hogy sokak életérzését adom vissza vele. Más előadók is gyakran szólnak a rádióból, mégis meg tudnak maradni független előadónak – mint ahogyan szerintem attól, mert sokan szeretik, a Péterfy Bori & Love Band is megmaradt annak, aminek indult. A koncertjeinknek híre megy, nő a közönségünk.
Az idei fesztiválokról hiányozni fog az az energia, amelyet a rajongóitoknak adtok. A Szigeten, a Soundon, de még a VOLT-on is hallottam, hogy sokan nálatok alapozzák meg az estéjüket.  
Ez az adok-kapok oda-vissza működik. A közönség hálás a százszázalékos odaadásért, és ezt vissza is kapjuk tőlük. Szerintem nagyon megéri. Ami megdöbbentő, hogy már a szakmából is rákérdeztek, méghozzá népszerű, mainstream előadók arra, hogy miért nem vállalok rövid play back koncerteket, amikor olyan jól lehet keresni velük. Nem értik, miért mondom, hogy én soha nem tennék ilyet.
„Szeretem azt a nőt, aki melletted lettem, de téged nem” – a refrént érdekes módon a férfiak is veled énekelik a koncerteken.
Ez nekem is nagyon tetszik. (Nevet.) Úgy látszik, végül megbarátkoztak vele. Pedig ez egy női dal, tele női érzésekkel. Sok visszajelzést kaptam ezzel a mondattal kapcsolatban, YouTube-kommentekből látom, ahogyan a férfiak szerint rájuk nézve sértő és gyomorforgató a gondolat, majd pár sorral feljebb a nők megmagyarázzák nekik, hogy ez mennyire így van. Legalább közelebb kerülnek egymáshoz.

Szöveg: Szűcs Péter
Fotó: Merényi Dávid
Styling: Molnár Anikó
Fotóasszisztens: Pálmai Zoltán
Smink: Békefi Zsóka
Haj: Iglódy Judit – Close
Ruha: Mojzes Dóra
A helyszínért köszönet a Keleti Blokknak

A folytatást keresd a júniusi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2011. június]