A reggel ötös kelés nem klasszikus szépségrecept, a fotózásra érkező Balázst mégis fiatalabbnak látom, mint amikor még együtt dolgoztunk a tévében, ő a Híradóban, később az Estében. „Ez szerencse, gének. Ráadásul kávét sem iszom, reggel felébredek, és jól vagyok. A kollégáim se értik.” Arról a 8-9 emberről van szó, akikkel másfél éve együtt készíti a Kossuth rádió reggeli műsorát. „Elég romos állapotban volt a rádió, amikor átigazoltam, igazi kihívás ilyenkor valamit kitalálni és felépíteni. Legutóbbi méréseink szerint egymillió hallgató kapcsol a műsorunkra.” „Közélettel, politikával foglalkozni nem eredményezi azt, hogy az ember folyton félkorrupt sztorik és harcban álló szereplők, furcsa ügyletek közt tölti az idejét, és ez a saját közérzetére se hat túl jól?” – kérdem. „Egyrészt szeretnénk szakítani azzal a provinciális felfogással, hogy a politika minden: annyi más jó dolog van az életben és az adásainkban mindennap. Másrészt igyekszünk nemzetközi összehasonlításban vizsgálni ügyeket, megoldásokat hozni. Tudnék persze zsörtölődni a közállapotokon, de inkább rávilágítunk dolgokra, abban bízva, lehet ezeken változtatni.” 26 évesen kezdte az esti Híradót vezetni. „Az azóta eltelt évek, több ezer interjú, jók, rosszak, átfogóak vagy rövidek mind kellettek ahhoz, hogy ma élő adást vezessek. Mert ilyenkor már nincs idő gondolkodni, csinálni kell.” 9.01-kor viszont leteszi az egészet, és fut egy kört a Margitszigeten, néha kettőt. ”Ez biztosan sokat számít, mert enni a leghúzósabb dolgokat szeretem – kolbászt, szalonnát, hagymát.” Sziget után ebéd, kis alvás, aztán 3-tól már a következő reggelt készíti elő. „Sokszor egy adott nap délutánján azt hiszem, másnap van, ez elég vicces tud lenni.” Amikor a fotózáshoz sminkelik, arra gondolok, régen ez a finom kis ecsetmozgás az orra körül minden napjának a része volt. „Akkor sem volt a kedvencem – nevet. – Nagyon szeretek rádiózni, mindig is érdekelt, ezzel szemben a képernyős jelenlét hiányát cseppet sem érzem. Sőt, annyira élvezem, hogy néha belefér, hogy borostásan, bermudában menjek be.” Amennyire ismerem, mindenben szabatos, higgadt és megfontolt. Adásban éppen úgy, mint amikor telefonon sokadszorra szerveztük át a randevú időpontját. De azért van terület, ahol ki tud jönni a sodrából: ez a gyereknevelés. Van egy tizenhárom éves fia. „Nehéz dolog vitatkozni egy velem egy magas fiúval. De ha majd kinövi a kamaszkort, olyanok leszünk, mint két nagyon jó barát.”
Szöveg: Winkler Nóra
Fotó: Trunkó Bálint
Smink: Békefi Zsóka
‘),
