A fiatal filmrendező már nemcsak boldog férj, hanem büszke apuka is. „Nyugi, nincs baj” – ezt üzeni hamarosan elkészülő filmje, a Tejút, és ezt mondja a rendező is Jancsikának, amikor éjszaka fölriad.
Fliegauf Benedek saját bevallása szerint mindig életkorának megfelelően élt. Jó néhány bulizós év, aztán még több munkás év, most, 32 évesen meg azt éli meg, hogy férj és apa. Feleségével, Czira Sárával a Dealer című film forgatásakor ismerkedtek meg, aki akkor rendezőasszisztensként dolgozott. Legújabb filmjéről, a Tejútról Benedek úgy nyilatkozik, mint aki maga is kíváncsi nézője a képeknek: „Szentkuthy mondta, hogy ő azokat a könyveket írta meg, amiket szívesen olvasott volna másoktól, de azok nem írták meg.” Egyetértünk – az élet nagyon sokféleképpen élhető. Ő hozzáteszi, ez egy műalkotásnál, a filmnél is így van: mindenkinek mást jelent: „Éreztem, hogy a Tejút működni fog, és azt is, hogy megosztó lesz. Vannak, akik szerint üres formalista blöff, másoknak zen buddhista remekmű.
»Nyugi, nincs baj« – ezt mondja a film. A minap egész éjszaka ezt mondogattam én is a hét hónapos Jancsikának, és közben tudom, hogy ő is ezt mondja nekem, csak szavak nélkül. Ezt a filmet miatta, vele tudtam megcsinálni. Végig beszéltem hozzá az anyja hasán keresztül, ő pedig sugárzott valamit, pusztán már a léte által.” A film felismerés és szabadság egyszerre: „Mostanában azon gondolkozom, amit egy haszid rabbi mondott: »Ha én hozzád képest vagyok én, és te hozzám képest vagy te, akkor én nem vagyok én, és te nem vagy te.« Jó, mi? Ha egyszer magamat sem tudom meghatározni, és téged sem, akkor hogyan hihetnék az objektív valóságban? A Tejút erre tanított meg engem.”
Akik viszont nála szerepelnek, korábban mást csináltak: „Van bennem egy fejvadász – rá szoktam érezni, miben jó valaki, amire nem is gondol. Így lett nálam asszisztensből vágó, sofőrből színész, fotósból meg gyártásvezető. Jó érzés, ha bejön.” És az – kérdezem –, hogy a filmed (a Dealer – a szerk.) Arany Leopárdot nyert a patinás locarnói filmfesztiválon, fontos, vagy enélkül is tudnád, hogy jó? „Nem szerep nélkül kell lenni, hanem a szerepeinket kell szabadon váltogatni. Ezt a nők nagyon jól csinálják, sokszor anélkül, hogy tudnák. Bennem él az a szerep, amelyik megfelelni szeretne, és sikerre vágyik. Van már egy rakás külföldi fesztiváldíjam, de Locarnóban, a vörös szőnyegen állva nagyon izgultam. Úgy éreztem, belekényszerülök valamibe, ami nem én vagyok. Aztán végül is Jancsival a karomon mentem fel a színpadra. Őt a mikrofon színes szivacsa foglalkoztatta, nem törődött a nyolcezer fős tömeggel. Ez nagyon megnyugtatott. Jócskán van még mit tanulnom tőle.”
Szöveg: Winkler Nóra
Fotó: Sárosi Zoltán
‘),
