A The Carbonfools szövegírója és énekese éveken át modellkedett, Fehér Balázs poénból popmodellnek nevezte el magát, de örömmel tapasztaljuk, hogy a zenekar sikere nem (csak) az ő szépségén múlik.
![]()
Fotózásunkon felszabadultan idétlenkedik és játszik, viccből hozza az összes közhelyes „katalógus-szépfiú-cool” mimikát, sokat nevetünk, utána leülünk, kérdezgetem. „A modellkedésnek köszönhetően négy év alatt 13 különböző országban éltem. Szerettem csinálni, nagyon jó emberekkel hozott össze a sors, tisztességes, rendes, segítőkész fazonokkal. A legjobban keleten éreztem magam, beutaztam Japánt, Thaiföldet, Kínát, Koreát. A szállodai kattintgatás közben tűnt fel a buddhista tévé. Nem gondoltam, hogy az élet kérdéseire válaszokat adhat, csak érdekelt. Elmentem a Doi Suthep kolostorba, egy 1500 méter magas hegy tetejére, és ott maradtam egy hónapig. Kapsz egy csempézett szobát és egy plédet. Reggel csak felhőket látsz a magasság miatt, később előbukkan a döbbenetes táj. Ha akarsz, beszélgethetsz a mestereddel, amúgy trópusi szellő fúj, és meditálsz. Engem ez megszabadított a túlbonyolítós gondolkodásomtól, az egy helyben toporgástól. A természetem adott, örüljek, fogadjam el, meditáljak – ezt tanította. Nehéz a mi kultúránkban ehhez nyugalmat találni, mégis adott az a hónap egyfajta magabiztosságot.” Jó a sorrend: a szépség adott, utána a zenélés egyfajta mélyebb önkifejezés. „Zenész családba születtem, nálunk mindenki operát ír, rendez vagy énekel, mindig is éreztem, itt a helyem. Véletlenül futottam bele Keleti Tamás dobosba egy buszmegállóban, aki elvitt DJ Tituszhoz, a The Carbonfools vezetőjéhez. Ő adott egy számot, írjak rá harmóniát, meghallgatta, azt mondta, gyere. Első koncertemen úgy éreztem, szénné égetem magam, de aztán kiderült, tévedek. Ez az egyetlen zenekar, amelyben el tudom magam képzelni. Nagyon szeretem őket. Gondolkodunk külföldben is, van egy producerünk, Achilles Philipo Sparta.” A név hallatán visítozni kezdek, olyan, mint egy Marquez-főhős a 18. századból. „Beyoncé, Kelly Rowland – ilyen nevekkel szokott dolgozni. Egyébként szinte minden koncertünk után odajön hozzánk egy külföldi, és gratulál a zenei sokszínűségünkhöz. Persze fontos az is, hogy angoloktól, amerikaiaktól tanultam énekelni.” Néhányan a szemükre vetik, hogy kevés a jókedvű szám. „Jaj, az nehéz, mert ha jól vagy, csajozol, ha viszont elszomorodsz, az első dolgod, hogy leülsz, és írsz egy számot. De azért akad köztük vicces is.”
Szöveg: Winkler Nóra
Fotó: Trunkó Bálint
Smink: Fenyvesi Kitti
