Rúdtánc éjjel-nappal

Ha becsukom a szemem, és csak a zenére figyelek, a középiskolás bulik összeborulós lassúzásainak emlékét hozza elő Elton John hangja, amint azt énekli: „Sorry seems to be the hardest word.” Nyitott szemmel már egészen más a helyzet. A kamaszos romantika távol áll a vörös fénnyel bevilágított teremtől, és ezen az sem változtat, hogy a színpadon táncoló lány kibontott szőke hajába óriási rózsaszín virágot tűzött. Budapest egyik legismertebb éjszakai bárjában vagyok.
Körülöttem tökéletes vagy majdnem tökéletes alakú lányok járkálnak tízcentis tűsarkakon, bugyiban-melltartóban. Én már az ötcentis sarkú cipőmben is feszengek, mégis hálás vagyok magamnak, hogy legalább ezt felvettem. Nem volt könnyű eldönteni, mi a helyes ruhaválasztás, ha egy nő vendégként látogat night clubba, és még utólag sem tudom kihez mérni magam, mert rajtam kívül egyetlen másik női vendéget sem látok ezen az estén. A bokszokat főként fiatal, külföldi férfiak töltik meg, nem egy olyan srác van közöttük, akit bármelyik klubban megrohamoznának a lányok.

Fogdosás nincs
A vendégek asztalainál csapatosan üldögélnek a táncoslányok, összebújva beszélgetnek velük, időnként felállnak, és öt-, tíz- vagy húszezressel a kezükben a pulthoz sétálnak újabb kör italért. A bárban a táncnak három fajtája van: asztal-, rúd- és a többiek szeme elől rejtve maradó privát tánc. Ha egy vendég asztaltáncra fizet be, a kiválasztott lányról lekerül a bugyi és a melltartó, a hajlások és a terpeszek mindent látni engednek, de a testekhez hozzáérni nemigen lehet, a táncosok kecses, de határozott mozdulattal térnek ki a kezek elől.
A kör alakú, tükrökkel felosztott színpadon kilenctől hajnali négyig váltják egymást a lányok. A fellépést azzal kezdik, hogy csúszásmentesítik a rudat, a törölgetésből show-elem lesz, elnyújtott, erotikus mozdulatokkal húzzák végig a rúdon a kék rongyot. A rózsaszín virágos lány igazi profinak tűnik: pörög, felkúszik, fejjel lefelé lóg. Barna kolléganője váltja Angel feliratos bugyiban – ő már jóval kevesebb akrobatikus elemet használ, inkább a rúd mellett táncol, mint rajta. Ahogy telnek az órák, kiderül, hogy ez a jellemzőbb. Persze a csinos lányok alig-ruhában így is szexisek.
Tapsot kap az a lány, aki az Eins Zwei Polizei ütemeire masírozik fel a színpadra rendőrsapkában és combig érő fekete lakkcsizmában. Ledobja a sapkát, kibomlik hosszú, szőke haja, majd felkúszik a rúdon, és fejjel lefelé lógva, csak a lábával kapaszkodva kapcsolja ki a melltartóját, végül testápolóval keni be lassan a bőrét.

Húszezres bugyipénz
„Tetszik a vendégeknek, ha jól nyomod. A múltkor is adott valaki húszezer bugyipénzt” – meséli Zita, amikor két asztaltánc között leül mellém beszélgetni az egyik bokszba. A többiek szerint ő a legprofibb rúdtáncos a bárban. Másfél éve dolgozik itt, korábban egyetemre járt, természetvédelmi mérnöknek tanult, de abbahagyta, úgy volt vele, hogy „csak a papír nem kell”. Táncolni viszont nagyon szeret. Azt mondja, ő azon kevesek egyike, akik nem csak a pénzért csinálják. „Most is alig várom már, hogy fölmehessek, és táncolhassak” – neveti el magát. Vajon mennyi Richard Gere szaladgál nálunk, aki ki akarja menteni a lányokat a nehéz éjszakai életből? – kívánkozik ki belőlem a kérdés. „Van belőlük pár száz, de a pasikban nem lehet megbízni” – érkezik a válasz. Zita csak a barátjára számít – aki DJ –, és az az álma, hogy kimennek Olaszországba, a fiú zenélni, ő táncolni fog. 22 éves. Szerinte táncból élni akár még 38 évesen is lehet, ha az ember jól tartja magát. „Majd elválik, milyen génjeim vannak” – mondja.
A hosszabb bártáncos karrierre jó példa Noémié, aki 19 éves korában, 1999-ben kezdett el dolgozni a klubban, amelyet most már a második otthonának nevez. Civilben kutyafodrász, szabadidejében kisállatmentéssel is foglalkozik. Noémi sztriptízműsorral szokott fellépni, érdekli a rúdtánc is, de még csak pár elemet tud, Zita tanított meg neki is néhány fogást. Zita Pirner Alma rúdtánciskolájának magántanárához jár. Egy éve kezdte a rúdtánctanulást – ma már a legmagasabbnak számító ötös szinten van. Benne volt az iskola Guinness-rekord-kísérletében is, amikor nyáron egymást váltva 24 órán át pörögtek a lányok a rúdon.

Fitnesz és önkifejezés
Pirner Alma Dollhouse nevű rúdtánciskolájában alapvetően nem az éjszakában dolgozó lányokat tanítják. Itt a rúdtáncot a tánc és a gimnasztika, a szórakoztatás, a testedzés és az önkifejezés egy formájaként fogják fel, de azért összeköti néhány szál az iskolát az éjszakai élettel.
Alma és tánckara idén két hónapig vendégszerepelt Zitáék éjszakai bárjában, sztárvendégként léptek fel heti háromszor. Ahogy Zita mondja, profi műsorukkal segítették felfuttatni a helyet. Alma a blogjában is írt erről: „A vendégszereplésünk oka igen összetett, sokat gondolkodtunk, hogy vállaljuk-e, míg végül igent mondtunk. A személyes része annyi, hogy 12 évvel ezelőtt itt álltam először színpadra, ezen a helyen kezdődött minden” – emlékszik vissza. Nem véletlen, hogy az iskola honlapján is fel-feltűnnek érdeklődők az éjszakai életből, hogy szívesen megtanulnának egy profi koreográfiát. Nekik intenzív magánórákat ajánlanak Almáék.

Szöveg: Janecskó Kata
Fotó: Pályi Zsófia
Köszönjük a segítséget a Marilyn Table Dance Barnak, a Dollhouse Poledance és Pole-fitness Stúdiónak és a Montevideo Wellnessnek

A folytatást keresd a decemberi Marie Claire-ben.

[Marie Claire, 2010. december]